Dementorok és egyéb állatfajták

Váncsa István

2011. 02. 23. · Hócipő 2011/04

A balliberális dementorok továbbra is ott kísértenek a médiában, mondta a parlament tavaszi ülésszakának első napján a gárdamellénybe bújt durrfarkú szurcsók, némiképp elbizonytalanítva evvel a popkultúrában kevéssé járatos, öregedő dementorokat, aminő például e sorok írója is. Tulajdonképp hálásak lehetünk a durrfarkúnak, hiszen így kénytelenek voltunk a dementor szó jelentésének utánanézni, miáltal is látkörünk, bár szerény mértékben, de tovább szélesedett. Ma már tudjuk, hogy a dementorok a Harry Potter univerzum mágikus lényei, rútak és irgalmatlanok, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot, az ember már a láttukra is elájul, sőt gyakorta megtébolyodik. Mindent egybevetve pont olyanok, amilyeneknek a ballib médialakájokat megismertük, ez pedig azt jelenti, hogy a Harry Potter-irodalom a politikai antropológia művelői számára teljesen működőképes metaforákat kínál.

A Wikipédia szócikkében a dementorok után a durrfarkú szurcsók (Blast-Ended Skrewt) leírása következik (a mantikór és a tüzes rák keresztezése útján kitenyésztett skorpiószerű szörny, mérges fullánkja van, farkából tüzet lövell), ezt is elolvastuk, és azonnal nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a durrfarkú szurcsók a magyar hétköznapok és kivált a magyar közélet kedves színfoltja, kifejlett példányait a parlamentben szivargyújtóként hasznosítják. Mókás teremtmény, előszeretettel húz magára különféle hülye maskarákat, de akkor a legboldogabb, amikor a magyar mennydörgőt froclizhatja. Korábban persze arról se volt fogalmunk, hogy a Harry Potter univerzum mágikus lényei között magyar mennydörgő (Hungarian Horntail) nevű faj is létezik, de most már tudjuk, honfiúi keblünk tehát örömtől dagadoz, mint barmok tőgye fejés előtt. A Wikipédia szerint a magyar mennydörgő a legveszedelmesebbnek tartott sárkányfaj, pikkelyei feketék, szeme sárga, szarvai és a farkából kiálló tüskék bronzvörösek. Tizenöt méteres lángcsóvát fúj, s emberevő. Nem említi a Wikipédia, de az egész világ tudja, hogy a magyar mennydörgő trónbeszédei, melyeket a tél vége felé tart, a farsangi vigalmak csúcspontját jelentik abban a távoli és egzotikus országban, ahol ő Isten kegyelméből az idők végezetéig uralkodik.

Mit mond a magyar mennydörgő azután, hogy majdnem a vas és az acél országává tette Egyiptomot, továbbá elindult a pete- és ondósejtek szavazati joggal történő felruházása felé? Hosszabb passzust kell idemásolnunk, de szívesen tesszük, mert a szöveg briliáns.

„A médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen. A magyarok demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezték, a Magyarországnak és a magyaroknak kijáró tiszteletet megsértették, a magyarok önbecsülését figyelmen kívül hagyták. A kormány ezt a támadást visszaverte. A támadók érveit nevetségessé tettük, a magyaroknak járó tiszteletet meg-és kiköveteltük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük. [...] Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egyetlen országot, vagy országközösséget sem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek vagy felügyelőnek. Nehogy bárki félreértse a dolgot: Magyarországon nem azért van demokrácia, mert azt bárki elvárhatja tőlünk, vagy kikövetelheti rajtunk. Brüsszel nem Moszkva. Magyarországon azért rendezkedtünk be a jövőben is a demokratikus élet és szabadság szellemében, mert mi, magyarok demokráciában és szabadságban szeretünk élni.”

Mindenki tudja, hogy a médiatörvény ürügyén nem Magyarország ellen indítottak támadást, és nem a magyarok demokratikus elkötelezettségét kérdőjelezték meg (noha éppenséggel lett volna rá okuk), hanem személy szerint a magyar mennydörgőét. Erre minden olyan magyar állampolgár, akit az ég kegyelme az értelem és a memória adományában részesített, pontosan emlékszik, de nyilván maga a magyar mennydörgő emlékszik rá a legjobban. Aztán felkapaszkodik a pulpitusra, és elmondja, amit elmond.

Határtalanul csodáljuk őt emiatt.

Mi magunk, lévén félszeg és gátlásos falusi surmók, hajlamosak volnánk úgy gondolni, hogy ha felvételünket kérjük egy zártkörű klub tagjai közé, akkor el kell fogadnunk a klubra jellemző magatartási szabályokat, sőt ezek mitőlünk kikövetelhetők. Nem köpködni, nem rúgni be az ájulásig, nem okádni le a zongoristát, nem szarni a liftbe. Amíg a klubban időzünk, addig ezt igenis el lehet várni tőlünk, sőt ki is lehet követelni, hacsak nem vagyunk egészen excepcionális lények, amilyen például a magyar mennydörgő. Persze zsenge gyermekkorunkban mi is gyakran képzeltük magunkat Attilának, a hunok fejedelmének, ám ezt óvakodtunk nagydobra verni, és főleg sohase állítottuk, hogy csakugyan mi volnánk Isten ostora. Részint mert féltünk, hogy kiröhögnek, részint mert volt otthon tükör. Serdülőkorunkban természetesen irgalmatlan komiszságokat követtünk el, és ezeket mi is próbáltuk kreatív módon értelmezni jó szüleink előtt, sajnos a siker minden reménye nélkül, minthogy épp az a nagyívű svihákság hiányzott belőlünk, amely a magyar mennydörgőt magyar mennydörgővé teszi. Meg kellett volna mondanunk nyíltan és egyenesen, hogy családunk ellen a gimnázium tantestülete támadást indított. Családunk alkoholfogyasztási szokásait hamis színben tüntetik föl, a szeretteinknek kijáró tiszteletet megsértik, önbecsülésüket figyelmen kívül hagyják. Mi azonban a tantestület érveit nevetségessé tettük, a szeretteinknek járó tiszteletet meg- és kiköveteltük, ezért aztán kivágtak az iskolából, mint a macskát szarni.

Természetesen visszarettentünk attól, hogy ősz atyánkat effajta baromságokkal kábítsuk, már csak azért is, mert tudtuk, hogy viselt dolgainkról részletekbe menő információkkal bír, viszont ily módon sikerült teljesen pipogya gyermek benyomását keltenünk, aki még rendesen hadoválni se tud. Jó szüleinknek ekkor kellett belátniuk, hogy hülye gyerekükből nem lesz se téeszelnök, se párttitkár, legfeljebb balliberális dementor, ha nagyon igyekszik. Igazuk lett. Egyetlen szerencsénk, hogy öregségünkre boldog és büszke polgárai lehetünk egy olyan országnak, amely a magyar mennydörgő útmutatásait követve diadalról diadalra hág, és akkor szarik a liftbe, amikor csak akar.

Ha pedig bármi előre nem látott baj támadna - ami elképzelhetetlen, de ha mégis -, a durrfarkú szurcsók készenlétben áll.