Mindig fatalista voltam, de ennyire? Délelőtt az üzentem a Showder szerkesztőjének, hogy Sanyival beszéljünk kizárólag Bonczról, az talán még összeköt bennünket. Rá egy órára Szegedről telefonált a bátyja, hogy talált egy levelet, amit Géza elfelejtett nekem feladni, reggel a Mercury Hotelben átvehetem, mert itt jár egy elmegyógyász-konferencián. Elvégre Tom Hanks is kikézbesíti a Számkivetett végén a Fedex küldeményét, ami ugyan egy kicsit átvizesedett a lakatlan korallzátonyon.
Még egy kávéra sincs időm Sityuval, rohanok tovább az RTL-be, de elég egy röpke pillantást vetni rá, elhúlve látom, ez bizony 32 éve íródott, amikor 24 órán belül életrajzot kértünk tőle, mivel sikerült bepasszírozni őt a második fordulóba. Gézának tán bélyegre se volt pénze, s egy szegedi szálloda borítékjába rakta.
Történt ugyanis, hogy a 74-es Humorfesztivál első fordulójából Kellér és Tabi szépen kiejtette őt, Marton asszisztensének, Nyilas Jancsinak viszont tetszett, ezért kérte a főnökét, valahogy csempéssze vissza Gézát a mezőnybe.
- Akkor küldjön valamit!
Három napra meg is érkezett.
- Frici bácsi, írt a Böncz. Nem is Böncz, Boncz.
- Most nincs időm rá, rakd a zsebembe, kezdődik a próba.
A stúdióban Agárdy, Csákányi, Bodrogi már várja a stábot, kezd elegük
lenni a fesztiválból, nem gondolták, hogy szilveszterig amatőrök
írásaival kell vesződniük.
- Barátaim! Emberek sorsa van a kezetekben! Kérlek, hogy azzal az odaadással kezeljétek az ügyet, mint eddig!
- Milyenek az anyagok?
- Bíztatóak - válaszolja Frici, de hangja egy pillanatra elakad.
Agárdy és Csákányi szeme összevillan, szóval megint jöhet a görbe láb - jelzik egymásnak. Bodrogi unottan elkezdi olvasni Tormai Konzervek beszélnek című opuszát, egyre hangosabban, hogy még inkább kiderüljön a borzalma. A II. forduló sorsa kardélen táncol, mire Marton irtózatos blöffre szánja el magát:
- Gyulám, a Bán Zoli mindent összekever, nem is ez a te anyagod - mondja erősen köhögve.
A köhögésre azért van szükség, hogy az asztal alatt feltéphesse Boncz
levelét, a vastagot lecsapja Bodrogi elé, a vékonyabb bizonyára
tisztelgő magánközlemény.
- Ezt olvasd!
Bodrogi a már kipróbált lassú ordítással elkezdi:
Pá-ri-zsi tör-té-net.
Megtelt felügyelő felhajtja gallérját, pisztolyát csőre tölti, majd kihúzza. 38,2.
Lázasan gondolkodik.
Belép a vendéglőbe. Leül.
A sarokban szamovár.
Már órák óta.
Az asztalra borulva egy-két ipi-apacs. Ők a hunyók.
A ruhatáros néni, kinek férje tengerész. Köt. Óránként négy csomóval halad.
A dobogón megszólal a hegedű. Később a nővére is, a brácsa.
Csala kuncogni kezd, Bodrogi elmosolyodik:
- Ez nem is rossz!
- Már miért lenne az, hiszen direkt neked írattam!
Géza fel lett fedezve. Ráadásul ez a monoton olvasás vált a stílusává. Ha akkor Tormai Lacika jót ír, Boncz talán még most is klubvezető Szegeden. Bár úgy lenne!