Gyorskocsi utca üdülőövezet

Megyesi Gusztáv

2011. 06. 29. · Hócipő 2011/13

Május végén tudatta a sajtó az ország népével, hogy három, korábban majdnem egy évig ártatlanul fogva tartott tarnabodi roma fiatalembernek összesen hat és fél millió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a bíróság, harmadával kevesebbet, mint amennyit kapni szerettek volna. Ők hárman voltak azok, akiket a rendőrség a 2008. őszi, romák elleni támadássorozat tarnabodi elkövetőinek gondolt egy jóakaró hamis tanúvallomása alapján, mígnem aztán az igazi tettesek elfogásával kiderült az igazság.

A hír igazi tartalmát azonban a bírói indoklás adta. E szerint a felperesek azért nem kaphattak vagyoni kártérítést is, azaz több pénzt, mert - s innét idézem a Népszabadság cikkét - „a családjukban van börtönt megjárt ember, egyikük már volt büntetve, így az előzetes letartóztatás számukra nem okozhatott komoly traumát, és nem érte őket olyan negatív pszichés hatás, ami későbbi életükre befolyással lenne”.

Erről a hírről úgy nagyjából egy napig beszéltek az emberek, nem nagyon hozott lázba senkit, ami érthető, az érintettek végül is napi öt és fél ezer forintért ültek ártatlanul, a hülyének is megéri. Viszont nyolc évvel ezelőtt egy hasonló kártérítési ügyben a bírónő azt találta mondani két, ugyancsak ártatlanul fogva tartott cigány embernek, hogy primitívek, pontosabban szólva „a felperesek az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag a majdnem 15 hónapos elzárást nem élték meg olyan fokú pszichés károsodással, amely indokolná a kereseti kérelmükben előterjesztett kártalanítási összeg megítélését”. Erről az esetről akkor hetekig, sőt hónapokig írt a sajtó, országot bezengő visszhanggal, a legtöbb cikk egyenesen abszurdnak nevezve a bírónő logikáját.

Itt meg kell állnunk egy szóra, s jelezni az olvasónak: a cikk megjelenése után szakértők sora magyarázta el, hogy a bírónő által használt primitív jelző nem azonos a köznyelvben használt primitív szóval, a tárgyalóteremben ez csupán annyit jelent, hogy egyszerű. Megértettük, s ennek értelmében jelezzük most is, hogy a tarnabodiakról ítélkező bíró indoklása még ennél is primitívebb. Eszerint ugyanis ha valakinek volt már szerencséje a fogdalakók egyszerű életét élni, akkor az tulajdonképpen megfogta az isten lábát (persze nem feltétlenül anyagi értelemben, mint láttuk, hanem mentálisan), ugyanis ha ezután esetleg megint jogtalanul ültetik le egy évre, de akár tízre is, azt vígan feldolgozza, hiszen van már gyakorlata ártatlanul ülni, sőt ha még az a szerencse is érte, hogy teli van a családja bűnözővel, akkor neki a börtön tulajdonképpen egy szórakoztatóipari centrum, rekreációs programokkal. Ebből fakadóan amikor valami fatális tévedésből kifolyólag kiengedik, tulajdonképpen úgy jön ki a börtönkapun, mintha a Bahamákról tért volna haza. Nemhogy kár nem érte, de egyenesen regenerálódott, vonásai kisimultak, és soha nem látott vágyat érez arra, hogy újra hasznos és aktív tagja legyen a társadalomnak; nem lehet véletlen, hogy Szijjártó szóvivő a gyöngyöspatai romák Csillebércre evakuálását nyaralásnak nevezte.

Felmérésekből tudjuk, hogy a cigányok várható életkora lényegesen rövidebb, mint az országos átlag, betegebbek, mint az átlagember, s ha ehhez hozzávesszük, hogy ennek nem kis részben mentális okai vannak, különösen az elmaradott régiókban, akkor a trend nem lehet kérdéses. A társadalmi fölemelkedés egyik útja, hogy az arra kijelölt népcsoportokat ártatlanul leültetjük, kvázi SZOT-beutalót kapnak a közösségtől, miáltal mind pszichésen, mind pedig fizikailag rendbe jönnek; elképzelhető tehát belátható időn belül olyan bírói ítélet is, ami a tarnabodiaknak nemhogy kártérítést ítél meg, de egyenesen kifizetteti velük a rekreáció költségeit. Ennek tartalmilag van már előjele, a három fiatalembernek ugyanis, miután a vagyoni kártérítésüket elutasította a bíró, ki kell fizetniük a perrel kapcsolatos költségeket és az eljárási illetéket, ami nagyjából egymillió forint.

Fentiekből következik az is, hogy ártatlanul ülni gazdaságilag is kifejezetten hasznos foglalatoskodás lehet, feltéve, ha az illető a tarnabodiakkal ellentétben már eleve magasan kvalifikált idegbeteg, lehetőleg pánikos, mert akkor többet szenved, így több pénzt ítél meg neki a bíró. Van is valami ebben a különbségtevésben, hiszen próbáljuk ki: nem mindegy, hogy egy légycsapóval konkrétan a légyre vagy egy ökörre csapunk le, más-más hatást váltunk ki belőlük: a légy esetében ez fizikailag is látszik, míg a barom legfeljebb meglóbálja a farkát, azaz nem véletlenül mondja a szakember, hogy „a kártérítési jog alapvető logikája, hogy igenis különbséget tesz egyes élethelyzetek között.”

Ilyenkor sajnálja csak igazán az ember, hogy nyáron nincs törvényhozás a parlamentben, hiszen intenzív munka esetén az őszi ülésszakra micsoda változásokon mehetne át az egész jogrendszer. Már legelőbb is ki lehetne mondani, hogy gyanúsítottnak, vádlottnak nemhogy az első két napon, de egyáltalán nincs szüksége védőügyvédre, azok úgyis csak belepofáznak mindenbe, miáltal lassítják az igazságszolgáltatást, sőt legcélszerűbb volna egyenesen a statáriumot is bevezetni, persze az ártatlanság vélelme elvének a megszüntetésével egyidejűleg, majd visszaállítani a halálbüntetést, és felhatalmazni a nemzeti hóhért arra, hogy ezután ő nyújtsa be a törvényjavaslatokat.

Egyébként ha emlékszünk még, tavasszal személyesen a miniszterelnök vetette fel, hogy a törvény erejével kell véget vetni a szabadulóbuliknak, annak a lehetetlen állapotnak, hogy a börtönből kijött emberek a családtagokkal mulatnak hajnalig, így zavarva a többségi társadalom nyugalmát. Hát, ami a tarnabodiakat illeti, a kártérítési per után tervezett buli elmaradt.