Rovott jelen

Megyesi Gusztáv

2011. 10. 19. · Hócipő 2011/21

Csoda történt Nagykőrösön. A helyi képviselőtestület nem szavazta meg az egyik jobbikos képviselő javaslatát, miszerint a város közútjait rovásírásos helységnévtáblákkal célszerű telerakni, ezzel is jelezve, hogy magyarok vagyunk. A csoda ez esetben nem is annyira az elutasítás, hanem annak a módja. A döntés előtt az alpolgármester ugyanis három, rovásírással készült feliratot tett a jobbikos képviselő elé, és azt mondta neki, tessék, válassza ki közülük a Nagykőrös feliratot.

A képviselőnek fogalma sem volt, melyik felirat mit takar, pillanat alatt kiderült, hogy se (rovás) írni, se (rovás)olvasni nem tud, a polgármester azonnal mondta is neki: „Ha ön nem tudja elolvasni, akkor kinek állítjuk?”

Mondhatni erre, hogy a Jobbik igen előrelátón, épp az ilyen esetek elkerülése végett forszírozta a választások előtt, hogy már általános iskolában legyen kötelező a rovásírás, ami ellen nekünk se lehet kifogásunk, mert tényleg legjobb már gyerekkorban beleverni az ember fejébe, hogy magyar (noha a rovásírás székely), de hát magyar és székely ilyen értelemben ugyanaz.

Nemrég Debrecenben jártam, amely aztán tényleg magyar város, de olyannyira, hogy Kácsor Zsolt kollégám büszkén mutatta is a főtér melletti kis utcácskában az egyik bankfiók bejáratát, amelyen ott állt a felirat, hogy PÉNZVÁLTÁS, EXCHANGE. Majd mellette egy harmadik oszlopban rovásírással ugyanez, nyilván azért, hogy ha a mai nagy jövés-menésben véletlenül arra téved egy székely lófő, aki kizárólag a rovásírást érti, s tán még a PIN kódja is róva van, az feltétlen bizalmát helyezze a fiókba.

Az most más kérdés, hogy mi volna a hazai szélsőjobbal, ha a nagykőrösihez hasonló módon kérnék rajta számon azt, amit hangoztat. Nem feltétlenül Zagyva Gyulára gondolunk, aki egészen magas fokon műveli, amit hirdet; más kérdés, hogy Zagyva képviselő leginkább az erőszakot hirdeti, s azt nyári (magyar) táborozásai alkalmával igen intenzíven és magas fokon gyakorolja is. Nem hozakodnék most elő Pörzse képviselővel sem, aki parlamenti felszólalásában papírról olvasva beszélt a János vitéz kapcsán Juliskáról, mert ez részben mással is előfordulhat, részben pedig a sajtó tréfálkozott már rajta eleget, mint ahogyan azon is, hogy a legelső Alföldi Róbert elleni szélsőjobbos tüntetés azon bukott meg, hogy a jobbikosok nem találták meg a Nemzeti Színházat.

Hanem itt másról volna szó, bizonyos szabályok betartásáról, hogy aki rovásírást akar, az maga is tudjon legalább rovásolvasni. Minthogy a Hócipő olvasója feltehetően más újságot is lapozgat, nem mennék bele annak taglalásába, hogy kicsoda is valójában az Új Színház élére nemrég kinevezett Dörner György, azaz a náciság a színházi tevékenységének a része, vagy fordítva: a színészség része az újnáci tevékenységének, miként azt se firtatnám, hogy az őt kinevező főpolgármester bosszúból nevezte ki, így visszavágva azért, hogy a főváros fideszes polgármesterei hónapok óta nyírják, a miniszterelnök pedig nem teljesíti a neki tett ígéreteket. Mint ahogyan az is legyen most mellékes, Tarlós polgármester nyilas érzelmű-e, tekintettel arra, hogy tavaly „Szebb jövőt!” kiáltással köszöntötte jobboldali közönségét, később természetesen arra hivatkozva, hogy ő nem ismerte e köszöntés történelmi hátterét. Amit mi, főpolgármesteri történelemtudásról lévén szó, készséggel elhiszünk.

Hanem, ha jól emlékszünk, olyan pályázatot, ami hemzseg a blöfftől, ami csak úgy oda van csapva, s még a helyesírási hibák sincsenek kijavítva bennük, a kommunisták készítettek szinte futószalagon, s kizárólag a forma kedvéért, hiszen a legtöbb döntés már előre le volt vajazva. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos mást se csinál kerek egy éve, mint az ilyen kommunista pályázatokat leplezi le. Erre fel mi történik? Dörner György pályázata hemzseg a blöfftől, s hányaveti a fogalmazás, az általa leírt tények nem fedik a valóságot, azt pedig tudjuk, hogy Tarlós főpolgármester a kommunistáknál és a kommunista stílusnál semmit jobban nem utál.

Játsszunk most el a fölvetéssel, bármennyire nehéz is, hogy Dörner György nemhogy nem jobbikos, de azt se tudja, mi a politika, Tarlós főpolgármester pedig maga a tárgyilagosság és a kifinomult intelligencia. Utóbbinak akkor is vissza kellett volna dobnia előbbi pályázatát, mert az nem munka. Ráadásul a főpolgármester a legutóbbi találkozójukon azt mondta Márta Istvánnak, az eddigi igazgatónak Dörner György pályázatáról, hogy „az tetszett benne, hogy magyar darabokat, klasszikus módon, magyar rendezőkkel fog színpadra vinni.” Ami igen szép, csakhogy pár nap leforgása alatt kiderült, hogy azok a határon túli meg itthoni magyar rendezők (plusz Jiri Menzel), akiket Dörner a pályázatába beleírt, nem is tudnak a felkérésükről, nem is beszéltek a színésszel, de ha beszéltek is volna vele, biztos, hogy visszautasítják.

Nem mintha pár hazugságot nem bírna ki a világ. Mint ismeretes, még nyár elején ugyanez a főpolgármester jelentette be kulturális helyettesével, hogy Koltay Gábornak, a József Attila Színház addigi ideiglenes igazgatójának azért kell mennie, mert jogtalanul kötött 23 színésszel szerződést, erősen megterhelve ezzel a főváros pénztárcáját. Helyébe (szintén a szakbizottság ellenében) Nemcsák Károlyt nevezte ki, miközben egy nyilvánosságra került hangfelvételen tisztán hallani, amint a főpolgármester-helyettes egy megbeszélésen arról beszél a színházi társulatnak, hogy Koltay ideiglenesen is teljes értékű igazgató, akinek joga van szerződéseket kötni.

Adta volna be Dörner eleve rovásírással a pályázatát, mennyivel átláthatóbb volna most a helyzet.