Bödeháza coronat
Trunkó Barnabás
2011. 02. 23. · Hócipő 2011/04
A sopánkodó szociológusok már régóta azt hangoztatják, hogy az ország kettészakadt, ráadásul nem is a varrás mentén.Kétségtelen, hogy ez a kettészakadás barátságokat, szerelmeket, lyuksógorságokat, néha még házasságokat is érintett. Jómagam ismerek olyan házaspárt, ahol a férj a magánnyugdíjpénztárban maradt, a feleség meg átlépett az államiba, és most egymás ellen drukkolnak, holott valószínűleg mindketten kisnyugdíjasok lesznek.
Hanem most Bödeháza is kettészakadt!
Bödeháza parányi falu Zalában, szinte rátapad a szlovén határra; ha a trianoni térkép rajzolásánál még vastagabb ceruzát használnak, ezt a területet is elcsatolták volna, és akkor most Ljubljanának fájhatna a feje.
Bödeháza amúgy békés település, a KSH legutóbbi adatai szerint 70-en lakják, közülük 98,8%, vagyis 69,16 polgár magyar származású. A fennmaradó 0,84 darab lakos nemzetiségi hovatartozásáról nincs adat. A község lakói közül 67,41-en római katolikus vallásúak (98,3%).
Több adattal már nem is terhelném az olvasót, de muszáj, bár azok már pszeudo-demográfiai jellegűek, és a választási matematika területére tartoznak.
Ugyanis ez a parányi végvárunk az istennek se tud polgármestert választani magának! Nem tudom, hogy egyáltalán van-e szükségük erre a posztra, de hogy nem sikerül, az eddig már háromszor is bebizonyosodott. A választásokon két jelölt indult: az eddigi polgármester és a kihívója. A 70 bödeházai közül 47-en kerültek fel a névjegyzékbe, a többiek még kiskorúak, az ő választójoguk jelenleg alkotmányozás alatt áll, bár elég szingli módon.
Az őszi kampány elég mozgósító erejű lehetett, mert 44-en mentek el szavazni; közülük 22-en az egyik jelöltre, 22-en meg a másikra voksoltak. Mivel itt sajnos nem lehet tizenegyes rúgásokkal dönteni, januárra új választást írtak ki.
És ekkor csoda történt Bödeházán! A második forduló előtti héten a választásra jogosultak száma 38 állandó lakossal nőtt, vagyis majdnem megduplázódott. Aki arra gondol, hogy közben ennyien érték el a választási korhatárt, annak fogalma sincs az ország közéleti kultúrájának állapotáról, és a bödeházaiak kreativitásáról. Az történt ugyanis, hogy a szomszédos falvakból (ahol az őszi forduló eredményes volt, és már az új polgármestert anyázzák), ennyien jelentkeztek be állandóra Bödeházára. Az okmányirodán alig győzték fóliázni a vadonatúj lakcímkártyákat.
Ráadásul a virtuális szavazópolgárok közül 21-en a polgármester szerény hajlékába jelentkeztek be, nyilván azért, mert az amúgy is közel van a szavazóhelyiséghez. Ők a polgármesterrel együtt mentek voksolni, közülük csak az egyik szavazott félre, aki elfelejtette a szállásadójának a nevét.
Így aztán a polgármester - ugyancsak virtuálisan - meg is nyerte a választást, de az eredményt megsemmisítették. A ténylegesen helyi lakosokból álló választási bizottságnak ugyanis feltűnt, hogy a szavazófülkékből olyanok lopkodják a spárgával odakötözött golyóstollakat, akiket még soha nem láttak a templomban, a kisboltban, de még a kocsmában sem.
Így került sor februárban a harmadik menetre, de addigra a választási névjegyzéket már senki nem vette komolyan. Még mindig többen szavaztak, mint a falu teljes lakossága, és a polgármester elérte a kétharmadot. A helyi választási bizottság azonban - ismét megsemmisítve az eredményt - megfontolandó felismerésre jutott a fülkeforradalom kapcsán: a kétharmad korántsem jelent többséget!
Az ügyben egyébként a rendőrség is nyomoz. Letartóztatásról még nincs hír, holott tartani lehet a választópolgárok szökéstől, bár lehet, hogy Szlovénia rögtön kiadná őket.