Panta rhei
Bakács Tibor Settenkedő
2011. 07. 27. · Hócipő 2011/15
- Minden mozog és változik. Közhelyszerű, tudom, olyan, mint a görög joghurt, de legalább van benne valami. Egy filozófiai tétel állítása csak akkor igaz, ha tértől és időtől függetlenül fennáll. Igaznak kell lennie Szerbiában éppúgy, mint Magyarországon, 1944-ben éppúgy, mint 1945-ben. Persze, az is lehet, hogy a görögök által megfogalmazott alapelvek csak a történelemben igazak, a posztmodern, történelem utáni társadalmakban, mint Pannónia, már nem. Mondok rá példát, hogy a térben és időben létező magyar praxis kicsúszik az általános filozófiai tételek igazsága alól. A tudomány egyszerűen szittyaszindrómának nevezi.Mobillal rögzített dokumentum Érd közelében:
Rendőr áll az út szélén, társa a bokorban vagy kakál, vagy mobilozik, nem látható jól, de az intézkedésre dolgát elvégzi, társa hátát messziről biztosítja. A szabályosan (- Hogy mi a szabályos? Én mondom meg - mint relatív filozófiai elv) közlekedő skodás megáll a kecses, de mégis férfias kézmozdulatra. A vesztes, mazsolaarcú vezető lehúzza az ablakot, és kérdezne, de megelőzik.
- Jó napot, kívánok! Kétezer forint lesz, kérem.
- Micsoda?
- Keressem?
Megmondom szittyán, mint szemtanú, hogy az ilyen esetek miatt értettem egyet azzal, hogy a gyűlölt Gyurcsány-Bajnai kormány alatt megszűnt a helyszíni bírság. Bár kétségtelenül voltak előnyei az azonnali büntetésnek. A magyar anekdotakincs több ezer sztorit jegyzett fel, ami a rendőrök egzisztenciális szegénységéről, néha mohóságáról is szólt. Én is őrzök egy gyémántot. Éjfél fele a kihalt utcán átléptem egy záróvonalat. Szerencsémre látta egy rendőr az újságosbódé mögé bújva, és azonnal intézkedett.
- Záróvonal, irányjelző nélkül. Nem jelentem fel, helyszíni bírsággal megússza.
Megkérdezte, mennyi pénzem van. Én, hülye, bevallottam, hogy négyezer.
- Adja ide a négyezret, és menjen haza.
- Oké, tessék, és köszi. De mi lesz, ha hazafelé rendőrrel találkozom?
Megvakarta a fejét, és vagy volt humorérzéke, vagy szolidáris volt kollégáival szemben, mindegy, visszaadott kétezret.
Amúgy magam is pártolom a korábban megszüntetett helyszíni bírság visszaállítását, mert még mindig jobban bízom a rendőrök empatikusságában, nagylelkűségében, mint a Fidesz büntetésre szakosodott hivatali rendszerében. De hogy Magyarországon minden változik? Előremenetben visszafelé? Panta rhei ungaro.
Mostanában, szakítva a magyar érdektelenséggel, amit mindig is gyakorolt az újvidéki magyarsággal szemben, érdekelnek a szerb-magyar összefüggések. Ez talán összefügghet azzal, hogy van egy szerb és egy magyar fiam. Jó, jó, nem zsidó, ez azért szerencse. Mindjárt értitek, miért.
Képíró Sándorra vonatkozó véleményem jórészt a Horthy-féle bíróság döntésein nyugszik, és igaznak fogadom el, hisz egy csendőr századost akkoriban ritkán ítéltek el alaptalanul. Még azt is elfogadom, hogy 2011-ben a decens érzékenységű bíró nem fogadta el a szép korú szemtanú nő vallomását, amiben Képíró saját maga veri agyon puskatussal a foglyát. Kétségtelen, amikor halomra ölnek szerb és zsidó civileket (na, értitek, miért örülök annak, hogy fiam csak félig bűnös), súlyos pszichológiai nyomás alatt van a szemtanú. Kivétel, ha hozzászokott a felkoncolásokhoz, de ezeknek a zsidóknak kényes a gyomruk. Az emberek begyűjtése, teherautóra gyűjtése nem kivégzéshez vezetett, a kocsikáztatás oka tisztázatlan, még az is lehet, hogy megmentettük őket. Csak azt nem értem, hogy amikor a két nép közé szorulok apaként, miért van némi feszültség a szerbek és magyarok között? Ők még emlékeznek arra, amikor az ilyen korrekt tiszt urak, mint Képíró Sándor intézkedtek. Nem a mostani fotókat kell megnézni, ahol az ártatlannak ábrázolt hős az életéért küzdve, kerekes kocsiban ül, szonda lóg ki az orrából, és dr. House fogja a pulzusát. (Pfúj, micsoda politikai pornó.) Hanem amikor még igazi férfi volt, és kakastollát borzolta a szél. A férfitest egyenruhában a legszebb. (Military pornó.)
Minden változik. Én is. Például sokkal jobban szeretem a mostani rendőröket, mint a jövőbeni csendőröket, akik a helyszínen majd lezárják a folyó ügyet. Lehet, hogy Orbánnak mégis igaza volt, elég lesz két pofon. Csak nem a szélsőjobb kapja, hanem ő adja.
Az első elcsattant. Vigyorogva hallgattam Gyöngyöspata polgármesterét, amint a Fidesz kamikazetaktikával forráselvonással fenyegeti. Vagyis minden változik, tehát a polgárból-keresztényből-fiúkból gyúrt nemzeti politikusokat is kísérhetik még rabláncon csendőrök az MTK-stadionba. Persze ne gondoljunk semmi rosszra. Szurkolásra viszik őket. Izgulhatnak az életükért.
Nincs mit csodálkozni ezen. Emlékeim szerint a nyilasoknak először a kommunisták bocsátottak meg. Azok, akik a rendszerváltás után pártonként szaporodtak. Minden mozog. Illetve, nem mindenhol. Van, ahol állni látszék az idő… hiába száguldunk közben teljes sebességgel a pokol felé.