Kapafitnesz
Megyesi Gusztáv
2011. 07. 27. · Hócipő 2011/15
Új fitneszszolgáltatást vezetett be egy gyulai cég: programjuk keretében a vendégeket lovas kocsin viszik ki a határba kapálni, ahol szakképzett felügyelők mellett adhatják le fölös kalóriájukat „izzadsággal, izomlázzal és sok vidámsággal. A végén pedig jön a jutalom: néhány katona szalonna akkor is, ha nem jutottak el a sor végére.”- Jó napot kívánok, Frőhlichné vagyok, bankárfeleség. Imádok minden fitneszprogramot. Szólok is a férjemnek, hogy azonnal fizessen be. Ám előtte tisztázni kellene, hogy mi ez a programfüzetben szereplő szó, hogy kapálni, mert még sohase hallottam. Meg látom, hogy az étkezésnél néhány katona is lesz a szalonna mellé. Netán katonatisztek? Mert azokat nagyon bírom.
- Jó napot kívánok, Jean Valjean vagyok, nyomorult. Ismerem a projektet, annak idején, amikor Toulonban vendégeskedtem, minket is kivittek reggel, csak nem a határba, hanem a kőfejtésre, és nem kapáltunk, hanem csákányoztunk. Bizonyos felfogásbeli különbségek miatt többször is megszöktem onnan, de ma is szeretettel gondolok vissza a telepre, ahol sikerült nemcsak fizikálisan megőriznem a kondíciómat, de mentálisan is, ami sokat segített a Javert felügyelő elleni küzdelemben. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
- Jó napot kívánok, Pintér Sándor vagyok, miniszter. Nagy örömmel fogadtuk az új szolgáltatás hírét, mi is hasonlót indítunk, az első turnusban úgy százezer vendégre számítunk. Sőt, mi bővítjük is számukra a profilt: nemcsak a határban, hanem országutak mentén, elsősorban ároktisztításnál, útkarbantartásnál, valamint futballstadionok alapozásánál is foglalkoztatjuk vendégeinket, a biztonságukat pedig nyugdíjból visszarendelt rendőrökkel garantáljuk.
- Jó napot kívánok, Edmond Dantes vagyok, Monte Christo grófja. Nem emlékszem arra, hogy szökésemet If várából bárki is gyógyfürdőprogramnak nevezte volna.
- Jó napot kívánok, Matolcsy György vagyok, miniszter. Mi is nagy örömmel fogadtuk az új szolgáltatás hírét. Meg kell mondanom, az ötlet sokkal jobb, mint eredetileg a miénk volt. A mi elképzeléseink szerint az állam fizetett volna havi 37 500 forintot a vendégnek, a gyulaiak modelljét átvéve azonban a közmunka fejében a vendégek fognak befizetni ugyanennyit az államkasszába. Cserébe viszont korszerű konténerekben lakhatnak.
- Jó napot kívánok, Bíró Imre vagyok, rászedett turista. Nem bízom én ezekben a vállalkozásokban. Tavaly is befizettünk egy észak-afrikai útra, de csődbe jutott a cég, s egyszerűen kint hagytak minket. Mi van, ha közben ez a gyulai cég is tönkremegy, akkor ki hoz haza a határból? Hiszen még azt se tudni, hogy egy ilyen határban van-e rendes szálló, légkondicionáltake a szobák, van-e taxi. Aztán szalonna helyett adnak-e müzlit, lehet-e minigolfozni, már ezt ugye a gyerekek végett kérdem, s hogy a cukrosoknak, mint én is vagyok, adnak-e diabetikus kapát.
- „Információforrásunk sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánta azt az értesülésünket, hogy a kapafitneszprogramhoz szükséges kapák gyártását és leszállítását a közbeszerzési eljárás megkerülésével az önkormányzati képviselő-testület Fidesz-frakciójának javaslatára Fidesz-közeli cég kapta, míg a szalonnát, a kenyeret és a lovas fogatot az egyik fideszes képviselő családi vállalkozása biztosítja.”
- Ez viszi sírba az országot, az ilyen egyoldalú tájékoztatás. Mert az már persze lemaradt a hírből, hogy miközben a fitneszprogram résztvevői a határban kapálnak, az onnét felszabaduló cigány munkaerőt, valamint az idénymunkára érkezett román állampolgárokat a város legkitűnőbb szállodái látják vendégül ingyenesen, a nagycsaládosok részére a főszezon végéig teljes ellátást biztosítva.