Bodrum

Váncsa István

2003. 07. 23. · Hócipő 2003/15

Talizmánjának megvásárlására egy túlvilági erejű, mágikus intelem vette rá Wildschwein urat. Amúgy nem babonás ember ő, legalábbis normális körülmények között biztosan nem az, sőt nagyon is szkeptikus lélek, s mint ilyen, az amulettekben, talizmánokban meg hasonlókban hívőket elnéző megbocsátással figyeli.

Hanem most a körülmények egyáltalán nem normálisak. Ez itten ugyanis Törökország.

Persze az a bizonyos talizmán, amit Wildschwein úr vásárolt, az is jellemzően török, amennyiben Ciprustól kezdve a közép-ázsiai országokon át a kínai ujgurokig mindenütt felbukkan, ahol türk nyelvű lakosság él, védelmező hatása pedig abban áll, hogy viselőjét önnön negatív gondolkodásának következményeitől óvja meg, így magyarázza ezt az eladó. Wildschwein úrnak pont ez kell mostan, védelem a negatív gondolkodás következményeitől, ő ugyanis reggel óta nagyon negatívan gondolkodik. Annyira negatívan, hogy negatívabban már nem is lehet. Többfajta méretben kapható a blue eye, ahogy az eladó a talizmánt nevezi, némelyik, mint egy tányér, a legkisebb pedig borsószemnyi, ennek megfelelő a védőhatásuk is. Big-big-big protection, medium protection, small protection, aspirin. Testes, potrohos ember nagyobb proteksönt igényel, mint a soványabbak, mondja az eladó, önnek, ahogy nézem, igen jelentős mérvű proteksönre lesz szüksége, kockáztat meg némi pimaszságot, amitől még ő maga is visszariad, de Wildschwein úr, akit ama vészjósló MONDAT roppant súlya nyomaszt továbbra is, mélységesen egyetért vele. Akkora proteksön kell, mint egy lavór. Hatalmas méretű talizmánt vesz, azt már nem is személyi használatra (nyakláncon való viselésre) tervezték, hanem épületek bejáratánál helyezik el, középületeken, amilyen például egy főpályaudvar, úgyhogy ez pont megfelel Wildschwein úrnak, kelt ugyan némi feltűnést vele, de az a jó. A blue eye-nak, ahogy az eladó mondta, látszania kell, hogy visszarettentse a gonoszt.

A helyszín egyébként Bodrum, az ókorban Halikarnasszosznak hívták, itt állt a Mauzóleum, a világ hét csodájának egyike, továbbá itt született Hérodotosz, aki nagy ember volt, görög történetíró, vagyis olyan, mint Schmidt Mária, aki szintén nagy ember és történetíró, bár nem görög. Halikarnasszoszba tehát elmegy az ember, pláne, ha amúgy is Koszon nyaral, szemben Bodrummal, befizet egy kirándulóhajóra, aztán egy óra múlva már Anatóliában toporog. Szakasztott úgy, mint Audrey, Bonnie, Colleen és Michelle, a Forró börtön (Prison Heat) című film szereplői, akik szintén görög földről ruccannak át Törökországba, s aztán az történik velük, ami.

Kimondhatatlanul borzalmas dolgok történnek velük, láttuk valamennyien, a tévében mutatták.

Wildschwein úr persze nem hülye, el tudja választani az akciófilmek világát a valóságtól, de a helyzet az, hogy neki az aggodalomra csakugyan megvan minden oka. Ő felszállt a kirándulóhajóra Koszon, és felszálláskor mindenestül elvették a hajójegyét. Ami retúrjegy. Viszont így nem maradt belőle semmi. Mondta is Wildschwein úr, hogy izé... a jegy. Válaszul a jegyet elkobzó kikötői hivatalnok Wildschwein úr útlevelére mutatott, és csakugyan, arra valami matricát ragasztott közben valaki, az a matrica a jegy visszafelé.

Wildschwein úrnak már ez se tetszett igazán, noha csak a túlparton jött a java.

Bodrum kikötőjében az útlevélkezelő elvette Wildschwein úr útlevelét, és egy papírcetlit adott helyette, rajta egy számmal. Mint a ruhatárban, bár ott általában rendes, műanyag lap járja, míg viszont Wildschwein úr egy koszlott papírfecnit kapott csupán. Mindenkivel ez történt, mindenkinek elvették az útlevelét és papírfecnit adtak helyette, a családoknak egyetlen papírfecnit a három vagy több útlevél helyett, senki se protestált, hanem ment a dolgára.

Wildschwein úr ekkor végképp elszomorodott. Ő most itt áll Törökországban, nincs visszaútra szóló hajójegye, nincs útlevele, nincs semmiféle papírja, mert például a jogosítványát a görögországi szállodában hagyta, ahogy a bankkártyáit is, nincs nála egyáltalán semmi. Továbbá nincsen semmi nyoma annak, hogy ő Törökországba jött. Audrey, Bonnie, Colleen és Michelle legalább kisbuszt bérelt, az ilyesmit a kölcsönzőben regisztrálják, sőt azt a járművet előbb-utóbb keresik. (A film alkotóinak agyában ez a gondolat meg se fordult, ami persze nem meglepő.) Wildschwein urat a kutya se keresi majd.

