Van egy cigid?

Bakács Tibor Settenkedő

2011. 03. 09. · Hócipő 2011/05

Nem tudom, mi lehet az oka, talán a hely és annak szelleme, hogy továbbra is rémálmok gyötörnek. De az is lehet, hogy kicsit rápörögtem a média nevű cuccra, nehezebb lejönni róla, mint a cigiről. Reggeli közben megnéztem a Tripoliban történt népirtást, a tojás sárgáját kitunkoltam, majd Facebookoltam a miniszterelnökkel, a végén közösen tornáztunk. Stratégiai jellegű csípőkörzést végeztem, majd térdhajlítás, derékhajlítás, lementem hídba, csupa olyan mozdulatot, amire később szükségem lesz. Természetesen egyetértek az életmódharccal, ahogy a kultúrharccal is, meg minden harccal, ami a jó és a rossz között zajlik. De hadd buktassam be magam, álmaimban, amikor hollywoodi hősként lecsapja Mihály arkangyal a kígyó fejét, hát elégedetten dőlök hátra, kattan a Zippo, füstáldozat az egeknek.

Nem, és nem. Nem értek egyet azzal, hogy meg kéne beszélni ezt a cigidolgot a zemberekkel, mert… miért is? Akkor sem kérdeztünk semmit, amikor rászoktattuk őket. Ne felejtsétek el, mi, az állam voltunk a legnagyobb drogforgalmazók. Ennek vége. Kiszállunk. Az a baj, hogy lassan döglenek. Így meg már nem éri meg. A drogbiznisz bedőlt, majd találunk mást. Az életben minden változik. Láncdohányosok hétfőre leszoknak. Különben is, minek annyit beszélni?! Azon persze nem nyafogtak a magyarok, amikor megengedtük nekik azt, amit eddig titokban csináltak. Új szabadságfogalmat alkottunk. Amit megengedek, azt szabad. Római jogból kettes, vagyis kétharmaddal átmegy. Pájinka da, cigi no. Majd Szijjártó kezeli a szemantikai szakadékot a híradóban. Az eddig néma tanácsadó beleiszik az ásványvízbe, hideg párát lehel, úgy mondja, halkan. Fontos, hogy benne legyen a zárt tér fogalma. Ha a teret bezártuk, nincs más, mint rögzíteni a drogosok arcát, és megoldódik a közmunka. Az lenne jó, ha el tudnánk kapni Gyurcsányt, amint egy liftben fújja a szivarfüstöt a kismamák arcába. Elég egy fotó. A fontos a stratégiát megvalósítani, amit tanult barátaim is tudnak, hatalmat szerezni a reális, valamint a virtuális tér felett. Úgy látom, jó úton haladunk közös célunk felé. Hátul a sötétben valaki megszólal: Hát, akkor így legyen, egyetértek. Percekig csend. Én is - eszmél fel későn a koalíciós testvér. De evvel már senki nem törődik, mindenki dumcsizni kezd, magyar borok koccintanak, rágyújtanak egy cigire.

Egy zárt térben ücsörgünk, öten. Dagi, megszállott hamburgerrajongó, félig halott, Kekec, akinek nem jó beszélni az arcába, mert a leheletétől berúgsz, szalonnás Veszelka, aki füves, Kitty, ő a legdurvább, folyamatosan csokit tol, tévézik, nincs tizennégy, és már bulémiás. Meg én, politoxikomán. Például olvasok. Könyvet. Tökéletesen módosítja a tudatot. Próbáltam leállni, majdnem sikerült, de akkor elvesztettem a munkám, és nem maradt nagyon más vigasztalóm. Vajon azok, ott, ahol karsztvizekben fürdik a magyar bálnatudomány atyja, Mc POKORNY, ők tudják-e, hogy miért is gyújt rá Humprey Bogart a Casablancában?

Az életében gondok voltak, meg nők, ráadásul kistermetű volt, és szomorú, és hát… akkor még nem voltak kétharmadosan tökéletes megoldások minden szívzűrre. Azért, na, mert szomorú néha az ember. Bogart ember volt, z nélkül.

Ma már mindenki zembernek mondja magát. Ezen is le lehet bukni egy zárt térben. Például, azt mondod egy hivatalban, hogy embertelen, amit csinálnak, azonnal hallatszik, hogy nincs meg benned a z faktor, ellenség vagy. A zemberek érzik egymást, az emberek meg nem, vagyis a helyzet nem rózsás. Azért is gyűltünk össze itt a pincében, mi, akik felesküdtünk a szabadságra. Jó, öt az nem olyan sok, de Teréz anya is egyedül volt az elején. Dagi depressziós már megint. Beletömtek egy csomó brokkolit, meg répát, azt mondja, hogy a vega álmok a legsúlyosabb LSD tripre emlékeztetik, inkább fennmarad egész éjjel, ha sajtot evett.

Még fél éve van hátra a kényszerkezelésből. Dagi életformabűnöző. Nehéz őt meggyőzni, azt mondja, inkább meghal, mint hogy egészséges legyen. De most ezt se engedik neki. Maradt az öngyilkosság. Kitty szereti Dagit, ezért neki adja a jégfagyiját, és győzködi. Figyelj, én azt csinálom, hogy úgy teszek, mintha olyan lennék, mint ők. Tökre tudom csinálni. Én kényszeraerobicra járok, de a zuhanyzóban elszopogatok egy málnacukrot. Kekec kicsit zsidózik, kóser pálinkát öblöget, Veszelka meg betyárost játszik. Előhúzza elektronikus cigijét, ami vízpárát lehel, de van benne nikotin. Megtalálta a joghézagot a huncut. Ahol csinálom, mindenki elképed, még a rendőr is, hogy hiába vitt be, vertek meg, stb. Mutatom nekik, hogy elektronikus. A baj, hogy dühükben néha széttörik. De nekem a szabadság megér némi kézpénzt és technológiát.

De ő se úszta meg, táborba vitték átnevelni, szörfdeszkára feszítették.

Már csak egy cigink maradt, körbeadjuk, a vörös parázs utoljára fényt fest a barlang falára. Egy pillanatra látjuk a rajzokat a mamutokról, kutyákról, freskókat arannyal fényleni, majd teljes sötét. Ott ülünk öten a büdösben. Még élvezzük egy darabig, hogy Prométheusz ellopta nekünk a tüzet.