A tenisz nagyszerű sport
Para-Kovács Imre
2005. 02. 02. · Hócipő 2005/03
Helyreigazítással kezdem, részben mert
helyreigazítani jó, részben mert tanulságos: így legyen jó az ember,
esetünkben én, és rögtön el is nyeri méltó büntetését.
Legutóbbi csatorna töltelékemben - ahelyett, hogy páros lábbal ugráltam volna az RTL Klub torkán a Dakar közvetítése miatt, főt hajtottam a halott motorosok előtt, és az elérzékenyülés, valamint kóros figyelmetlenség miatt hülyeséget írtam, ugyanis Richard Sainct nem a Dakar-ralin, hanem a Fáraó-ralin, Egyiptomban vesztette életét - köszönet a pontosításért Botos Györgynek.
A Dakaron Fabrizio Meoni halt meg idén. Ő volt a másik áldozat.
Ezúttal nem evezek érzelmes területekre, bár maradok a sportnál, hiszen napjaimat avval töltöm, hogy kialudjam magam az éjjel 1-től kezdődő Ausztrál Open után, ami reggelig tart.
Természetesen itt is azonnal felmerül a tények tiszteletének kérdése, mert az eredetiben Austral Open, és akkor már Ausztrál Nyitott, de legyenek könyörületesek, hadd írjak Ausztrál Opent, és akkor a Windows helyesírás-ellenőrzője is nyugton marad, bár nyilvánvaló, hogy csak addig, míg Hewitt nevéhez nem érek, és tényleg.
Azt azonban mindenekelőtt el kell mondanom, hogy az éjszakai televíziózáshoz nem elegendő későn (délben, de inkább délután) kelni, mert a szervezet valahogy lassabban reagál, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy már kialudta magát, nem, éjfél körül megint aludni akar, és ilyenkor a kávé sem segít.
Erről egyébként az a felfedezésem jut eszembe, amikor rendszeres kutyasétáltatással múlattam az időt, azonban - egyéb elfoglaltságaim miatt előfordult, hogy módosítanom kellett a séta időpontját. Abból indultam ki, hogy elegendő, ha számszakilag megvan a séta mennyisége, azaz három, a harmadik lehet korábban, és akkor a kutya is úgy veszi, hogy letudtuk, ma már nem megyünk sehova, illetve ő nem, de én igen.
Óriási tévedés.
A kutyával éppen az esedékes - ám előrehozott - séta kezdete előtt értünk vissza tíz perccel, majd én öltözni kezdtem, hogy menjek a dolgomra, de az eb nyugtalanul figyelt, és tudomásomra hozta, hogy ne készülődjek sehova, hiszen hamarosan kezdődik a séta. Mondtam neki, hogy már megvolt, de egyáltalán nem érdekelte, és tökéletesen érthető formában közölte, hogy ugyan nagyon köszöni az extra mászkálást, de ez egyáltalán nem jelenti azt, amit én gondolok, azaz az igazi séta elmaradását.
Nos, ilyen a szervezetem is, amiből egyértelműen levezethető, hogy a kutyától származunk, de erről esetleg egy másik alkalommal.
A teniszben az a legrosszabb, hogy nagyon kicsi labdával játsszák, és egyáltalán nem mindegy, hogy az az egészen kicsi labda éppen hová érkezik. Ebből a teniszezőknek is sok problémájuk adódik, pedig ők egészen közel vannak, és nem éjjel 1 óra van, amikor teniszeznek.
Én - velük ellentétben - egy másik kontinensen vagyok, televízión keresztül szemlélem a mérkőzést, és furcsán billegnek a szemhéjaim. Sokat levon egy mérkőzés megtekintésének élvezetéből, ha a második ütés után már fogalmam sincs, hová repül a labda, ki fogadja a szervát, mennyi az eredmény, és egyebek.
Különösen zavaró, hogy nők kezdik a játszmát, és hirtelen férfiakká változnak.
