Emberfeletti lény-e Schmitt Pál?
Para-Kovács Imre
2011. 05. 04. · Hócipő 2011/09
Hát persze! - vágják rá önök a választ, azonban némileg érdemes elszöszmötölni a kérdéssel, mert emberfeletti ember és a legcsodálatosabb emberi lény között csak egy őstermelői hajszál a különbség, és dönteni ugyan nem vagyunk hivatottak, a jelenséget kicsit körbejárhatjuk.Amennyiben a köztársasági elnök a legcsodálatosabb emberi lény, akkor ugyan kimagaslik közöttünk, de mégiscsak egy közülünk, fajunk legcsodálatosabb tagja, de azért még tag.
Ha azonban emberfeletti lény, akkor túllépett már e mai kocsmán, átugorva az értelmet, egyenesen a továbbig, ami nagyon messze van, szabad szemmel már nem is látni.
Fontos leszögeznem, hogy a legcsodálatosabb emberi lény nem azonos Nietzsche utolsó emberével, hiszen utóbbi ugyan végső példánya fajunknak, de korántsem biztos, hogy éppen a legkiemelkedőbb, sőt! A legcsodálatosabb emberi lény azonban nem időhöz kötött, élhet akár egy korban is, amikor még szó sincs az emberfeletti emberről, tehát bármikor, és esetleg - nagy-nagy szerencsénkre - éppen most és éppen itt.
Gondolatban álljuk körül Schmitt Pál szellemi piramisát, és gondolkodjunk el ezen, gondolkodjunk el akkor is, ha csak bíbelődhetünk ezen dilemmával, mert megoldani képtelenek vagyunk.
Ki tudná ezt a kérdést megválaszolni?
Nos, amennyiben Schmitt Pál emberfeletti lény, akkor határozott választ csak egy másik emberfeletti lény adhat (szerintem sejtik, hogy kire gondolok), viszont amennyiben Schmitt Pál a legcsodálatosabb emberi lény, akkor erről biztosat csupán a második legcsodálatosabb emberi lény tudhat, ezzel viszont nagyon veszélyes irányba kanyarodtunk.
Mivel abban a leghatározottabban biztosak vagyunk, hogy a választ tudó ember nem lehet a második legcsodálatosabb lény, logikailag bebizonyítottuk, hogy a köztársasági elnök emberfeletti ember, és már meg sem kell kérdeznünk a másik emberfeletti embert erről, de azért ártani nem árt. Így, és csak így fordulhat elő, hogy döntései emberi ésszel beláthatatlanok, felfogásukra képtelenek vagyunk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek (ezt a képet az egyháztól vettem kölcsön, mert derék híveik és egyéb szolgáik szokták a fenti fordulattal magyarázni az olyan malőröket például, amikor egy templom ráomlik a benne imádkozó háromszáz hívőre, akik mind meghalnak, míg a mellettük üzemelő kuplerájban vígan megy tovább az élet, esetleg néhányan kinéznek az ablakon a nagy zaj miatt).
Mindaz tehát, amit mi - rendkívül helytelenül és szűk látókörűen - műveletlenségnek és rossz ízlésnek tekintünk, az tulajdonképpen magasabb rendű bölcsesség, a tudatosság és előrelátás olyan foka, ami természeténél fogva fölöttünk áll, teljesen felesleges kritizálni, értelmezni vagy kiröhögni.
Érdekes azonban az a visszafogottság, hogy az új alaptörvény szerzői meg sem említik a köztársasági és a miniszterelnök tévedhetetlenségét, amikor pedig egyrészt nyilvánvaló, másrészt kétharmaddal simán belefért volna, esetleg név szerint, mint az új akadémia esetében, nehogy véletlenül a következő elnökökre is vonatkozzon.
A kétharmad egyébként olyan, mint az amerikai képregényfilmekben a szuper képesség: ha valaki letépi magáról a zakóját, és alatta kétharmad van, akkor simán felszalad a házfalon, vagy nyálat lövöldözve ugrándozik a város felett. Akinek pedig nincs kétharmada, az lentről nézi és szomorkodik, esetleg szurkol, de azt biztosan megfogadja, hogy addig fog élni, amíg egyszer neki is lesz kétharmada, és akkor jöhet a nyálon ugrándozás meg a többi nagyszerű dolog.
Egyszer - állítólag - a miniszterelnök úgy határozott (természetesen Schmitt Pál felhatalmazásával), hogy akkorát toppant, amitől megáll a Föld. Már emelte is a lábát, amikor Áder János kérlelni kezdte, hogy ne tegye ezt, mert neki vidéken lakik egy rokona, aki nem örülne, ha mindig délután lenne, nem is beszélve arról, hogy mindannyian meghalnánk.
Orbán Viktor elgondolkodott, aztán óvatosan leeresztette a talpát, és néhányan megnyugodva felsóhajtottak. Na, ezen utóbbiakból aztán nem lett senki és semmi, csak vidéki polgármester, esetleg európai uniós képviselő. De a miniszterelnök táskáját többé nem vihették.