A nemzet hálószobája

Megyesi Gusztáv

2011. 06. 15. · Hócipő 2011/12

- Emberek, nem látta valaki a papucsomat?

Ez a kérdés kétségbeesett kiáltás formájában hangzott el múlt héten a Cinege úti kormányfői rezidencián a miniszterelnök szájából, miután épp kijött a hálószobából. - Nem ez a pántos, virágmintás klumpa az Öné? - kiáltották ki többen a hálószobából, de a miniszterelnök a fejét rázta. - Az a feleségemé.

- Gondolhattuk volna - hangzott odabentről. - Pont olyan a virágminta Anikó asszony klumpáján, mint a hálóingén.

Mint ismeretes, a miniszterelnöknek már hetek óta komoly fejfájást okoznak a rendvédelmi dolgozók, akik nem akarnak belenyugodni a korkedvezményes nyugdíj elveszítésébe, ám a kormányfő a tüntetések ellenére sem enged. Mi több, a tv2 Napló című műsorában kijelentette, hogy „higgadtan, nyugodtan, emberségesen”, ugyanakkor férfi módjára fog tárgyalni a tüntetők képviselőivel, „de ezt a változást végig fogjuk csinálni akkor is, hogy ha egyébként nem csak tüntetnek a házam előtt, hanem beköltöznek a hálószobámba”.

Mint tudjuk, a miniszterelnök soha nem beszél a levegőbe, mindig kínosan ügyel arra, hogy betartsa az ígéreteit, így amikor egy újabb sikertelen tárgyalás után mintegy háromszáz tüntető elindult a miniszterelnöki rezidencia felé, hogy birtokba vegye a kormányfő hálószobáját, a Terrorelhárítási Központ kommandósai készséggel nyitottak szabad folyosót az egyébként napok óta teljesen lezárt környéken, sőt a személyzet welcome drinkkel várta a társaságot. Ebből kifolyólag amikor a miniszterelnök az éjféli órákban hazatért a szokásos futballprogramjáról, a hálószobájában már háromszáz tettrekész rendvédelmis aludta az igazak álmát, értve ezalatt a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének legaktívabb tagjait. Jelenlétükön a miniszterelnök némiképp meglepődött, tudniillik eredetileg úgy volt, hogy a rendőrség sikkasztás vagy más bűncselekmény gyanújával nemcsak a Tettrekész főtitkárát, Szima Judit asszonyt állítja elő az őrszobán, hanem a szakszervezet összes tagját, azon egyszerű oknál fogva, hogy egyenruhás emberekről lévén szó, nagy valószínűséggel mindegyiknek van legalább egy korrupciós ügye. Csakhogy időközben porszem került a gépezetbe, ugyanis az európai külügyminiszterek gödöllői találkozóján épp Orbán Viktor beszéde alatt csapott be a villám a kastélyba, a tettes és a felbujtó keresése pedig a rendőrség minden energiáját fölemésztette.

Mindazonáltal az első napokban nem volt semmi gond. Reggel ötkor megszólalt a tüntetők vekkere, annak rendje és módja szerint fölkeltek, udvariasan előre engedték egymást és a miniszterelnököt a fürdőszobába, ahol háromszáz fogmosópohárban háromszáz színes fogkefe várta a gazdáját, mosdás után megreggeliztek, mind a háromszázan megsimogatták az iskolába induló Orbán gyerekek fejét, majd miután a miniszterelnök a Parlament épületébe hajtatott, ők is a Kossuth tér felé vették útjukat. Itt szinte azonnal rákezdtek az „Orbán, takarodj!” rigmusra, mire a miniszterelnök kiüzente nekik, hogy szó sincsen semmiféle engedményről, sőt, most már százéves korukig nem mehetnek nyugdíjba, válaszul a tüntetők kifütyülték és trágár szavakkal illették, este azonban a vacsoránál már arról érdeklődtek a kormányfőnél, na, hogy telt a nap, nem kéne- e játszani egy jó lábtengópartit.

A baj akkor következett be, amikor a pedagógusok, majd a vegyipari dolgozók jelentették be, hogy ők is élni kívánnak jogaikkal, és beköltöznek a kormányfő hálószobájába. A pedagógusok jelezték is, hogy pontos számot ugyan nem tudnak egyelőre mondani, de úgy nagyjából 25 ezer emberre számítsanak, ám megijedni nem kell tőlük, mert csendesek lesznek. Mindez nem okozott volna fennakadást, hiszen a szíves vendéglátásáról híres Anikó asszony mondása szerint „ahol jut 300 embernek hely az asztalunknál, ott jut 25 ezer 300-nak is”. Hanem a pedagógusok úgy értelmezték a hálószobába való beköltözést, mint rendes, komoly költözködést ponyvás teherautóval, tehát hogy mindenki viszi magával a számára nélkülözhetetlen tárgyakat, bútorokat, úgy mint éjjeliszekrényt, fésülködőasztalt, IKEA-ból szerzett szobainast, kedvenc plüssállatot, kispárnát. Egy lánygimnázium igazgatója ragaszkodott hozzá, hogy a mennyezetre tükröt szerelhessen, mint otthon, egy rokkantnyugdíjas büntetés-végrehajtási tiszt a Feng shui irányadása szerint a hálószoba közepén jelölte ki a szerelemsarkot, a bulvárlapok persze azonnal megírtak minden részletet. Hogy harminc tettrekész rendőr kibírhatatlanul horkol, hogy több tucat tűzoltóparancsnok álmában beszél, hogy négyezer történelemtanár rendszeresen kijár éjjel vizet inni, több száz alsó tagozatos tanítónő a frizsidert dézsmálja, a miniszterelnök pedig éjszakánként Simicska Lajost hívogatja telefonon.

Hanem amikor a miniszterelnöki rezidencián megjelentek hátizsákjukkal, sátrukkal és hangosítóberendezésükkel az egykori Kossuth téri ellenállók is Satuval és Debillel az élen, s őket az Erzsébet hídi tüntetők követték a szavazatok újraszámlálását követelve, majd felbukkantak az egykori felbőszült, útlezáró gazdák, a félmeztelen tv-székház- és autógyújtogató futballhuligánok és társaik, hogy aztán így, együtt kérjék a jussukat, amit annak idején Orbán ígért meg nekik a rendszeres utcai rendbontások és zavarkeltések fejében, szóval akkor már világossá vált, hogy nem lehet tovább tartani az állásokat, a hálószoba elesett.

Ám Orbán ezen az éjszakán már nem aludt otthon. A terrorelhárítás percek alatt rendet teremtett, kirúgta az összes tüntetőt, majd hermetikusan újra lezárta a környékbeli utcákat. Mire megvirradt, a lapokban már ott állt Szijjártó szóvivő közleménye, miszerint a kormányfő és a tüntetők kapcsolata „higgadt, korrekt, nyugodt és mértéktartó”.