Ezek a legszörnyűbb pillanatok, Sarapova eltűnik, helyette valami borostás tinédzser áll az alapvonalon, és üti a láthatatlan labdát. Ráadásul úgy aludtam bele a műsorba, hogy elfelejtettem kitenni a macskát, ő pedig az állandó vedlés állapotában elhelyezkedett a párnámon, szőrszálak állnak ki a szememből, a tüdőm kibélelve, valaki közben persze elvérzett, valaki pedig továbbjutott, az ausztrálokat egyáltalán nem érdekli, hogy képes vagyok-e követni az eseményeket.
A legrosszabb esetben sikerül olyan korán elaludnom, hogy egyetlen mérkőzést sem látok, viszont a felajzottság és a mérsékelt éjszakai álöltözet miatt pontosan olyan fáradtan ébredek, mintha egész éjjel fent lettem volna, tehát a nappalom is kiesik, majd este megint fáradt vagyok.
Ilyen lehet éjjeliőrnek lenni.
A közvetítés egyébként rendkívül korrekt, a Eurosport a legjobb erőit küldi harcba, még reggel ötkor is kerek mondatok hangzanak el, illetve ilyen emlékeim vannak, de nagyon rossz nem lehet, mert a marhaságokra általában felébredek, és ez mostanában nem történt meg.
A legjobban Féderer és Agassi meccsére készültem, ami ráadásul reggel fél 10-kor kezdődött. Tántorogva a kialvatlanságtól kávét készítettem magamnak. Reggel nyolc volt, az ablakon beverődött a szemközti pláza műmárvány faláról a felkelő nap szórt sugárzata. A forraló kellemesen dorombolt, az édesítődarabkák összezúzva előpotyogtak az adagolóból. Minden rendben volt, időm, mint a tenger.
Na, ekkor derült ki, hogy dolgozni kell mennem, egészen pontosan fél 10-kor értem jön egy bérgépjármű, és elvisz valahova, ahol nincs tévé.
Akkor már csak annak örülhettem, hogy a tények nem zavarják majd meg ezt az írást, nem követhetek el hibákat, mert egyetlen eredményről sem tudok beszámolni önöknek. Egyébként sem ez az a rovat, ahonnan sporteredményeket érdemes előszedni, mert közismerten későn és akkor is meglehetősen bizonytalanul érkezik majd meg, ha egyáltalán.
A tenisz nagyszerű sport.
Legutóbbi csatorna töltelékemben - ahelyett, hogy páros lábbal ugráltam volna az RTL Klub torkán a Dakar közvetítése miatt, főt hajtottam a halott motorosok előtt, és az elérzékenyülés, valamint kóros figyelmetlenség miatt hülyeséget írtam, ugyanis Richard Sainct nem a Dakar-ralin, hanem a Fáraó-ralin, Egyiptomban vesztette életét - köszönet a pontosításért Botos Györgynek.
A Dakaron Fabrizio Meoni halt meg idén. Ő volt a másik áldozat.
Ezúttal nem evezek érzelmes területekre, bár maradok a sportnál, hiszen napjaimat avval töltöm, hogy kialudjam magam az éjjel 1-től kezdődő Ausztrál Open után, ami reggelig tart.
Természetesen itt is azonnal felmerül a tények tiszteletének kérdése, mert az eredetiben Austral Open, és akkor már Ausztrál Nyitott, de legyenek könyörületesek, hadd írjak Ausztrál Opent, és akkor a Windows helyesírás-ellenőrzője is nyugton marad, bár nyilvánvaló, hogy csak addig, míg Hewitt nevéhez nem érek, és tényleg.
Azt azonban mindenekelőtt el kell mondanom, hogy az éjszakai televíziózáshoz nem elegendő későn (délben, de inkább délután) kelni, mert a szervezet valahogy lassabban reagál, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy már kialudta magát, nem, éjfél körül megint aludni akar, és ilyenkor a kávé sem segít.
Erről egyébként az a felfedezésem jut eszembe, amikor rendszeres kutyasétáltatással múlattam az időt, azonban - egyéb elfoglaltságaim miatt előfordult, hogy módosítanom kellett a séta időpontját. Abból indultam ki, hogy elegendő, ha számszakilag megvan a séta mennyisége, azaz három, a harmadik lehet korábban, és akkor a kutya is úgy veszi, hogy letudtuk, ma már nem megyünk sehova, illetve ő nem, de én igen.
