Csicseregnek

Megyesi Gusztáv

2011. 04. 06. · Hócipő 2011/07

Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, az innováció és a preambulum szavak ki lesznek irtva a magyar nyelvből, legalábbis csak fővesztés terhe mellett lehet használni őket, a köztársasági elnök ugyanis megígérte, hogy meg fogja tisztítani édes anyanyelvünket.

Nem írásban, persze, mert hegyeshalmi és zagyvarékasi látogatása óta tudjuk, hogy a helyesírás a schmittpáli gyakorlat szerint nem része az anyanyelv ismeretének, ám nem ezért hoztuk szóba a köztársasági elnököt, pláne, hogy lapunk más rovatában külön foglalkozunk helyesírásának a magyar települések életére gyakorolt hatásával. Mindazonáltal nem bírjuk ki, hogy föl ne idézzük a magyar nyelv irányában tett szerelmetes hitvallását, amit egy róla szóló könyvben osztott meg olvasóival: „Ha valaki úgy gondolja, hogy szépen beszélek, egy-egy új szóösszetételt használok, annak az a magyarázata, hogy korán beleszerettem a szavakba… A szókincs a könyvekből jött, nem az utcasarkon vásároltam őket… Amíg a sport el nem vitte a maradék erőmet, addig éjjel-nappal olvastam… Kezdetben indiánkönyveket, Verne Gyula műveit. Később nagykanállal etettek Jókaival, Gárdonyival, Mikszáth Kálmánnal. Ezután következett Németh László… És el ne felejtsem: kedvenc olvasmányaim közé tartoztak mindig a szótárak, szókincstárak.”

Mármost ha az államfő igazat mond, márpedig egy államfő mindig azt teszi, akkor a magyar nyelv védelmében azonnali hatállyal be kell tiltani az államfő által említett írókat Vernétől Mikszáthig, valamint a szó- és szókincstárakat, hiszen mint látjuk, szabályosan kiirtják az olvasó gyermekből a helyesírási képességeket, a magyar nyelv megújítását pedig át kell adni Schmitt Pálnak. Aki a saját elmondása szerint Kazinczy Ferenc nyomdokain haladva a preambulum szó helyett megalkotta az előszó kifejezést, az innováció helyett pedig az újítmányozás szót; némi szépséghiba, hogy előbbit már emberemlékezet óta használjuk, utóbbit pedig a szomagyarito. hu portálon már más kitalálta.

Hanem megfigyelhető, hogy a nemzeti ügyek kormányának és pártjának kommunikációja az utóbbi időben látványosan kiteljesedett, s immáron elérte a társadalom valamennyi rétegét, amivel a Fidesz az első olyan párt a magyar történelemben, amely mindenkihez képes szólni, mégpedig a megcélzott réteg nyelvén. Most nem feltétlenül a Kazinczy-díjas Wittner Máriára gondolunk, vagy a kommunikáció egyik, már-már elfeledett, ám igen hatékony formájára, de facto a kerekharaszti fideszes polgármesterre, aki szó szerint saját kezével veri a népességet, a független képviselőt éppen úgy, mint a fideszest, legyen az férfi vagy nő, hivatali alkalmazott vagy ügyfél.

Hanem most kizárólag a kommunikáció verbális módozatát említjük, például a Deutsch Tamásét, aki mint EP-képviselő, szinte egyik napról a másikra lett főhőse a világhálónak. A Fidesz egykori potentátjának nem tudunk olyan önéletrajzi vallomásáról, amelyben gyerek vagy ifjú-, netán felnőttkori olvasmányélményeiről beszélt volna, így Mikszáth vagy Németh László feltehetően nem rontotta a helyesírását, viszont ennek megfelelően nem is az államfő útját követi, azaz nem nyelvújít, hanem visszalép anyanyelvének gyökereihez. „Gyurcsány szarházi. Minden indulat nélkül mondom.” „Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú őrültek. Vannak utálatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány” - írta mintegy életműként az egyik közösségi oldalon. A Brüsszelben dolgozó képviselő, akinek az EP-ben végzett munkájáról még soha nem olvastunk egy sort sem, sőt visszhangját se hallotta egyetlen felszólalásának sem élő ember, az ATV-nek adott interjújában így beszélt twitteres szerepléséről: „nehogy félreértsék, nem önmagamat szeretném dicsérni, és főleg nem túldicsérni, hogy egy politikus végre olyan módon lett ennek a közösségnek a tagja, amilyen módon már régóta várta a közösség, hogy a politikai közszereplők közül végre valaki legyen…”

Nincs kétségünk afelől, hogy Deutsch képviselő be fog vonulni a politikatörténetbe, úgy fognak írni róla, mint az első olyan magyar politikusról, aki le merte gecizni a Gyurcsány nevű szarházit, ami egyébiránt már a mai Magyarországon is fényes tettnek, kimagasló szellemi teljesítménynek számít. Azt azért hozzátennénk kissé bátortalanul, ha Farkasházy főszerkesztő urat megkérnénk, cikkünkben hadd hemzsegjenek a gecik, faszok, bazdmegek s egyéb kifejezések, s kérésünket esetleg engedélyezné, akkor se élnénk vele, mert nem kell hozzá semmi bátorság, pláne nem képesség, netán gondolatiság; ha Deutsch képviselő Twitteren tett „csicsergéseiből” kivesszük a trágár szavakat, az égvilágon semmi se marad. Másrészt, amit Gyurcsányról írt, ugyanúgy lopás, mint az államfő újítmányozás szava, ugyanis a Deutsch-féle geciző formulát már középiskolás korunkban intenzíven használtuk, csak értelemszerűen nem Gyurcsány nevű emberre.

Mindent összevetve, az nem túlságosan nagy baj, ha egy államfő vagy/és egy képviselő műveletlen és tahó, baj akkor van, ha ez példaként szolgál a társadalom más rétegeinek. Hogy a schmitti és deutschi kommunikáció és nyelvhasználat miként intézményesedik, arra eklatáns példa a miskolci önkormányzat nemzeti hitvallással is felérő középtávú társadalomfejlesztési programja, amelyben szó szerint a következő mondatok fordulnak elő: a „hulladékgyűjtő edények közterületi elhelyezése számos problémát von maga után az edényzetekben turkálók tevékenysége, a nem elegendő űrtartalmú edényzetek mellett további konténernyi szemét halmozódik fel”, de úgy, hogy közben „teret kell adni azoknak a civil szervezeteknek is, akik semmilyen szervezetnek nem tagjai”.