Rózsa tövissel
Varga Ferenc József
2011. 11. 04.
Tanárnéninek tisztelettel jelentem: az osztály az egésznapos családtervezés órára készen áll. Az osztály létszáma: 43, hiányzik: legalább tízezer tanár, 633 iskola, és kábé 73 milliárd forint. De, de igen, tanárnéni, igaz... ne tessék a sarokba térdepeltetni! Én csak azt mondtam, amit a Hoffmann Rózsa Néni titkos noteszében olvastunk! A tanárnéninek van életpályája? És tessék mondani, mi az hogy „oktatási törvénytervezet”? Egész nap iskolába kell járni? Hittan is lesz? Kötelező? Tetszik tudni, olyan sokminden van abban a noteszben. És állítólag nem is igaz, ami benne van. Tanárnéninek tisztelettel jelentem, hogy a Hócipő elbeszélgetett Hoffmann Rózsával.Hócipő: Kezeit csókolom...
Hoffmann: Kisfiam, nem így köszönünk! És felállsz, ha velem beszélsz!
Hócipő: De már állok.
Hoffmann: Akkor ülj le, kisfiam!
Hócipő: Nem gondolja, hogy egy kissé szigorú, mint ahogy a törvénytervezet is?
Hoffmann: A rágógumit kiköpöd és jelentekezel, ha kérdezni szeretnél valamit!
Hócipő: Jó, de akkor ön is tegye fel a kezét, ha válaszolni akar!
Hoffmann: Micsoda pimaszság! De majd megtanulod, mi a rend!
Hócipő: Én? Egyelőre önt buktatták meg a hallgatói tüntetésen.
Hoffmann: Ők megbuktatnak engem? Ugyan kérem! Van még mit tanulniuk.
Hócipő: Ezért járnak egyetemre.
Hoffmann: Fognak is - egész nap. Bevezetjük az egésznapos főiskolai és egyetemi nevelést.
Hócipő: A bolognai rendszer nem lenne jobb?
Hoffmann: Mi a milánóit szeretjük.
Hócipő: Az milyen?
Hoffmann: Mindegy, más tészta!
Hócipő: Tessék mondani, miért lesz kötelező az óvoda? Korábban azt hangoztatták, hogy a gyereknek otthon, az anyja mellett a helye.
Hoffmann: Igen, de a gyereknek már idejekorán hozzá kell edződnie, hogy egyszer majd nem lesz otthona!
Hócipő: Például ha pedagógus lesz belőle?
Hoffmann: Ha pedagógus lesz, akkor lesz életpályája.
Hócipő: Hogy fog kinézni egy pedagógus életpálya?
Hoffmann: Hát... mondjuk megszületik, felsír, ovis lesz - egész nap, isibe jár - egész nap, még hétvégén is, aztán tovább tanul, elvégzi az egyetemet, nem megy el külföldre, mert itthon szeret, elmegy tanítani, keres havi százezer forintot, majd túlórázik és akkor 105 ezret, aztán elmegy nyugdíjba, és élvezi a nyugdíjas éveket, meg emlékezik a szép tanári évekre.
Hócipő: Hát ez egy édes álom. Mi több: egy igazi sikertörténet! De eddig is így volt.
Hoffmann: Ám most majd csak az arra érdemesek részesülhetnek ebben a gyönyörű életben.
Hócipő: Tehát mégis igaz a többezres pedagógus-elbocsájtás.
Hoffmann: Nem elbocsájtás, hanem átszervezés.
Hócipő: Tessék mondani, mivé lehet átképezni mondjuk egy 49 éves matektanárnőt?
Hoffmann: Például egy ötvenéves adóellenőrré.
Hócipő: Nem lesz egy kicsit sok az adóellenőrökből?
Hoffmann: Ha igen, majd azokat is átképezzük.
Hócipő: Mivé?
Hoffmann: Matektanárokká.
Hócipő: Értem. Az iskolai programokban lesz-e olyan, ami nem kötelező?
Hoffmann: Igen, de az mind tilos lesz.
Hócipő: És a felsőoktatásban?
Hoffmann: Ott is lesz egésznapos testnevelés óra mindennap, közben hitoktatás, játékos délutáni foglalkozások melyek a családi életre nevelnek.
Hócipő: Mi van, ha valaki nem akar családot?
Hoffmann: Na kisfiam, most elég! A szemetet összeszeded, a széket felrakod, párosával állsz, nem beszélsz, kihúzod magad...
Hócipő: Vagy inkább önt! Mehetek?
Hoffmann: Igen, elbocsájtalak!