Ufó a pesti éjszakában!
Farkasházy Benedek
2011. 08. 27.
Péntek este 21 óra 17 perckor kinéztem az ablakon. Valami villogott a szomszéd ház fölött. Gondoltam, biztos agylágyulást kaptam a 40 fokban, meg különben is, romlott gépsonkát ettem, de ez csak nem akarta abbahagyni. Villogott tovább. Pár percig tanulmányoztam, és az alábbiakat szűrtem le, szigorúan tudománytalan alapon:1. Repülőgép nem lehet, mert az halad, ez viszont többé-kevésbé egy helyben áll.
2. Helikopter sem lehet, mert azért néha tesz egy-egy igen gyors, de kicsi és rövid kilengést, amolyan hintázás módjára. A helikopter meg ilyet nem tud.
3. Piros, zöld és kék formációk villódznak rajta körkörösen. Egyszer kívülről befelé, másszor belülről kifelé, néha pedig teljesen össze-vissza. Reméltem, hogy nem földönkívüliek, mert az mégiscsak illúzióromboló volna, ha úgy nézne ki a járgányuk, mint E.T. vietnami égősorral díszített karácsonyfára hajazó űrhajója. Továbbá (Spielbergnél maradva), ha már ideutaztak ki tudja hány trincsilliárd kilométerről, biztosan előrébb tartanak, mint a Harmadik Típusú Találkozások fényjelekkel kommunikáló aprócska szürkéi. Az pedig végképp méltatlan (bár tanulságos) lenne, ha az emberiséggel történő első kapcsolatfelvételüket azzal kezdeném, hogy kikéredzkedem a WC-re a romlott gépsonka okán.
4. Lézershow fénye sem lehet, mert az ugyan visszaverődhet egy felhőről, csak nem ilyen erősen, és nem ilyen aprócska területen koncentrálódva. Pláne, hogy tiszta az égbolt, felhő sehol.
5. Marad tehát az egyetlen lehetőség az UFO, ami tulajdonképpen azonosítatlan repülő tárgyat jelent. Ez repül is, kétséget kizáróan tárgy is, én meg nem tudom azonosítani.
Lefotóztam, gondolván, nagyobb felbontásban talán ki tudok venni valamit belőle. Ugyan állványom nincs, és a kézremegést sem lehet ekkora nagyításnál teljesen leküzdeni, de azért több részlet látszott rajta, mint szabad szemmel:
Még ez sem adott magyarázatot semmire, és mivel egyre jobban bosszantott, hogy nem jutok előbbre, így pironkodva felhívtam a Polaris Csillagvizsgálót, hátha ők már találkoztak ilyen izével. Mivel sem a magnitúdóját nem tudtam megbecsülni, sem nem tudtam megmondani, hány szögmásodpercre van az α Ursa Maior-tól, közölték, hogy nem csillagászati jelenség, és udvariasan befejezettnek nyilvánították a csevelyt. Azt nem tudták, hogy én jobban röhögtem magamon, mint ők rajtam, de akkor is meg kellett próbálnom...
Már láttam magam előtt, amint néhányan hazatelefonálnak, hogy: Anyukám, ufót láttam. Hogyhogy hol? Hát nézz ki az ablakon. Nem ittam. Mondom, hogy nem ittam. Kérdezd meg a Bélát. Itt áll mellettem, ő is látja. Béla, mondd már meg te is, hogy nem ittam. Na jó, te inkább ne mondj semmit...
Kínomban kiraktam egy képet a Facebookra, remélvén, hogy valakinek akad valami épkézláb gondolata, és, hogy kedves barátaim emiatt nem törölnek az ismerőseik közül. Pár perc múlva csörrent a telefon Varga Ferenc Józseffel a túlsó végén:
- Tajvani papírsárkány.
- Micsoda?
- Tajvanon pár hete láttunk ilyet az asszonnyal egy parkban. Egy ledes kis lámpát tesznek rá, azt’ feleresztik az éjszakába, jó magasra.
- Na jó, de már 40 perce tart.
- Nálunk is annyi volt, talán addig bírja az elem.
A „dolog” ebben a pillanatban azonosított repülő tárggyá változott. Rákerestem az interneten, és valóban, tömegével árulnak ilyeneket, (bár magyar oldalon nem találkoztam vele), sőt, elég sokféle lámpácskát lehet ráaggatni.
Pár filléres vacak, és remélem, jól szórakoztak, akik a Margitsziget északi csücskéből eregették, mert amíg nem közismert ez a mütyűr, addig biztosan sokan fognak bedőlni ennek a személytelen, de zseniális szívatásnak.
Tanulság? Talán csak annyi, hogy a kínaiak már az ufókat is hamisítják.