Kívánság étkezde

Para-Kovács Imre

2011. 03. 23. · Hócipő 2011/06

Magyarország megkapta a második csillagot, és ezúttal szerencsére gasztronómiai vonalon, tehát örülhetünk, megvan a második Michelin-csillag, azonban meggyőződésünk, hogy a népesség jelentős része továbbra is étkezdékben, kifőzdékben és falatozókban fogja csillapítani étvágyát, mégpedig nem azért, mert érzéketlen a kifinomult ízekre, avagy bunkóbb lenne francia, olasz és norvég kollégáinál, hanem mert még az ásványvizet sem tudná megfizetni ezeken a helyeken.

Félreértés ne essék: gazdagnak lenni nem gáz, de szegénynek lenni kötelező, ezért mi továbbra is abban a tartományban szántjuk fel az országot, ahol a bableves füstölt hússal 680 forint, és a halászlé sem drágább 850-nél. Ilyen hely például a Kívánság Étkezde a VII. kerületben, az Alsó erdősor utca 36.-ban, ami így talán nem mond sokat Önöknek, de ha megemlítem, hogy előtte áll a figyelő kutya szobra, akkor talán beugrik.

Maugsch Gyula alkotása 1938- ban készült, és eredetileg a Pasaréti úton állt, azonban a Pasaréti út lakói nem szorultak őrzésre, ilyeténképpen 1952-ben áthelyezték mostani talapzatára, bár az évszám miatt kissé aggódom, hogy valamelyik bionyilas tömörülés kipát ad rá, és megkísérli eltávolítani, nem beszélve arról, hogy könnyen kiderülhet, a dog eredetileg kommunista volt, és most csak bávatag reminiszcenciáival próbálja negatívan befolyásolni a kerület lakosságát. Nem ez lenne a legnagyobb hülyeség, ami mostanában történik.

A háromszög alakú és meglepően kis tér mostanság kerítést kapott, azóta lehetetlen a kutyát normálisan lefényképezni, még szerencse, hogy Szebeni művész úr nem hisz a lehetetlenben, de elég egy bútorszállító teherautó, és az egész környék sötétségbe borul.

Szűk utcák, szűk sorsok, közel a gettó, közelebb, mint gondolnánk.

A modell egyébként Némethy Károly dr. Fool nevű kutyája volt, de a kutya bizonyítottan nem volt párttag, ideológiával, propagandával nem foglalkozott, papírja is van róla (a Google a barátja annak, aki Némethy Károlyról bővebb információkra vágyik). Elvégre ez a cikk nem a szoborról, hanem a vele átellenben elhelyezkedő Kívánság Étkezdéről szól, ami apró sziget az őrület tengerében, a fentebb bemutatott árakkal, és kiváló elhelyezkedéssel mindazoknak, akik ugyancsak kiváló elhelyezkedésben laknak a környéken. (Ez azt jelenti, hogy magamtól az életben sohasem találtam volna meg, hacsak egy szemfüles olvasónk fel nem hívja rá a figyelmet, köszönet érte.)

Az étkezdék sajátossága, hogy nem nagyon reklámozzák magukat (érthető okokból), ugyanakkor minden második napon új étlap készül, ami viszont figyelemre méltó, változó főzelékek, új levesek és frissensültek, mind-mind a bűvös ezerforintos álomhatár alatt, tehát semmi urizálás, semmi kevélység, csak az olyan éhes proliknak, mint én, megfelelő adagok és alapanyagok, hogy tovább tudjam írni a cikkeimet vagy rakjam a téglát, nem beszélve a valamivel feljebb már belengetett bútorszállításról, ami a valóság része volt ottjártunkkor.

Amikor megérkezünk, egyértelmű és határozott jelzést kapunk, hogy itt bizony MTK-drukkerek dolgoznak, a falakon mindenhol a csapat poszterei, sőt egy dedikált Illés Béla-fotó is található a galérián, aki a legnagyobb király (volt), de itt megállt az idő.

A 26 éve nyitva tartó helyen Illés Béla még mindig átcselezi magát a védőfalon, és pazarul lepókhálózza a bal felső sarkot, miközben a pincér (Jakab Józsi!) kihozza a halászlé után a túrós csuszát, nem törődve a lépcsőkkel, és azzal a ténnyel, hogy a kifőzdékben általában önkiszolgálás zajlik, csak a tradicionális és vendégbarát intézmények engedik meg maguknak azt a luxust, hogy asztalhoz szállítsanak.

A tulajdonos, Szabados Tibor nem annyi idős, mint az étterem, de azóta van itt, hogy megnyitott, ilyeténképpen tapasztalataival nehéz lenne versenyezni, hiszen legalább három nemzedéket etetett eddig, és ahogy elnézem, további évtizedekre is sor kerülhet, mivel a környéken nincs versenytársa (kedves olvasók, cáfoljanak meg nyugodtan!), sem árban, sem minőségben.

Mint ahogy az már az efféle intézményekben megszokott: sem zene, sem tánc nem nehezíti az emésztést, végtelen nyugalom lengi be a helyet, itt nem sürgetnek senkit, hogy fogyasszon, aztán adja át a helyét másnak, mindenki kiegyensúlyozott, a zajok egyáltalán nem szűrődnek be, alig vehető ki a Nap mozgása az égen (egyáltalán nem), a bácskai rizses hús fölött merengő vendégeket nem zavarja semmi.

A hely hétvégén zárva van, tehát törzsközönségét egyértelműen a munkásosztály és a vele szövetséges, ám ugyanúgy kizsákmányolt értelmiségi réteg alkotja, akik kiemelt alkalmakkor mátrai borzas bordát esznek rizzsel (980 Ft), esetleg erdélyi flekkent sült burgonyával, hétköznapokon viszont marad a sült csirkecomb meggymártásos burgonyával (780), vagy a méltán közkedvelt bableves (a fentebb már jelzett áron).

Ami engem komolyan meglepett, hogy a sokat kritizált rántott sajt, amit normális ember nem rendel meg akkor sem, ha egy csapat fáklyás paraszt biztatja üvöltve, szóval a rántott sajt a Kívánság Étkezdében kifejezetten ehető, tulajdonképpen finom, pedig a feleségem, akin teszteltem, bejáratott rántottsajt-alázó, gyakorlott és megalázott vegetáriusként már mindenhol szembement ezen főétel egy-egy változatával, de most nem lázadt fel, hanem elfogyasztotta, ami nagyjából olyan ennek az ételnek, mint Nemeskürtynek a Kossuth Nagydíj - ritka és megdöbbentő elismerés.

A kapitalizmus beszivárgása az üdítők terén érhető tetten, mivel a Kívánság Étkezde nem tudott ellenállni a multinacionális behatolásnak, és tart étlapján Coca-Colát, valamint Fanta narancsot, amiért mi aztán végleg nem fogunk pálcát törni az intézmény fölött, csak halkan megjegyezzük, hogy a teljes alkoholtilalom ugyan némileg szűri a közönséget, azonban ezáltal le is felezi azt, pedig - mint azt munkatársamtól tudom - fröccs nélkül egy kifőzde félkarú óriás.

Fotó: Szebeni András