Bűvös zászló
Megyesi Gusztáv
2011. 05. 18. · Hócipő 2011/10
Megszűnik a Zöld Pardon nevű szórakozóhely a Petőfi híd budai lábánál - jelentették a hírportálok -, s vele együtt a Cafe del Rio is; ahogyan régi filmhíradókban mondanák: „a fővárosi fiatalság két közkedvelt találkahelye”.Amely hírt azonban máris korrigálni kell, a találkahely mint olyan ugyanis nem szűnik meg a Petőfi híd lábánál, csak új, nemesebb, magasztosabb formát ölt: a lágymányosi önkormányzat döntése értelmében a meglehetősen kommersz, ráadásul zenét szolgáltató vendéglátó-ipari egységek helyén jövő január elsejétől országzászló fog állani azzal a céllal, hogy méltóképpen meg lehessen ünnepelni az ország új alkotmányát.
A hírek szerint a fiatalság egy részében elég nagy a zúgolódás és az értetlenség, hiszen a két szórakozóhely, de főleg a Zöld Pardon kultikus hellyé vált az elmúlt tíz évben; végre akadt egy hely a fővárosban, ahová sokan beférnek, ahol színvonalas a zene, s ahová érdemes csoportosan is eljönni, ráadásul nem csupán táncolni, de születésnapot vagy bármilyen eseményt megünnepelni.
Még szerencse, hogy a terület alapvető funkciója, az ünneplés tényszerűen megmarad, legfeljebb most nem névnapot vagy sikeres érettségit fognak ünnepelni a jelenlévők, hanem az alkotmányt, ráadásul egész évben, sőt napjában is folyamatosan, miképpen a hűs dunai szél is az idők végezetéig lengeti majd az országzászlót, hirdetve egyszersmind az új alkotmány dicsőségét. Grúz fiatalok körében ma is bevett szokás, hogy az esküvő után meglátogatják Sztálin szobrát, s ott ünnepelnek tovább. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a mi fiataljaink is hasonlóképpen öntudatosak, s életük fontos pillanatában a Petőfi híd lábához hajtatnak, ahol összebújva a kora tavaszi szélben arra gondolnak, milyen szar lehetett itt egy vagy pláne öt évvel ezelőtt a kerti asztaloknál ülve, amikor még nem volt az országnak rendes és végleges preambuluma.
Majd fejet hajtanak, és megrészegülten távoznak.
Ezt arra alapozzuk, hogy a fővárosnak van már egy országzászlaja, amit még 2006-ban Óbudán emeltek a volt Goli-pályánál, a szentendrei HÉV Timár utcai megállójánál. A zászló 46 méter magas, s Óbuda akkori polgármesterének, a mai főpolgármesternek a kérésére természetesen Makovecz Imre tervezte azzal a céllal, hogy a zászlót a Hármashatár-hegyről is lehessen látni, sőt az 1-es villamosról is, amikor elhagyja a margitszigeti lejárót. Az ugyanis tarthatatlan állapot volt, hogy jött az ember az 1-es villamossal, elhagyta a Margitszigetet, és nem látott maga előtt semmilyen zászlót, maximum ha vontatóhajó vagy vízibusz haladt a Dunán.
Az avatáson mindenesetre ott volt Wittner Mária permanens ötvenhatos hős is, mintegy szimbolizálva, hogy az országzászló valójában a kommunisták ellen lett felhúzva, s ezzel győzött végleg ötvenhat szelleme. Más megközelítés szerint a zászló kulturális küldetést teljesít, amennyiben Tarlós polgármester alatt egy trafóházon kívül az égvilágon semmi se épült Óbudán, a kerületet a mai napig a római légióktól hátramaradt romok tartják egyben, Óbuda legkorszerűbb építménye ilyen értelemben ma is a Nagyszombat utcai amfiteátrumnál feltárt meleg vizes tábori latrina, melyből azonban mára már kikapcsolták a meleg vizet. Megint más megközelítésben az országzászló egyfajta indikátor szerepét is betölti, pontos jelzéseket ad arra vonatkozóan, hogy Makovecz Imre hány hasonló blöfföt tud még eladni művészet címen a város félművelt és tahó polgármestereinek a hozzátartozó ideológiai magyarázattal.
Egyelőre megnyugodhat. Sőt, az országzászló - ezt magunk is tanúsíthatjuk - csodát tud tenni. Az óbudai országzászló ötéves fennállása alatt megfigyelték, hogy a tövében tartózkodó iskolások háromszor gyorsabban tanulják meg a szorzótáblát, mint a zászlótól távol tanuló társaik. Egy leszázalékolt kőműves a zászló alatt töltötte ki lottószelvényét, és három találatot ért el. Egy Veder utcai asszony mindössze öt percre pihent meg a zászló tövében, s elmúlt a derékfájása. Egy, a zászlóhoz közeli padon szunyókáló nyugdíjasnak megjelent álmában Schmitt Pál, és a preambulumból idézett neki. Egy középkorú mérnök-közgazdász a zászló alatt üldögélve az Óbuda Újságot lapozgatta, amikor a címlapon lévő Tarlós-fotó könnyezni kezdett neki. Egy tizenkét év körüli szőke kisfiú elmondása szerint egyik délután egy vörös inget viselő kamasz jelent meg a zászlórúdnál, sebesen felkúszott rá, majd leemelte a zászlót, közben gúnyosan azt kérdezte a kisfiútól: nem félsz, Nemecsek? De a kisfiú nem félt. Egy ötvenhat éves zenetanárnő a közeli Margit kórházban egészséges hármas ikreknek adott életet, miközben váltig állította, hogy soha nem volt viszonya férfival, igaz viszont, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a zászló közelében tartózkodott, és furcsa bizsergést észlelt magán.
Azt gondoljuk, hogy mindezen dokumentált tények alapján az a kérdés föl se merülhet, hogy szükség van-e a Zöld Pardon helyén országzászlóra, a kérdés legfeljebb az lehet, hogy mekkora legyen az a zászló, amit természetesen Makovecz Imre fog elkészíteni. Szerény számításaink szerint, ha az óbudai országzászló 46 méter magas, akkor az ennél százszor nagyobb területet betöltő lágymányosi társának minimum 4600 méter magasnak kell lennie, de legjobb volna, ha egyenesen a tízezer métert, az utasszállító gépek repülési magasságát érné el. Ennek az volna az előnye, hogy a hosszú légi utakon el-elbóbiskoló utasok a szendergésükből felriadva azonnal megpillantanák a zászlót, s ebből egyből tudnák, hogy nem Románia meg Szlovákia, hanem Magyarország fölött repülnek; ha pedig még az új magyar alkotmányt is felolvasnák nekik, mindenki tudná, hogy megérkeztünk.