Megmentjük Matolcsy Györgynek a hazát
Szabados Gábor
2011. 08. 27.
Kemény kérdéseket szegez Matolcsy György a Hócipő munkatársának. Szabados Gábor megpróbálja állni a sarat, nem sok sikerrel. Illetve... Rámutat, hogy az utóbbi napokban 20-30 százalékkal nőtt a belső fogyasztás.Hócipő: Nemzetgazdasági miniszter úr!...
Matolcsy: Ne is folytassa! Tudom, mit akar kérdezni...
Hócipő: Értem... akkor... kérdezzen ön!...
Matolcsy: Miért gondolja az ellenzék, hogy úgymond megbukott a Matolcsy-féle gazdaságpolitika?
Hócipő: Talán azért, mert... Öööö... Mert nem vált be.
Matolcsy: Úgy látja, hogy az augusztus elején publikált adatok alapján a gazdasági növekedés az előző negyedévben megállt, éves szinten kedvező esetben is legfeljebb 2 százalék körül alakulhat, ez pedig - a kormány 3-6 százalékos növekedési tervével szemben - a jövő évre is legfeljebb ekkora növekedést vetít előre, ráadásul emellett a költségvetési bevételek sem alakultak a terv szerint, ami miatt erre az évre százmilliárdos, a következőre 400-600 milliárdos kiigazításra lesz szükség?
Hócipő: Erre pontosan tudok válaszolni.
Matolcsy: Kíváncsi vagyok.
Hócipő: Ezt így, szó szerint nem az ellenzék mondja...
Matolcsy: ...No, ugye?...
Hócipő: ...hanem Mellár Tamás, a konzervatív oldal szellemi holdudvarához sorolható közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke és a Fidesz-közeli Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatója.
Matolcsy: No, és hol mondja ezt Mellár kolléga? Talán a Népszabadságban? A Népszavában? A HVG-ben?
Hócipő: Kérem, ne hozzon kínos helyzetbe... A Magyar Nemzetben mondja.
Matolcsy: Most akar rátérni Chikán Attilára! Ugye?
Hócipő: Az első Orbán-kormány gazdasági miniszterére? A Corvinus Egyetem volt rektorára?... Nem tudom. Akarhatok...
Matolcsy: Azt mondja Chikán kolléga, hogy Matolcsy György gazdasági miniszter gazdaságpolitikája, amely szerint a belföldi kereslet erősítésével kell építeni a növekedést, egy olyan kis, nyitott gazdaság esetén, mint a magyar, szinte tankönyvszerűen megvalósíthatatlan?
Hócipő: Azt kell mondanom, hogy azt mondja...
Matolcsy: Hogy Orbánék túl nagyokat ígértek? Például a tíz év alatt létrehozandó egymillió új munkahelyet, illetve a legalább három százalékos, de jó esetben akár öt-hét százalékra felpörgő gazdasági növekedést? Amely növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban, nem lehet megcsinálni, különösképpen nem azzal az intézkedéssorozattal, amellyel a kormány ennek nekiindult?
Hócipő: Kérem, miniszter úr, ne legyen ilyen kemény önmagával és a miniszterelnök úrral szemben.
Matolcsy: Maga akarta ezeket kérdezni. Vagy például a devizahitelesek ügyét.
Hócipő: Jaj! Azt is akartam kérdezni?
Matolcsy: Igen! Hogy miért csak most fordultam az Európai Bankfelügyelethez a svájci frankban eladósodottak problémájának vizsgálatát kérve, jó egy hónappal azután, hogy Herczog Edit szocialista EP-képviselő ugyanezt már megtette?
Hócipő: Erre tudom a jó választ.
Matolcsy: Kíváncsi vagyok!
Hócipő: Azért, mert nem akarta, hogy az Európai Bankfelügyelet úgy érezze: állandóan zaklatják a magyarok.
Matolcsy: Nem fogadom el a választ. És ne akarjon nekem Gyurcsánnyal jönni, és például azzal se, hogy nem vált be az egykulcsos adó, mivel nem nőtt a belső fogyasztás, márpedig mi arra alapoztunk.
Hócipő: Kérem, miniszter úr! Az adórendszernek az egy kulcs csak az egyik eleme!...
Matolcsy: Lári-fári!... Miket beszélek!... Teljesen megzavar.
Hócipő: Hadd igazítsam ki. Az utóbbi napokban 20-30 százalékkal megnőtt a fogyasztásunk. Ez fantasztikus!
Matolcsy: Mit nem mond? Hol van ez a 20-30 százalékos plusz fogyasztás?
Hócipő: Vízből, ásványvízből, üdítőkből, sörből ennyivel iszunk többet.
Matolcsy: No, látja! Ezek szerint mégis bevált a gazdaságpolitikánk! Ne haragudjon, de most sietek. Különadót kell kivetnem az ásványvizek, üdítők és sörök forgalmazóira.
Hócipő: Csak rájuk?
Matolcsy: És természetesen a fogyasztóira is. Ez utóbbit úgy fogom hívni, hogy szolidaritási adó.