Harmonikusan fejlett évnyitó
Ürmös Zsolt
2011. 09. 06.
Gödöllőre látogatott Schmitt Pál, hogy részt vegyen a Szent István Egyetem szenátusának tanévnyitó ünnepi ülésén, és újabb, eddig ismeretlen szófordulatokkal örvendeztesse meg egyre bővülő rajongótáborát. A Hócipő tudósítója magát harmonikusan fejlett egyetemi tanársegédnek álcázva, egy friss kiadású értelmező kéziszótárral a kezében próbált a köztársasági elnök közelébe férkőzni...Hócipő: Elnök úr! Mi volt a legnehezebb a mai beszédében?
Schmitt: Hogy végig egy helyben kellett állnom, és nem sétálhattam...
Hócipő: Ön azt mondta - végignézve a megjelent hallgatókon - örül, hogy túlsúlyos fiatalok helyett szép tartású, harmonikusan fejlett diákokat lát.
Schmitt: Igen, bár szabadjon megjegyeznem, hogy oldalt, az aula két oldalán kiszúrtam több tömzsibb gyereket is, de később a rektor úr elmondta, hogy azok csak az épület oszlopai voltak...
Hócipő: Elárulja nekünk, milyen egy szép tartású, harmonikusan fejlett diák?
Schmitt: Természetesen... Ö... szép tartású, és harmonikusan fejlett... például nincs elhízva...
Hócipő: Hogy klasszikust idézzek, a mai ösztöndíjak mellett a zsírfeleslegnek esélye sincs, hogy „ambícióvá, akaraterővé álljon össze egyetemi munkálkodásuk” alatt.
Schmitt: Nagyon szép idézet.
Hócipő: Öntől származik. A tanévkezdő egyetemistákat egy Pilinszky idézettel, az elrajtoló sportolókhoz hasonlította. Egy tanévzárón milyen hasonlattal élt volna?
Schmitt: Valószínűleg Annus Adriántól citáltam volna néhány gondolatot. A versenyek befutóját követő doppingellenőrzésre hívtam volna fel a figyelmüket, hogy a csak az nyeri meg az aranyérmet, aki a WADA-ellenőrök vigyázó tekintetétől kísérve, elegendő vizeletet is produkál. Bár az is előfordulhat, hogy egy olyan idézetet hoztam volna nekik, amit egyetemistaként én hallottam gyakran vizsgáztató tanáraimtól.
Hócipő: Mi lenne ez az idézet?
Schmitt: „Jöjjön közelebb! Jöjjön még közelebb! Jöjjön legközelebb!”.
Hócipő: Beszéljünk egy kicsit az oktatás helyzetéről. Mit szól hozzá, hogy sok általános iskolában a szociálisan rászoruló tanulók nehezen vagy egyáltalán nem jutottak tankönyvekhez, mert az önkormányzatok nem fizették ki a könyvek árát a kiadóknak?
Schmitt: Elégedett vagyok a tankönyvekkel. Ezek, hogy azt mondjam, harmonikusan fejlett könyvek.
Hócipő: Vagyis?
Schmitt: Karcsúak, mint a diákok Gödöllőn. Nincsenek elhízva.
Hócipő: És ki is lesznek fizetve a kiadóknak?
Schmitt: Természetesen. Harmonikusan fejlett, magyar forintban!
Hócipő: Végezetül had kérdezzem meg, mit üzen a most első éves hallgatóknak, az előttük álló öt évre?
Schmitt: Talán egy régi-régi egyetemi bölcseletet, ami bár az egyetemi évekhez kötődik, de az én köztársasági elnöki megválasztásomat is végigkísérte. „Nem az a lényeg, hogy mi a diplomatémád, hanem az, hogy ki a konzulensed!”.