Ázsia Center Original, avagy Ho Si Minh-emléktúra
Varga Ferenc József
2011. 08. 09.
Mindig szapuljuk szép hazánkat ezért vagy azért. Én legalábbis. Aztán minden nyáron elutazom valahova, s látom: van még mit tanulnunk - legalábbis, ha a mi szeretett vezetőink úgy akarják. Remélhetőleg nem, s bízzunk benne, hogy Kína után nem találunk újabb kebelbarátra a Magyarországon kínainak hitt gagyiárus vietnámiak anyaországában! Jó, hát fejlődő ország, ez igaz. Fejlődik is. De hogy milyen irányban, azt pár napos ott tartózkodásom során nem sikerült megállapítanom.Álombéli utazásra vágyik? Feledhetetlen élményeket szeretne? Akkor Vietnám csak Önre vár! Fedezze fel Hanoit!
Élvezze, ahogy a zebrán és a zöld lámpán átkelve majdnem halálra gázolják. Fedezze fel Darwin világát, melynek farkastörvényei leginkább az utakon érvényesülnek.
Ha túlélte, csodálja meg a szép utcákat a kátyúkkal, a szétrepedezett járdákkal,a háborús hangulatot idéző épületekkel, a csaknem szemmagasságban húzódó kábelrengeteggel. Nézzen a lába elé, nehogy elessen a gazda nélkül kapirgáló tyúkokban!
Szívja magába a nem mindennapi illatokat: kanális, tegnapi étel, múlt heti étel, tavalyi étel, kuka, kaki, pisi, tetem, és a földönülő moslék-kifőzde mellett váratlanul feltűnő Givenchy parfüméria.
S ha már erre jár, kóstolja meg a műanyag sámlis pancskotyvasztók specialitásait és vegyüljön el az itt csámcsogó, igényesen öltözött tömegben. Az ízek biztosan a Mennybe repítik. (De úgy, hogy ott is marad!)
Próbáljon meg kommunikálni az emberekkel! Szóljon hozzájuk angolul, franciául, vagy kínaiul. Ha szerencséje van, ezerből kb. kettő meg is érti, amit mond! Másik kettő talán válaszolni is tud, igaz, nem azt, amit kérdezett!
Mosolyogjon rá az önt fellökő, udvarias, cizellált lelkivilágú emberekre, és dicsérje meg őket, milyen szép is, ahogy az ujjaik segítségével odaadóan gondoskodnak orrnyílásaik valamint hallójárataik tisztántartásáról. (De ne akarja, hogy odaadják!)
Fogyassza jó étvággyal a Lotteria gyorsétterem hamburgereit, melynek szervírozása közben a terhes felszolgálólány hapcint egy édeset a levegőbe.
Tartsa frissen agysejtjeit minden fizetés alkalmával, a vietnámi dong usa-dollárba való átszámolásával, hiszen húszezer dong egyenlő egy dollárral, és akad cucc, ami egymillió dongba kerül. Ha ügyesen számol, nem verik át. Annyival.
Csodálja meg a Ho Shi Minh Mauzóleumot, melynek környékén Mao rezidenciája is megtekinthető és élvezze a Hanoi más területeire nem jellemző rendet és tisztaságot, mely csak a kommunizmus már nem élő... bocsánat, de, igenis örökkön élő hőseinek jár. De ha nem néz körbe, könnyen találkozhat a nagy vezérekkel, mert a közlekedés itt sem demokratikus.
Csodálja meg a városban többfelé fellelhető tavacskákat, melyeknek romantikáján nagyot dob a víz barnás színe, s a tavakat körülvevő félkész putri-toronyház-bizniszcenter-megint putri sor. Próbálja meg kikerülni az akut cipőragasztókat, akik a lehető legváratlanabb pillanatban bukkannak elő, s megmutatják, hogy a cipőjén akkor is van ragasztani való, ha szandálban van! Szaladjon el tőlük amilyen gyorsan csak tud, mielőtt megragasztják és pénzt kérnek érte.
Aztán ha megunta Hanoit, üljön fel egy szagokkal belengetett, hangosan dalolászó helyiekkel zsúfolt, és műanyag kisszékekkel kibővített utasterű távolsági buszra, amely az országutakon is érvényes darwini közlekedés dudakoncertjével viszi el a Világörökség részét képező híres Ha Long Öbölbe.
Ha szerencséje van, nincs vihar, nem verik át a sunyiarcú túra-ügynökök, s végre láthat valami szépet is Vietnámban!