Dobozolunk

Trunkó Barnabás

2011. 03. 09. · Hócipő 2011/05

A múlt héten ágynak estem; influenzából kifolyólag folytak egybe a váladékaim. Egy ilyen ágynak esés kitűnő alkalom az olvasgatásra, de nekem nem volt szerencsém, mert a Széll Kálmánterv (Kalef) került a kezembe, amitől úgy belázasodtam, hogy még a bő folyadékkal bevenni szándékozott Aszpirin is megakadt a torkomon.

A Kalefből ugyanis megtudtam, hogy nálunk indokolatlanul nagy mennyiségben fogynak a gyógyszerek, sőt azt is, hogy a támogatásra fordított források messze meghaladják a régió átlagát. Nekem persze fogalmam sincs arról, hogy egy tót, vagy egy szlovén pasas mennyi Aszpirint zabál, de rögtön lelkifurdalásom támadt. A kórtörténeti dokumentum azt is feltárta, hogy a túlfogyasztásom okán a gyógyszerkassza rendszeresen kiürül, de mivel a gondoskodó állam nem akarja, hogy én Aszpirin nélkül fetrengjek az ágyamban, ezért hitelt vesz fel! Az a pénz aztán - szó szerint idézem! - „egy átláthatatlan, korrupt rendszeren keresztül a gyógyszergyárakhoz kerül.” Onnan meg a patikába, ahol én megvásárolom, és máris részesévé váltam egy korrupciós folyamatnak; bármikor jöhet a Budai Gyula letartóztatni.

Később Széll Kálmán elismeri, hogy nem én vagyok korrupt, hanem azok a „gyógyszerfelíró orvosok, akik egzotikus üdülőhelyeken” nyaralnak a gyógyszergyárak pénzén. Erről ráismertem a volt körorvosunkra, aki rendszeresen anzikszokat küldözget nekem a Karib-tengerről. Igaz, hogy két éve már Londonban praktizál, akkor utazik el egzotikus nyaralóhelyekre, amikor csak akar, és szarik a gyógyszergyárakra.

A Kalef szerint az is hasznos lenne, ha én az originális (eredeti) Aszpirin helyett generikust nyelnék. A generikus gyógyszer ugyanolyan, mint az originális, csak már lejárt a szabadalma, és így el lehet lopni. Egy évfolyamtársnőm használt ilyen fogamzásgátló tablettát; jelenleg annyi gyereke van, hogy a legközelebbi választáskor egymaga is fülkeforradalmat tud majd csinálni.

Nemzetgazdaságilag azonban a dobozdíj-projekt a leglátványosabb, hiszen az a legsúlyosabb és legszegényebb betegeket érinti, akiknek érdekérvényesítő képességük korlátos, és tiltakozásul csak ritkán szedik fel az utcaköveket. Ők eddig térítésmentesen kaptak gyógyszereket, csak egy jelképes, 300 forintos dobozdíjat kellett fizetniük. Ez most 500 forintra emelkedik.(Itt sajnos nem alkalmazható a vidéki kisboltok előtt bevált módszer, hogy a betegnek nem számolnak fel betétet a sörösüvegért, ha azt a fogyasztás után visszaadják.)

Kálmus úgy kívánja a támogatást megreformálni, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen, de a költségvetésből se kelljen pótolni. Akkor ki fizeti az Aszpirint? Ez egy egyismeretlenes egyenlet: természetesen a gyógyszergyárak.

Akik majd bánkódhatnak, hogy miért nem inkább bankot alapítottak Magyarországon!