A legkedvesebb oktatásügyi álom
Smuzewitz Ilona
2011. 05. 05.
Állítólag az egyetemek összevonását javasolja az oktatási államtitkárság, elképzeléseik szerint a mostani huszonkilenc helyett csak tizenkét egyetem működne. A kormánypártokat is megdöbbentő elképzelésekről Hoffmann Rózsa beszélt Smuzewitz Ilonának.Hócipő: Mi a baja az egyetemekkel?
Hoffmann: Semmi bajom az egyetemekkel, ne legyen már ilyen kommunista! Nem megszűntetni, hanem megerősíteni akarom az egyetemeket. Az a célom, hogy szupererős szuperegyetemek jöjjenek létre. Ahová bejutni dicsőség, bent maradni küzdelem, végezni meg kész csoda! Olyan igazi, jó egyetemeket szeretnék. Ahol a tanár még tanár, a diák meg... kis takony féreg.
Hócipő: Az iskolaigazgatóknak küldött levele sem lett túl népszerű.
Hoffmann: Kénytelenek voltunk rövid határidőt szabni, hogy az igazgatók a véleményüket írják meg, és ne tájékozódjanak.
Hócipő: Miért baj, ha tájékozódnak?
Hoffmann: Ó, én annyira ismerem a pedagógustársadalmat… Ismerem minden rezdülését, és én pontosan tudom, hogy ha a pedagógus elkezd tájékozódni, akkor eltéved. Nem tájfutókról beszélünk, hanem pedagógusokról! Akiknek le kell mindent pontosan írni, mert különben ki sem talál a tanteremből. Rajtuk akarunk segíteni, óraszámot csökkenteni, meg fizetést emelni.
Hócipő: Ez eddig nem sikerült.
Hoffmann: Mert sok az óra és kevés a pénz. De ezen dolgozunk. A változáson.
Hócipő: Biztos, hogy a megfelelő területre került? Mintha nem jönnének be az elképzelései...
Hoffmann: Nekem? Egyik jobban bejön, mint a másik. Annyira bejönnek, hogy néha nekem kell kimennem a szobából, hogy elférjen minden, ami bejött. Viccel? Mi nem jött be?
Hócipő: Úgy hírlett, a kormányfő elégedetlen volt.
Hoffmann: Kivel? Velem nem. Nekem elégedettnek tűnt. Tetszett neki, amit mondtam.
Hócipő: Állítólag kiabált.
Hoffmann: Lehet, hogy hangos volt az üdvrivalgása... Észrevettem volna, ha kiabál. Szerintem nem kiabált. Hanem hangosan érdeklődött az oktatásügyi vízióim felől.
Hócipő: És mi a legmerészebb oktatásügyi álma?
Hoffmann: Állok a teremben, már rég becsöngettek, ugye, senki sem pisszen. Matematika óra van, nagyon nehéz, kemény, mocskos matematika... Kezemben pálca, azt suhogtatom. Egyszer csak nyílik az ajtó, és az óráról késő Orbán Viktor megpróbál észrevétlenül a helyére iszkolni... De én megállítom, kihívom a táblához, nehéz feladatokat adok neki direkt, hogy ne tudja megoldani... Ő izzad, hebeg, de én nem szólok semmit, csak szánakozva nézem... Aztán kénytelen letolni rövidnadrágját, és éppen, amikor a pálcával lesújtanék... akkor felébredek. Mindig.
Hócipő: Bocsánat, nem ilyen álomra gondoltam... Koncepcióra...
Hoffmann: Ó, pardon. A koncepció...? Nagyjából ugyanez. Legfeljebb Orbán Viktor nem késik el az óráról.