Gyökeresen szembe
Uj Péter
2003. 08. 20. · Hócipő 2003/17
Ha még maradt volna egy grammnyi újságíró énbennem, akkor mostan a Hajós Alfréd uszodából jelentkeznék, drága aranybogár olvasók, ahol történelmi esemény kerül sorra épp’ (történelmi médiaesemény, hisz’ értesítettek sok csatornán az illetékes osztályok): Medgyessy Péter miniszterelnök ellátogat az olimpiai és világbajnok férfi vízilabda-válogatott edzésére.
Az előző, ezernyi diktatórikus hajlammal megvert, kvázi kriptofasiszta jobbkormányzat rendszeresen politikai tőkét próbált kovácsolni (a tőkekovácsolás különösen jellemző tevékenysége volt egyébként, de itten nem a nagy- és a pénztőkéről van szó, ha valakinek nem volna világos) a sporteredményekből, mintegy ráült a sportra, rátelepedett, mint a guanó, keményen és vastagon, saját aljas kis céljaira használta föl, pondró politikai marketingra, wermerre, simicskára, ilyenekre.
Ezzel a gyakorlattal gyökeresen fordult szembe (értelmezzük a gyökeres szembefordulás jelzős szerkezetet, mint népszerű sajtólózungot!) az új kormányzat, tehát Medgyessy nem azért megy (ment) az uszodába, hogy politikai tőkét kovácsoljon, áh dehogy! (Gyurcsány minisztert sem azért kapcsolták élő egyenesben a döntő után.) Valami másért megy. Miért mehet? Mondjuk, mutathat új irányt, tanácsaival segíthet, esetleg lefektethetné a háromdimenziós vízilabdázás alapjait, vagy a nemzeti középkezdést javasolná ráúszás helyett, talán a gyermekbarát emberelőny fogalma is meg lenne alkotva, blairi leleménnyel és gesztusokkal, roppant professzionálisan, ahogyan azt megszoktuk.
Ekképpen végrehajtódna a magyar vízilabdázás nagy szociális fordulata, és a jövő évi olimpián épp egy hajszállal maradunk majd alul Malawi csapatával szemben, így majdnem sikerült a legjobb hetvenhatba kerülés.
A történelmi jelentőségű látogatás egyébként épp aznap zajlik, amikor a kormányzat meghátrálni látszik a patikusok érdekvédelmi szervezete előtt, és mégsem fagyasztja be a gyógyszerkasszát, amivel újabb rekordot sikerül fölállítani: a négyszázötvenkettedik meggondolt, visszavont, vagy félig kiadott rendelkezést könnyű pezsgőzéssel ünnepeli a miniszterelnöki stáb, majd ünnepélyesen átveszi azokat az új pénzjegynyomdákat, amelyek napokon belül munkába állhatnak egy-egy tárcánál, hiszen még a héten ki kell elégíteni a bolhatenyésztők, a csótányirtók és a tekerőlantosok pénzügyi igényeit, ezerrel nyomul a karaoke- és jakuzzi-lobbi, és Fejti Gyuri bombabiztos postástatyói is raktáron vannak már, darabonként százezerért, továbbá ottan áll sorban pár száz állami milliárdért néhány ultranyereséges hardvercég, távközlési szolgáltató, és médiavállalat.
Vajon sikerül-e megtalálni egy még nagyobb konszenzust? Egy olyan igazit? (Amiről úgy kell leszállni, mint a férfibicikliről.)
Erre talán sosem kapunk választ.
Határozottan az az érzésem, hogy Medgyessy Péter már régen nem ura a helyzetnek, a háttérben csöndes puccs zajlott le, a szellemi irányítást átvette a párt jolly jokere, Dévényi Tibor (és a PaDöDő talán), de úton van Libériából a hazájában már bizonyított Charles Taylor is, hogy az augusztus huszadiki dísszemlén a Felvonulási tér tribünjén átvegye Kulcsár Attilától az ország fejben kiszámolhatatlan áfa-kulcsait, üdvözölje a gyerekbarát program révén lehetőséghez jutott gyerekkatonákat, és a díszmagyarba öltözött Puhl Sándor sípjelére bozótvágó bicskájával megkezdje a jóléti rendszerváltás programját. Közben léggitárbemutatót tart Lamperth Móni; Polgár Jutka, Risztov Évi, Márta Pisti Sziámi és Faludy Gy. Hobó is ott vannak a képen valahol.