Miután útlevél hiányában letartóztatják és terroristagyanús elemként vizsgálati fogságba kerül, ahol is természetesen kínvallatásnak vetik majd alá.

Ügyvédje nem lesz, csak egy kurd nyelvű tolmácsa. Már ha lesz.

Ekképp borongott Wildschwein úr, odébb ballagván az útlevélkezeléstől, amit útlevélelkobzásnak kell neveznünk inkább, aztán fölnézett, és ott állt A MONDAT, egy nagybetűs, dermesztően baljóslatú felirat a falon, török nyelvű, Wildschwein úr nem értett belőle egy mukkot se, de minden porcikájával, a csontja velejével is érezte, hogy e rettentő igék őhozzá szólnak, az ő ítéletét fogalmazzák meg, amely ítélet megfellebbezhetetlen és azonnal hatályba lép. GÜMRÜK MUHAFAZA MÜDÜRLÜGÜ, így szólt a szörnyű kinyilatkoztatás, amely lángbetűkkel íródott Wildschwein úr lelkébe, nem kellett följegyeznie, sőt határozottan úgy gondolta, hús-vér ember nem lehet eléggé bátor ahhoz, hogy e borzadályt keltő szók lemásolásával valaha is megpróbálkozzon. Őt, Wildschwein urat ez a mondat élete végéig elkíséri most már, vagy legalábbis amíg Törökországban marad, ami nagyjából ugyanazt jelenti, hiszen ő innen, emberi számítás szerint, sohasem szabadul. Foglaljuk össze: áll Wildschwein úr a bodrumi kikötőben, nincs útlevele, nincs semmiféle papírja, nincs bankkártyája, sőt nincs nála a mobilja sem. Van vagy száz eurója, meg egy ruhatári jegye, semmi egyéb. Soha, senki nem fogja beazonosítani, hogy melyik jeltelen török börtönsírban fekszik ő, Wildschwein úr, és soha senki nem tudja meg, min ment ő addig keresztül. Bár az emberek világszerte látták a Midnight Expresst, a török rendőrségről és büntetés-végrehajtásról szóló másik klasszikus horrort, annak alapján majd találgathatnak. Mindeközben Wildschwein úr tudatában ama rémületet keltő MONDAT betűi ragyogtak csillapíthatatlan, alvilági, fekete fénnyel, nem csodálhatjuk tehát, hogy érdeklődni kezdett az ősi közel-keleti talizmánok iránt (a kék szem vagy gonosz szem néven ismert amulettekkel kapcsolatos első utalások még a sumer korból származnak, Egyiptomban Hórusz szemeként ismerték ugyanezt), sőt vett is egyet, egy nagyon nagyot. Miáltal is, úgy érezte, esélyt kapott a túlélésre. Aprót ugyan, de az is esély. Bodrum történelmi nevezetességeinek felsorolásától e helyt eltekintünk, Wildschwein úr mindenesetre megtekintette a tizenháromezer fős befogadóképességű ókori teátrumot (épült Kr.e. 330 és 30 között), közben Siklós Máriára gondolt, de nem nagyon, mert a tudatát egy ennél is nagyobb borzalom, A MONDAT töltötte ki. A piacon ínycsiklandó illatú dönert látott, a bárányhús szeletek közé néhány sárgarépát és más zöldségeket is illesztettek gondos kezek, Wildschwein úr már azon volt, hogy fogyasztani fog belőle, ám ekkor megdördült a lelkében egy nem evilági hang, GÜMRÜK MUHAFAZA MÜDÜRLÜGÜ, Wildschwein úr pedig letett a torkoskodásról, tovakullogott és talizmánjából próbált erőt meríteni. Fölkereste a johannita lovagok várát, sokáig bolyongott benne, a vár hatalmas, jól karbantartott, belső udvarai virágzó kertek, egzotikus növényekkel és csicsergő madarakkal, aztán valahol egy figyelmeztetés, miszerint gyermekek és gyengébb idegzetűek innen ne menjenek tovább, fölötte nyíl és egyetlen szó: kínzókamrák.

NEEEM!, mondta valami Wildschwein úr lelke mélyén, kimenekült a várból, valahogy eljutott a kikötőig, közben cintányérnyi méretű talizmánját szorongatta, az útlevélkezelésnél átadta a ruhatári jegyet, és mit ad Isten, visszakapta az útlevelét.

A talizmán miatt.

Ami azt illeti, megfigyelhette Wildschwein úr, hogy a hajó többi utasa is összegyűlt lassacskán és valamennyien visszakapták az útleveleiket, noha blue eye nem lógott a nyakukban, ám ő ezzel már nem foglalkozott. Ő tudja, amit tud.

GÜMRÜK MUHAFAZA MÜDÜRLÜGÜ.

Egy házaspár állt meg Wildschwein úr mellett, britek lehettek, a nő a borzadályt keltő felirat felé bökött.
- Az micsoda?
A férj fölnézett.
Az? - mondta közömbösen. - Az a vámhivatal.