Szocialista kaptár
Smuzewitz Ilona
2011. 06. 29. · Hócipő 2011/13
Ha a szocialistákról van szó, én csak két dolgot nem értek. Az egyik Gyurcsány. A másik meg a többiek. Ha van túlvilág, ahová az ateisták is eljuthatnak, akkor Marx és Engels most nagyon boldogok. Mert látják, hogy Magyarországon mekkora harc dúl a baloldali értékek megőrzéséért. Marx és Engels persze könnyen lehet boldog. Csak nagyon messziről látják a magyar szocialistákat. És egy napig sem éltek szocialista kormányzat alatt.Persze nem a szocialista kormány a legrosszabb, ami valakivel megtörténhet. De két ciklus azért megviseli az idegrendszert. A szocialisták tavaly úgy kampányoltak, mint akik már eleve beletörődtek a vereségbe. Amióta viszont ellenzékben vannak, úgy viselkednek, mint akiket meglepett, hogy nem maradhattak kormányon.
A szocialisták helyzetének reménytelenségét jól jelzi, hogy Gyurcsány is meg akarja menteni őket. Akkor pedig közel a vég. Gyurcsány persze nem mulasztja el megemlíteni, hogy ő nem akar pártelnök lenni. Hogy akkor mit akar? Természetesen Magyarországon segíteni. Meg a szocialistákon.
Ezt azután sem akarja abbahagyni, hogy Magyarország után a szocialisták sem kérnek a segítségéből. Lehet, hogy régen könyörögtek neki a miniszteri posztokért. De ma már azért könyörögnek, hogy hagyja abba. De nem fogja. Gyurcsány már azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a szocialisták és a fideszesek pénzemberei együttműködtek vitatható ügyekben. Erre ugye az utóbbi két hónapban kezdett gyanakodni.
Ahogy az őszödi kiszivárogtatás történetét tartalmazó borítékot is már évekkel ezelőtt leragasztotta, de aztán elfelejtette, melyik fiókba tette. És most lett meg. Most tudta elküldeni Mesterházynak bedarálásra.
A bedarálás volt az egyetlen lehetőség. Mesterházy nem is tehetett mást. Mert egyszerre egy dologra tud nem figyelni. És egy ideje súlyos gondolatok kötik le kapacitását. Például annak felismerése, hogy elérkezett az idő a valódi egység megteremtésére. Volt olyan időszak az elmúlt húsz évben, hogy a szocialisták ne a valódi egységet akarták volna megteremteni? Volt olyan időszak az elmúlt húsz évben, amikor a szocialisták nem valamilyen bántóan szörnyű hasonlattal jellemezték volna helyzetüket?
Mesterházy szerint a pártjuk legyen csak olyan, mint a méhkas, de ne legyen olyan, mint a darázsfészek… Ez miről jutott eszébe? A közmunkaprogramról? Vagy ez afféle költői kép akart lenni? A szorgos méhek aranyosak, a goromba darazsak förtelmesek?
Nekem tök mindegy. Amíg mindkettőnek fullánkja van. Az sem vigasztal, hogy a méhek munkája értékes. Hiszen a mézet eddig is más vitte el.
Az elnök oltalmazzon
A helyesírásra béklyóit magáról levető Schmitt Pál szerint soha ilyen szép és gazdag nem volt a magyar nyelv, mint most. Ugyanakkor a magyar nyelv bajban van. A köztársasági elnök az első anyanyelvi juniálison az SMS-t és az internetet hibáztatta.
Más már rég feladta volna, legkésőbb a helyesírási botrányok után. De az elnök rendületlenül megy tovább. Mert Schmitt kitartó ember. Vagy nem tudja felfogni, mi zajlik körülötte.
Schmitt szerint soha ilyen szép és gazdag nem volt a magyar nyelv. Ez már jó hír. Az egy főre jutó nyelv-GDP még sosem volt ilyen magas. Jó lenne tudni, hogy az elnök szerint fejenként hány szóból gazdálkodhatunk?
De ez a gazdagság mit sem ér, mert a nyelv bajban van. Mi fenyegeti a gazdag nyelvet? A főnévinfláció? Az igekötő-árfolyamok zuhanása? A melléknévterrorizmus? Az elnök szerint egyébként nem csak a magyar nyelv van veszélyben. Hanem minden nyelv. Világgazdasági nyelvválság fenyeget?
Nem. A nyelveket az SMS fenyegeti. Meg az internet. Az elnök emlékeztetett, hogy számára kiemelten fontos a magyar nyelv védelme. Nekem úgy tűnik, hogy Schmitt akár magával a nyelvvel szemben is kész megvédeni a magyar nyelvet. Azt még nem tudni, hogyan akarja megvédeni. De kicsit nyugtalanító, hogy ő a honvédség főparancsnoka is. Bármikor bevetheti a szépbeszélő-tüzérséget.
Egyébként remélem, hogy Schmitt csak tévedésből beszélt pusztán magyar nyelvről. Valójában pedig a Nemzeti Édes Anyanyelvre gondolt. Amihez még egy hivatal is kellene. Aminek felügyelői ellenőriznék, hogy a közmunkások a munkatáborokban szépen beszéljenek magyarul.
Sanyikám, kérlek, úgy vélem, hogy e nagyszerű sportlétesítmény újjáépítésének befejezését talán meg sem érjük, baz’meg.
Szakvélemény
A helyzet már olyan súlyos, hogy azonnali mártíromságért kiált. Ezt a segélykiáltást hallotta meg a volt szocialista képviselő Karsai. És úgy döntött, vállalja az áldozatot. Ha kell, az életét adja, csak hogy felrázza végre a magyar társadalmat. A passzivitásból.
Ezért a Parlament épületéhez akarta láncolni magát, az éhségsztrájkot 40-50 nyugtatóval megfejelve. Karsai hosszú heteken át hervadt volna el a Parlamenthez láncolva. Étlen és szomjan. És a passzív magyar társadalom ezt közömbösen nézte volna.
Karsai éhezik? Leszarom. De miattunk is éhezik! Magunkat is leszarom. Karsai kész volt rá, hogy hosszú, szenvedésekkel teli időszak után eltávozzon az élők sorából. Egy erőszakos kormány áldozataként. A passzív magyarokért. Akik a temetésen már milliós számban jelentek volna meg. És a szertartás után nem haza indultak volna, hanem a Parlament elé. És megdöntötték volna a kormány hatalmát. Nemzetiszínű lobogójukon nagy K betűvel.
Elszánt, aktív magyar emberekként. A fideszes diktatúra és önkény ellen, mindhalálig.
De az orvosa nem engedte. Mert szerinte Karsai állapota nem alkalmas az éhségsztrájkra. Gondolom, hogy a nyugtatók sem használtak volna. Ahogy a benzines önégetés orvosilag szintén kifejezetten ellenjavallt.
Így az önfeláldozó mártíromság egészségügyi okok miatt elmaradt.
Visszasüllyedek passzivitásomba.