Vissza
Trunkó Barnabás
2011. 08. 24. · Hócipő 2011/17
Laks Vaaman Seghal, a jó nevű és sikeres indiai üzletember, a nemzetközi hírű SMR-csoport (Samvardhana Motherson Group) tulajdonosa és vezető menedzsere dolgozószobájában azon töprengett, hogy a világ melyik pontján kellene a cégbirodalmát bővíteni. Nem sokat tökölt, egyből Magyarország térképére bökött. Kezdetben arra gondolt, hogy kaszinót létesít, mert tanácsadói jelezték, hogy magyar földön ez nagyon egyszerű, és nagy lelkesedéssel támogatott nemzeti ügy. De kiderült, hogy a hülye tanácsadók Széchenyi gróf 1827-es casinoalapítását tekintették etalonnak.
Később - a magyar demográfiai adatokat tanulmányozva - azt tervezte, hogy nyugdíjpénztárt alapít, hiszen egy nyugdíjalap az ügyfelek privát befizetéseit kezeli, ezért olyan, mint egy szent tehén; nem nyúlhat hozzá senki. A tanácsadók most azonban résen voltak, és videofelvételről lejátszották neki - szinkronizálás nélkül - a magyar nyugdíjvédelmi kormánybiztos egyik klipjét.
Ekkor határozta el, hogy szupermarket- hálózatot létesít hazánkban, még a számára érthetetlen válságadót is vállalva. Az azonban egy kicsit meglepte, hogy ezt a sarcot nem a profitra, hanem a forgalomra vetik ki. Akkor ment el a kedve az egésztől, amikor megtudta, hogy az egyik történelmi egyház ellenzi a vasárnapi nyitva tartást. Átnézte a hazai történelmi egyházak jelenleg hatályos listáját, és biztosra vette, hogy szombaton sem lehet majd kinyitni.
Mr. Seghal azonban nem csüggedt, és azt tervezte, hogy a tőzsdén Mol-részvényeket vásárol. Egy kis időbe tellett, amíg a tanácsadói le tudták neki fordítani az „ellenséges kivásárlás” itteni értelmezését, ezért az indai-magyar barátságra tekintettel letett az olajos befektetésről.
De viszont a Malév is nagyon érdekelte. Erről a tervéről csak akkor mondott le, amikor tanácsadói jelentették, hogy a repülőtársaságnak ki a jelenlegi tulajdonosa.
Így jutott arra az elhatározásra, hogy megpróbál a régi kommunista metrókocsik helyett korszerűbbet gyártani a BKV számára. A szerelvények prototípusainak leszállítása után a megrendelő azonban közölte, hogy a székek nem felelnek meg a magyar szabványnak. Az indiai nem értette a felvetést, hiszen a világ nagy metropoliszaiban is ilyen ülésekkel közlekednek a kocsik, de természetesen kicserélte a székeket. A megrendelő ezután azt jelezte, hogy gépelési hiba történt, nem a székek, hanem a fékek nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek. Az így visszamaradt szerelvényeket az igénytelen amerikai piacon értékesítették.
Mr. Seghal kitartó ember, nem adja fel olyan könnyen, pláne most, hogy egy kicsit már megismerte a kormány hozzáállását. A tanácsadói ugyanis azt jelentették, hogy a magyar kabinet általában nem a jövőbe néz, hanem - szinte mániákusan - visszafelé pillant.
Az indiai üzletember ekkor a homlokára csapott, és döntött.
Az SMR-csoport szeptember 6-án nyitja meg Mosonmagyaróváron Európa legnagyobb visszapillantótükör-gyártó üzemét.