Svájci haláltáborok

Bakács Tibor Settenkedő

2011. 07. 13. · Hócipő 2011/14

Amit hallottam, 2011-ben történt. Vagyis e folyó évben, és rájöttem, mekkora hülyeség volt datálnom cikkeimet a jövőbe, és onnan visszanézni a múltra, ami éppen a jelen. Mindjárt érthető lesz.

Lógok a villamoson, illetve van jegyem, csak a kapaszkodón lógok, amikor észreveszek egy fiatal párt. A fiú húsz év körüli, pörge fekete kalap a fején, csizma, kicsit hasonlít Johnny Deppre, de nem cigány. A csaja lehet tizennyolc, gótikus emo cucc, dumcsiznak. A Combino éppen befut a megállóba. Harminckettesek tere! Nemcsak a lélek, hanem Rudolf Péter hangja is örökké velem van. A fiú rákérdez:

- Tudod, miért ez a neve?

- Nem.

- Figyelj, akkor miért vagy magyar, ha semmit nem tudsz, még a tereinkről sem?

- Elmondod?

A kamaszkorból kinőtt lányok álma végre helyzetben érzi magát, könnyedén löki a történelmet.

- Valaha volt harminckét srác, meggypiros sapkát viseltek, és fellázadtak. Ja, mind a harmincketten, az oroszok ellen. Akkor úgy mondták, hogy szovjetek. Jöttek a tankok, ők meg szembeszálltak. Érted, elegük lett. Mindenből.

Ekkor döntöttem úgy, hogy közelebb húzódom, pedig ma már tudom, milyen veszélyes, ha egy kémfőnök kémkedik. A folytatás már felszínen talált aranyrögök.

A fiú történelemórát tart, a csaj szíjja a szavait.

- Hallottál Auschwitzról?

- Aha. Valamit. Az hol is van?

- Németben. De most Svájc. Változtak a határok, és most Auschwitz Svájcban van.

- Ott sok zsidót megöltek?

- Ja, sokat, de nem mindet.

Aztán belementek Spielberg: Sindler listájának az elemzésébe, amiből kiderült, hogy kétféle zsidó van, okos és buta, na, a németek az okosakat lőtték le. Volt annyi eszük.

Nekem fél évre elég ennyi anyag, a lényeg az, hogy rosszul döntöttem hócipős cikkeim kapcsán az időről. Azt hittem, minden rémálom csak a következő éjszaka jön el, amit ma álmodtam, az csak petting a borzalomra.

Pedig egyértelmű figyelmeztetés volt a kémfőnök kémkedéssel való megvádolása. A korai Moldova-novellák stílusát pedig ismertem, és biztos, hogy annak is volt némi történelmi-társadalmi alapja.

A helyzet abszurditása még aznap súlyosabb lett, amikor két barátommal, akik tanultak, informáltak, arról kezdtek el vitatkozni, hogy Magyarországon a vádat, vagy az ártatlanságot kell-e bizonyítani. Jó, értem én, hogy akademikus, formalista gondolkodás ezen tűnődni, amikor a rendőrséget irányító ügyészség kijelöli a bíróságot, amely majd elfogadja bizonyítékként a vád terhelő adatait, de akkor is. Felháborodtam, és a köztársaság életére esküdtem, hogy ebben a pillanatban a vád kénytelen bizonyítani, és a bíróság előtt is ismert az állampolgári jog, az ártatlanság vélelme. Lehurrogtak. Azért most mégis elképzelem a Szilvásy-per vádanyagát. „Bocsánat, ez az ítélet.” Sajnos nem vagyok igazi Tanú, csak elképzelem az egészet, mert furamód, a cikk írásáig sem közölték még konkrétan a vádat. Vagyis nem én vagyok rossz, tájékozatlan újságíró, hanem a hatalom szarik mindenre, hogy hozzak egy példát…. na… mondjuk a vád titkosított. Tehát azt képzelem, hogy a Mol-részvények átjátszása orosz kézre, és az ezzel kapcsolatos információk idegen hatalmaknak való átjátszása lehet a vád lényegi része.

Zavarba jöttem. De ez összefügg azzal, hogy sok gagyi filmet nézek a neten. Azokban a KGB reinkarnálódott utódszervezeteit mindig profinak, erőszakosnak, hatékonynak mutatja Hollywood. Elképzeltem egy orosz takarítóbrigádot, amiben egyaránt van afganisztáni veterán és a Yale-en végzett kamasz hacker. Egy orosz sakkozó a tanácsadó. Nem beszélve az igazi takarítónőkről, papucsban, otthonkában, akik orosz szokás szerint a külföldiek szemétkosarát takarították, Noriega a tanú, hogy eredményesen. De ez is mutatja, hogy én magam is idegen hatalom zsoldjában írok (zsidók, horvátok, csetnikek), hisz most is nyavalygok azon, hogy Viktor felelőtlenül az orosz szálat boncolgatja. Ennek csak egyetlen magyarázata lehet. Bízik a kínai titkosszolgálatban, amiről még annyit se tudunk, mint a CIA vagy a Moszad. Valamit tényleg tudhat ez a fiú. Van egy Hitchcock-film, érdemes megnézni. Az ember, aki túl sokat tudott. James Stewart magyar hangja Orbán Viktor. Abban bízom, hogy a médiatanács nem néz régi klasszikusokat, mert még rám fogják, hogy merényletre készülök szeretett vezérünk ellen.