Óriási tévedés.
A kutyával éppen az esedékes - ám előrehozott - séta kezdete előtt értünk vissza tíz perccel, majd én öltözni kezdtem, hogy menjek a dolgomra, de az eb nyugtalanul figyelt, és tudomásomra hozta, hogy ne készülődjek sehova, hiszen hamarosan kezdődik a séta. Mondtam neki, hogy már megvolt, de egyáltalán nem érdekelte, és tökéletesen érthető formában közölte, hogy ugyan nagyon köszöni az extra mászkálást, de ez egyáltalán nem jelenti azt, amit én gondolok, azaz az igazi séta elmaradását.
Nos, ilyen a szervezetem is, amiből egyértelműen levezethető, hogy a kutyától származunk, de erről esetleg egy másik alkalommal.
A teniszben az a legrosszabb, hogy nagyon kicsi labdával játsszák, és egyáltalán nem mindegy, hogy az az egészen kicsi labda éppen hová érkezik. Ebből a teniszezőknek is sok problémájuk adódik, pedig ők egészen közel vannak, és nem éjjel 1 óra van, amikor teniszeznek.
Én - velük ellentétben - egy másik kontinensen vagyok, televízión keresztül szemlélem a mérkőzést, és furcsán billegnek a szemhéjaim. Sokat levon egy mérkőzés megtekintésének élvezetéből, ha a második ütés után már fogalmam sincs, hová repül a labda, ki fogadja a szervát, mennyi az eredmény, és egyebek.
Különösen zavaró, hogy nők kezdik a játszmát, és hirtelen férfiakká változnak.
Ezek a legszörnyűbb pillanatok, Sarapova eltűnik, helyette valami borostás tinédzser áll az alapvonalon, és üti a láthatatlan labdát. Ráadásul úgy aludtam bele a műsorba, hogy elfelejtettem kitenni a macskát, ő pedig az állandó vedlés állapotában elhelyezkedett a párnámon, szőrszálak állnak ki a szememből, a tüdőm kibélelve, valaki közben persze elvérzett, valaki pedig továbbjutott, az ausztrálokat egyáltalán nem érdekli, hogy képes vagyok-e követni az eseményeket.
A legrosszabb esetben sikerül olyan korán elaludnom, hogy egyetlen mérkőzést sem látok, viszont a felajzottság és a mérsékelt éjszakai álöltözet miatt pontosan olyan fáradtan ébredek, mintha egész éjjel fent lettem volna, tehát a nappalom is kiesik, majd este megint fáradt vagyok.
Ilyen lehet éjjeliőrnek lenni.
A közvetítés egyébként rendkívül korrekt, a Eurosport a legjobb erőit küldi harcba, még reggel ötkor is kerek mondatok hangzanak el, illetve ilyen emlékeim vannak, de nagyon rossz nem lehet, mert a marhaságokra általában felébredek, és ez mostanában nem történt meg.
A legjobban Féderer és Agassi meccsére készültem, ami ráadásul reggel fél 10-kor kezdődött. Tántorogva a kialvatlanságtól kávét készítettem magamnak. Reggel nyolc volt, az ablakon beverődött a szemközti pláza műmárvány faláról a felkelő nap szórt sugárzata. A forraló kellemesen dorombolt, az édesítődarabkák összezúzva előpotyogtak az adagolóból. Minden rendben volt, időm, mint a tenger.
Na, ekkor derült ki, hogy dolgozni kell mennem, egészen pontosan fél 10-kor értem jön egy bérgépjármű, és elvisz valahova, ahol nincs tévé.
Akkor már csak annak örülhettem, hogy a tények nem zavarják majd meg ezt az írást, nem követhetek el hibákat, mert egyetlen eredményről sem tudok beszámolni önöknek. Egyébként sem ez az a rovat, ahonnan sporteredményeket érdemes előszedni, mert közismerten későn és akkor is meglehetősen bizonytalanul érkezik majd meg, ha egyáltalán.
A tenisz nagyszerű sport.