Barátunk, Tonga

Megyesi Gusztáv

2011. 11. 03. · Hócipő 2011/22

Mint ismeretes, Magyarországnak nem sikerült bejutnia az ENSZ Biztonsági Tanácsába, mert az erről szóló szavazásnak már az első fordulójában kiesett Szlovénia és Azerbajdzsán ellenében. A kudarcot nagyon sokan ahhoz a pofára eséshez hasonlítják, amikor futball Európa-bajnokságot akartunk rendezni, s az előrejelzések nyomán biztosak voltunk abban, hogy meg is kapjuk a rendezési jogot. Akkor a döntés előtt ugyanúgy megetettek minket, Mészöly Kálmánnak például a választás előestéjén a török és a ciprusi küldött is váltig állította, hogy a magyarokra fog szavazni, a végén aztán egyetlen voksot se kaptunk.

Különbség persze van: futballunk akkor se volt, mint ahogyan most sincsen, a külpolitikánk viszont méltán vált ki nemzetközi elismerést, természetesen csak tavaly tavasz óta. Hogy mást ne mondjunk, Schmitt Pál éjt nappallá téve dolgozott azon, hogy Biztonsági Tanács-tagok legyünk, s ehhez minden kapcsolatát és személyiségének súlyát latba vetette. Ha visszalapozunk a naptárban, akkor látjuk, hogy az államfő például szeptember közepén Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt köztársasági nagykeresztet adományozott Tonga királyának, aki megígérte, hogy mindent megtesz Magyarország BT-tagságáért.

Amikor híre ment, hogy az Arab Liga és az Iszlám Konferencia szervezetei Azerbajdzsánt fogják támogatni, sőt az azeriek mellé állt az orosz diplomácia is, nem rettentünk meg, hanem mi is léptünk: a magyar diplomácia Nauru elnökének ígérte meg, hogy a támogatás fejében segíti az óceániai szigetországot a cukorbetegség gyógyításában. New Yorkban a Comore-szigetek elnökével, valamint Saint Vincent és a Grenadine-szigetek miniszterelnökével egyezett meg Schmitt Pál kölcsönös támogatásról. Ciprus első emberét viszont azzal nyerte meg, hogy elmondta neki: a szigetországhoz hasonlóan Magyarország is elkötelezett a klímaváltozás elleni küzdelem mellett, Hajelamariam Deszalegn etióp miniszternek pedig az ösztöndíjak fontosságáról beszélt.

Mint tudvalevő, Orbán Viktor miniszterelnök, amíg a Fehér Házban nem változtatnak a magatartásukon, sorra utasítja vissza a washingtoni meghívásokat, miként így tesz Anglia, Franciaország, de különösen Oroszország esetében is, ami persze nem jelent semmit, hiszen a BT-tagok szavazásakor a kis országok voksa ugyanannyit ér, mint a nagyhatalmaké.

Nem véletlen, hogy a magyar külpolitika homlokterébe a csendes- óceáni szigetvilág került. Ennek jegyében a kormány egy angol-francia nyelvtanárnőt nevezett ki nagykövetnek Canberrába, hogy onnét járja be Tongát, Szamoát, Pápua Új-Guineát, a Fidzsi-szigeteket, s kössön tartós kapcsolatot a polinéziai szigetvilág lakóival. Ám van más is: „Magyarország népétől” - hirdeti a felirat egy afgán téglagyáron, de az origo.hu beszámolója szerint Hóvári János helyettes külügyi államtitkár egyenesen „a dél-szudáni parlament felsőházának elnökével beszélgetett idén a Fehér-Nílus partján”, míg más források szerint Schmitt Pál Mauritius és Guinea vezetőjét puhította. Ami a gazdaságot illeti, az elmúlt években a Marshall-szigetekre például villanydrótot küldtünk, Új-Guineára spermicid alapú fogamzásgátlót, a Salamon-szigetekre pedig öt mázsa pékárut (zsemlyét, kiflit, molnárkát), valamint jó hírünket öregbítvén 3 tonna gombát, cserébe viszont 50 ezer forintért anyacsavart és fényképeket importáltunk.

Ilyen erőfeszítések az előző kormány idején nem voltak, s most nem csupán a diplomaták helytállására gondolunk, hanem a nemzeti együttműködés teljes megvalósulására, a magyar emberek példamutató hozzáállására. Mint ismeretes, kormányutasítás volt arra, hogy amikor magyar küldöttség találkozik a világ bármely pontján bármilyen célból külföldiekkel, szóba kell hoznia Magyarország BT-tagsági szándékát. Így tudták meg a közép-afrikai konferencia vagy épp a csendes-óceáni csúcs résztvevői, hogy a magyarok BTtagságra pályáznak, és jó lesz ezzel számolni.

Ám nem ez az igazi csoda. Hanem hogy megbízható források szerint, amikor az eleddig a nyilvánosság előtt jószerivel teljesen ismeretlen Schuler Imréné meglátta, hogy egy német turista Kecelen az elromlott ATM-nél próbálkozott pénzkivétellel, nemcsak hogy tájékoztatta a külföldi vendéget a legközelebbi üzemképes ATM hollétéről, ám egyszersmind megkérte őt, hogy ha hazamegy, mondja el mindenkinek BT-tagsági szándékunkat.

Molnár határőr hadnagy, amikor két ukrán embercsempészt és húsz tamil menekültet fogott el egy szúrópróbaszerű ellenőrzés során, felszólította őket, hogy hazatoloncolás után mondják majd el az otthoniaknak, milyen előnyökkel jár számukra is a mi BT-tagságunk. Szigligeti doktor, amikor az M7-esen közlekedési balesetet szenvedett Hans Joachim Feder mainzi vállalkozót fölébresztette kómájából, paraszolvencia helyett csak annyit kért tőle, hogy népszerűsítse Magyarország BT-tagságát családja és ismerősei körében. Figyelemre méltó, hogy a szeptemberben Budapesten járt svéd válogatott szurkolói számára a kapu mögötti magyar kemény mag színes bulletint készített a BT-szavazások eddigi eredményeiről, Dzsudzsák Balázs pedig hazatérve Mahacskalába, a mágneses tábla segítéségével ismertette Roberto Carlosnak, Eto’ó-nak és más hírességeknek a Biztonsági Tanács felállását.

Sajnos azonban a végzet újra elért minket, csak most nem az ukránok, hanem az azeriek fizették le a világot, és lettek BT-tagok. Pedig a magyar államfő szeptember közepén nem kis furfangról tanúbizonyságot téve, Kamran Hasanov Ralfried-ogutnak, az Azerbajdzsáni Elnöki Apparátus egészségügyi főtanácsadójának a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet adományozta, ám a hírek szerint az azeri küldött igen hálátlan módon mégis a saját országára adta le a voksát.

De nem baj, fordul még a kocka.