My fair king
A király beszéde
Trunkó Barnabás
2011. 02. 23. · Hócipő 2011/04
Az angol-ausztrál film készítői nem vádolhatók azzal, hogy a brit uralkodóházak történetének legizgalmasabb sztoriját vitték vetítővászonra, mégis emlékezetes mozit csináltak. A filmesek - ebben a témában - főleg a VIII. Henrik témakört kedvelik, bár abban elég macerás a casting, a női főszerepekre. Népszerű még mostanában a Diana-eposz is.A Londonban élő Mark Logue azonban megtalálta ausztrál nagyapjának naplófeljegyzéseit, és abból könyvet írt „Az ember, aki megmentette a brit monarchiát” szerény alcímmel. Így aztán a mozit az alapjául szolgáló könyvvel is összevethetjük, sőt magával a történelemmel is; ez utóbbi lesz a kényesebb téma.
A film VI. Györgyről, a nagy brit gyarmatbirodalom utolsó uralkodójáról szól, de szerepel benne két királyi elődje (apja és bátyja), sőt még az utódja is. A valódi főszereplő azonban a gyütt-ment ausztrál beszédgyógyász, aki megtanítja beszélni a potenciális trónörököst, a későbbi uralkodót.
- Itt a Wembley-ben fo..fogjuk elpáholni a ma..magyarokat 6:3-ra!
A Buckingham-palota Henry Higginsének nincs könnyű dolga, hiszen ő maga képesítés nélküli sarlatán, és meg kell küzdenie a király (kezdetben még csak yorki herceg) gátlásosságával, reményvesztettségével, no meg a kettejük közötti számottevő társadalmi különbséggel is.
Talán nem spoilerezem el a poént, ha elmondom, hogy az akció sikerrel járt. Pedig a Mayesticet az uralkodóházakban szokásos gyermekkori traumákon túl (a szebbik kezét használja fenség, ne a balt!) is sok lélektani megpróbáltatás éri: apja halála, töketlen bátyjának kalandja egy kétszer elvált középkategóriás amerikai nővel, valamint az, hogy soha nem lehet nála egyetlen schilling sem. De persze a görcsös beszédhiba leküzdésére irányuló motiváció is akad bőven, különösen akkor, amikor levetítik neki a csatornán túli kancellár viszonylag profi beszédét a Birodalmi Gyűlésen. Hiszen - immár királyként - VI. Györgynek kell majd bejelentenie a brit világbirodalom II. világháborús hadba lépését. Ő lesz Anglia hangja. Szerencsére a „vért, gyötrelmet, könnyeket és verejtéket” majd egy rátermettebb rádióbemondóra bízza.
A filmet 12 Oscarra jelölték, és ezen még talán az sem gyengít, hogy kb. ugyanennyi Golden Globe-nominálást is kapott.
Remélem, hogy a filmet nem csak az Amerikai Filmakadémián, hanem minden filmiskolában is levetítik, illusztrálandó, hogy így kell mozit csinálni, dialógusokat szerkeszteni, fényképezni, jelmezeket varrni, díszleteket építeni, vágni, vagy akár stábbüfét üzemeltetni.
- Isten áld meg a királyt!
Ja, és hogy el ne felejtsem: így kell filmszerepeket alakítani!
Collin Firth, a gimnazista lányok egykori bálványa, az akcióhősök és playboyszerepek meggyőző alakítója remekül játssza a király roppant nehéz szerepét. Látszólag hagyja magát az eseményektől sodortatni, de közben látványos karakterfejlődést produkál, de valójában: titkol. A buckinghami és a filmgyári protokoll szerint ő a főszereplő, de a mozi valójában a logopédusról szól, aki - ennek tudatában - gyakran kilopja a forró hurkát a sercegő zsírból. Geoffrey Rush, az egykori „panamai szabó” a premier plánokban a legjobb, főleg akkor, amikor karakteres képének egyetlen arcizma sem rezdül. Az említett protokoll-sorrend miatt „csak” a legjobb mellékszereplő díjára jelölhették az Oscaron.
Így van ezzel a csodálatos Helena Bonham Carter is, Elisabeth királyné szerepében. Kedvességével és emberségességével, no meg humorával bájos emléket állít a jelenlegi uralkodóház talán legnépszerűbb alakjának, a nemrégiben elhunyt anyakirálynőnek, aki hál’ istennek matuzsálemi kort élt meg.
A filmet az IMDb csak óvatosan minősíti „History”-nak.
A forgatókönyv nem merül el a Simpson-balhé és a pünkösdi királyság részleteiben, és különösen diszkrét az ideiglenes uralkodó politikai orientációjával kapcsolatban, ami végül is egy tapintatos száműzetéshez vezetett.
- A canterburyi papnak fapipája van, tehát a...
A film csak akkor hibázik, amikor a politika mezsgyéire téved; bár manapság sokan vannak így ezzel. Meg akkor, amikor a történetbe - igaz, hogy csak villanások erejéig - beleszövi Churchill személyét is, ráadásul hamisan, hiszen - nézeteik különbözősége ellenére - Winston kifejezetten szimpatizált a krakéler átmeneti királlyal, Edwarddal.
VI. György is másként értékelte a brit-német viszonyt, mint későbbi miniszterelnöke: Churchill, de erről ma még kevés konkrétumot tudunk, mert a filmben is szereplő bájos leányka - a jelenlegi brit uralkodó - buckinghami páncélszekrényében őrzi az ezzel kapcsolatos dokumentumokat.
Nem lepődnék meg, ha tele lennének helyesírási hibákkal is!