Európa, Ázsia... és mi
Varga Ferenc József
2011. 06. 27.
Már megint szeretettel köszöntök minden frontátvonulástól, hőségriadótól, vagy jégvihartól menekülő kedves magyar honfitársat innen Tajvanról, Ázsiából, egészen pontosan Hágából... Merthogy a KLM szárnyaival repülő gép még egyelőre nem indult el. Jó egy napot késünk, ha nem kettőt, de megérte, mert feleségem először jár Hollandiában. Nekem meg már megint az jár a fejemben, hogy milyen messze lakom...Merthogy tegnap, amikor még úgy volt, hogy ismét elmegyünk nejem szülőhazájába Tajvanra, kiderült, hogy a magyar KLM irodán keresztül vásárolt repülőjeggyel zűr adódott. Régimódi ember vagyok, ami azt jelenti, hogy ha nem muszáj, nem intézem még a vécézést is online, így a reptéri becheckolást is inkább a középkori módon szeretem megoldani. Ám a kalandvágy fűt, így ránéztem a KLM onlájn becsekkolós szolgáltatására, s ezen keresztül tudtam meg: annak is örülnöm kell, hogy potom 240.000 Ft-ért a feleségem és én egyáltalán egy gépre kerültünk: ő a 38. sorba, én a 25.-be. Neki is elkerekedett a szeme, pedig ez nála bűvésztrükknek számít.
Másnap reggel azonnal hívtam a KLM irodát, s természetesen végighallgattam az összes menüsort, talán még a saját mobilomét is, mígnem végre emberinek tűnő(!!!) hang is beleszólt. Női orgánum volt, enyhén idősödő, de hordozója vélhetőleg még várja a nagy pillanatot mert a bakfiskor óta fennálló nemi érintkezéshiány szenvtelen merevsége tolt falat a problémamegoldás elé. Röviden: én voltam a hülye, miért nem előbb, próbáljam a repteret, nem lehet 30 eurós kényelmi helyet venni, az csak a hitelkártyásoknak van fenntartva, és a mai világban mindenkinek van hitelkártyája... Meg akartam neki mondani, hogy a mai világban viszont senkinek nincs szüzessége 20 fölött, de inkább megfenyegettem, hogy panaszt teszek, mire egy frigid „Jó utat!”-tal lecsapta.
A reptéren a KLM pulthoz mentünk, ahol Gábor a digitális balfék várt minket, és mindaddig kedves is volt, amíg meg nem tudta, hogy probléma lesz a fajtámmal. Szerinte is én vagyok a hülye... „Én ezt nem mondtam, ön mondta!”, legyen hitelkártyám, tehetek panaszt, nem tudunk változtatni az ülésen, próbáljuk meg Amszterdamban, amikor majd felszállunk a taipei-i járatra.
Megpróbáltuk. Nem tudom, a kedves olvasó ismeri-e azt a hülye viccet, amikor a medve egy halállistával járja az erdőt, és találkozik a rókával:
- Mi van a kezedben, medve koma?
- Halállista.
- Én is rajta vagyok?
- Igen.
Mire a medve kinyírja a rókát. Jön a farkas, azzal dettó ugyanez lemegy, aztán jön nyúlkoma, s megkérdi:
- Mi van a kezedben, medvekoma?
- Halállista?
- Én is rajta vagyok?
- Igen.
- És nem lehetne kihúzni róla?
- De!
Nos, a mi esetünkben egy állat (én) próbálkozott a magyar és a holland medvével. A holland medve egy kedves hölgyike volt a KLM pultnál az amsterdami Schipol reptéren.
Megkérdeztem, hogy nem ülhetnék-e együtt a feleségemmel. Mire ő MOSOLLYAL(!) elvette a jegyeinket, kidobta őket, és nyomtatott kettőt egymás mellé.
Aztán kiderült, hogy a géppel van egy kis baj, és ha nem akarunk zuhanás közben megtérni, jobb, ha el sem indul. Ugye nem kell mondanom, hogy 4 csillagos szállóban lettünk elhelyezve, minden oké, és a feleségem még a zöld, klasszikus, és mégis modern, graffiti-mentes, mosolygós, higgadt, emberi Hágát is látta. No, hát ennyit a magyar kultúráról, jó utat nekem, és hamarosan ismét jelentkezem Ázsiából, Tajvanról. Addig viszlát, jó nyarat, és jó Hócipőzést mindenkinek!