Tanácsadónak lenni
Kéri László
2011. 11. 03. · Hócipő 2011/22
Ül belső emberünk a Parlamentben, egy szobában, és bámul kifelé. Reggeltől estig ugyanazt a tájat látja, ugyanazokat a házakat, sarkokat, szobrokat, köveket, őröket és ruhákat. Őrjítő egy érzés. Túl a forradalom tizenhatodik hónapján, túl az új alkotmányon, a médiatörvényen, a felismerhetetlenségig összezagyvált közigazgatáson, az eltüntetett nyugdíjkasszán - és még sincs semmi öröm. Túlestünk az uniós elnökségen, nyári/nyár végi beszédeinkkel jól összezavartuk minden elemzésre hajlamos elme értelmezési képességeit, nevettünk is jó nagyokat azokon, akik megpróbáltak valami értelmet belelátni nagy jelentőségű rébuszainkba. Alapjában véve meg vagyunk elégedve magunkkal. Híveink ugyan nem sokat értenek mindabból, amit az elmúlt másfél év során teremtettünk, de a javukra legyen mondva, hogy ennek ellenére is kitartanak mellettünk. Vagy talán éppen ezért. ők sem értik, hogy miről beszélünk, de úgy vélik, elegendő, ha mi pontosan tisztában vagyunk minden egyes lépésünk titkos jelentésével. Nincs szívünk megfosztani őket ettől az illúziótól, valami nekik is jár azért az eltökéltségért, amiért még mindig minket választanának.
Csak ez a táj, ez a változatlan látvány, ez ne lenne állandóan az orrunk előtt. S főleg a szobrok. Azok a legidegesítőbbek. Egyébként is, micsoda tér ez? Elindul az ember az egyik sarkától a másikig, s menet közben kénytelen felidézni csaknem háromszáz év történelmi fordulóit. A franc se tud ennyiféle forradalmat fejben tartani, egyébként sem kéne az embereket meg- és leterhelni ennyi fordulattal, talán még kedvet kapnak a következőhöz. Elég, ha csak egyetlenegyre emlékeznek, a legfontosabb forradalomra,a miénkre. Miért kell mindig, mindenféle elmúlt korok nagyjaival osztozkodnunk? Miért kell állandóan az orrunk alá dörgölni korábbi korok nagyjainak emlékét? Nem elég, ha csak az általunk fontosnak gondolt személyek kerülnek méltó helyükre?
Szólni kéne valakinek, polgármesternek, térgondnoknak, házelnöknek, frakcióvezetőnek - valaki csak illetékes ez ügyben is? Nem is értem, hogy lehetett eddig eltűrni ezt a rumlit. Ahány park, annyi hős, ahány sarok annyiféle forradalom, ráadásul itt van még ez a költő is… Az ő ittlétét aztán végképp nem lehet megindokolni, mit keres itt a sok-sok komoly forradalmár és politikus között? Biztosan valami SZDSZ-es rakhatta ide, azok szerették állandóan összekeverni a kultúrát a fontos dolgokkal. Egyébként is, hogy néz ki ez a szobor? Ül itt dolgavégezetlenül, a talapzatán lévő betűket meg állandóan ellopják, évek óta szeretném kiolvasni, hogy mi a fene van odaírva, de még egyszer sem sikerült összeolvasnom a hiányzó szöveg részeit. Nagyon eljött az ideje már e téren is a komoly rendrakásnak. Dédunokáink egyszer majd megkérdezik tőlünk: mit kezdtünk a kétharmadunkkal? S mi csak egy halom - múlékony - törvényt tudnánk felmutatni? Éppen eléggé itt van már annak is az ideje, hogy maradandó nyomot hagyjunk magunk után. Elkezdjük ezzel a térrel! Elhordatjuk innét az összes gyanús múltú, vitatható jelentésű alak szobrát. Egyelőre magunkat még nem rakatjuk ide, gondolni kell a beosztottjainkra is, nekik is meg kell szerezni azt az örömet, hogy még időben kifejezhessék irántunk való indokolt rajongásuk kézzelfogható jeleit. Egyelőre elég, ha modellt állunk/ülünk/ fekszünk, gondolni kell a jövő valamennyi optimális megoldási lehetőségére.
Ötletünk egyre jobban tetszik nekünk. Ha ezt a teret átrendezzük a kellően indokolt és a történelmi fordulat mélységét híven kifejezni képes módon, akkor e megoldásból nagyon sokan tanulhatnak majd. Polgármestereink úgyszólván valamennyi nagyobb településen harcban állnak a Sötét Múlt erőivel, valahogyan értésükre kéne adni, hogy nekik is mindenféle erkölcsi, történelmi joguk és alapjuk megvan ahhoz, hogy kivételes közösségformáló érdemeiket a maguk főterein megörökítsék. (Persze a miénk mellett.) Tűrhetetlen, hogy az ország még mindig tele van mindenféle Kossuth-, Petőfi-, Adyszobrokkal! A távoli múlt kacatjaival. Mégis, kik voltak ezek, és mit tettek pártunk elsöprő győzelme érdekében? Semmit sem. Miért kell minden fontosabb utcát, teret róluk elnevezni? Miért kellett nekik ennyi szobrot állítani? S miért nincs például szobra Gyurinak? Ő sokkal többet tett az álmainkért, mint ezek az állítólagos történelmi személyiség együttvéve.
Elkezdjük, nekilátunk, s nem fog minket visszatartani semmiféle álértelmiségi hőzöngés és zavarkeltő akciózás. Már előre látjuk, hogy főleg a költő miatt igyekeznek majd mindenféle cirkuszokat csinálni. Nem baj, lesznek hozzáértő kutatóink, akik kellő hangsúllyal fogják kimutatni e kétes személy egykori kommunista tévelygéseit. Kíváncsi vagyok, hogy fognak majd viselkedni a nagyszájú tüntetésszervezők, amikor cáfolhatatlan bizonyítékainkat kedvenc napi- és hetilapjaink ország-világ elé tárják. A legjobb lenne, ha valamit ki lehetne deríteni az őszödi Böszmével való kapcsolatairól is, rémlik, hogy neki is volt valami tisztázatlan szárszói ingatlanügye, vagy valami hasonló… Nem lehet véletlen, hogy állandóan újratemették, a szoboráthelyezést is megszokhatta már.
Tanácsadó befejezte aznapi munkáját, s meg volt magával elégedve. Alig várta, hogy főnökei elé kerüljön, és ismertesse a nagyszabású szoboráthelyezési akciójának kezdeti lépéseit. Tudta, hogy örülni fognak neki. Tudta, hogy újabb és újabb akciók kiötléséhez kap majd további biztatást. Tudta, hogy történelmet formál. Másnap már a Gellért-hegy jövendő képének forradalmi átformálásáról kezdett töprengeni. A leendő feladat nagyságának varázsától szinte aludni sem tudott. De tudta, hogy ezt is megoldja, a hegyeket is elmozdítja…