Rémálmok
Bakács Tibor Settenkedő
2011. 02. 23. · Hócipő 2011/04
Isten jó! Ezt onnan is tudom, hogy mindig jól alszom, és elképzelni sem tudom, milyen lehet az álomra való képtelenség. De arról általában hallgatok, hogy ezek az álmok csak részben fürödnek rózsaszínben, sőt, hogy őszinte legyek, soha. Az se igaz, hogy mind rémálom, van, ami apokalipszis, van, ami kataklizma, időnként egy bika suhan át a képen, kacagó ribanc lovagolja. A legutóbbi borzalmas volt, szalámik hulltak az égből, egy idő után nem kaptam levegőt a húsrudak alatt. Büdös volt. De ma reggel végre könnyű álmom volt, szagok nélkül, fénylő tisztán.2012-ben vagyunk. Ezt onnan tudom, mert egy újságosbódé előtt álltam az aluljáróban, és a szalagcímeket olvasgattam. Gyurcsány 365 évet kapott, fellebbez! Lázár János feltámadt. Vona magához vonta a kisdedeket. Orbán meggyógyított egy vakot. Ez is éppoly unalmas volt, mint az aluljáró, ahol két hatósági tanúnak nem számító rendőr próbált kituszkolni egy nyugdíjast a meleg légáramból. Ekkor masírozott át narancsszín bakancsban, fehér zokniban, gégemikrofonos szájkosárral az akciócsoport elitalakulata, hátukon gyönggyel kivarrva: Easy Rider öcsém…
Álmomban érdekesmód emlékeztem arra, amikor kitalálták. 2011-ben, és azért, hogy a magánszférára nyomást gyakoroljanak, különösen a bérmegállapodások miatt. Senki nem haragudott rájuk, tudták, hogy a zemberek érdekében történt adócsökkentéssel szemben csak az állam védheti meg őket, így mindenki átadta a lakáskulcsát, a könyvelését és a laptopját, ha becsöngetett náluk az akciócsoportból a takarító. A takarító először csak papírmunkával foglalkozik, amit minden oldalon alá kell írnia a vizsgálat alá vont személynek. Ha ezt aláírta, tulajdonképpen már fel is akaszthatták volna, de arra nem emlékszem, érvénybe léptették-e eddigre a halálbüntetést. Ja, nem, a Gyurcsány ezért kapott csak 365 évet. Vagyis nem volt veszélyes az egész, csak egy kis állami nyomásgyakorlás, ami ha nem hatott, akkor az illetőt átadták a Tescónak. Az inkvizíció hozzá képest ajurvédás programnak tűnik.
Ahogy masíroztak át a zeniten, én is éreztem, hogy nem volt hiába kidobott pénz, amikor a terrorizmusra hivatkozva felemelték a speciális erők költségvetését. Ébren, és a múlt évben még azt hittem, hogy sem Kína, sem Izrael, sem Amerika, sem az arab világ vonatkozásában nem vagyunk célország, de ez is azt mutatja, hogy amatőr vagyok. Ezek a legények, látszik rajtuk, kemény kiképzést kaptak. Az ország legjobb színészei tanították meg őket a verbális fenyegetésre, ami csak elsőre nem tűnik hatásosnak. De amikor a csoport legtehetségesebb, korábban alternatív színjátszásban jeleskedő ügynöke rádörren a munkáltatóra: Nem gondol a gyerekeire? Milyen apa maga? Most mutatok magának fényképeket, és azonosítsa a gyerekét, mert különben még nagyobb bajba kerül! - általában hat, és már másnap kitömi alkalmazottai bukszáját. Az álcázásban verhetetlenek. A narancsszín bakancsot leszámítva, gyakran egyszerű zembernek öltöznek. Szinte nincs semmi különbség egy munkanélküli, vagy egy munkába járó szegény ember és köztük. Ha az ember túl magasan hordja a fejét, rajta veszthet, mert akció közben bármikor a bakancsukra mutathatnak, vagyis különösen védett személyek. Nem lehet őket pofán vágni vasalóval, vagy kerti székkel, mert akkor soha nem jössz ki a fényre a váci fegyházból. Emiatt a profik már lehajtott fejjel és lesütött szemmel járnak az utcán, és pofátlanul azt állítják, hogy szégyellik magukat. Holott csak az irhájukat akarják menteni, ami már gyanús. Alapos gyanúhoz nem elég ez a magatartás, de egy megbízható, névtelen telefon már segít az ügyészségen. Mindenesetre vizsgálat indulhat bárki ellen, de magára vessen az, aki ennyire lájkolja a magánszférát.
És igazuk van. Belegondoltam az életembe, én már csak a kapitalizmusban kezdtem el dolgozni, és a magánszférában. Korábban büszke voltam rá, mert azt mondták, hogy itt van a verseny, és aki itt bizonyít, az valamit legalább elér. Tiszteletet, egzisztenciát, rövid életkort. A tb mindig is kidobott pénz volt, maradt is. Soha nem értettem azokat, akik a tehetségük ellenére ragaszkodtak a reggel nyolctól délután négyig munkaidőhöz, ami után telefonálni már bunkóság volt. A rendről akkor még nem tudtam semmit. A rend központilag megfogalmazott ideológiáját és szabályzatát nem hirdették ki a közlönyben, de ennek ellenére is működött. A rend háborújára az okot megint a West-Balkánon történt események szolgáltatták. Csak itt most nem diák ölt, hanem őket ölték. De már előtte is fehér csíkokat festettek az utcákra, és megfigyelték szuperkamerákkal, vajon ki miként sérti meg autójával a vonalat?! A rend, a festék, a kamerák persze pénzbe kerül, de ezt finanszírozták maguk a bűnösök, akik vagy egyetértettek a renddel, vagy ha nem, késedelmi díjként behajtották róluk az eszmélés idejét. Az idő pénz, és az Államnak nincs ideje-pénze a polgáraira. Akinek nem tetszik, annak ott van hátul egy kalicka, benne ül egy biorobot, bárkit meghallgat, de akkor meg kell mondani az anyja nevét is, ha ennyire sajnálja a magánszféra milliomosait. Illetve…ajjaj, most veszem észre, összekeveredett bennem az álom a nappallal, vagyis az is lehet, hogy csak álmodom azt, hogy a Hócipőbe írok a félelmetes akciócsoportokról, semmi ilyen nincs, sem kamerák, sem halottak, és amikor felébredek, mindenkivel együtt eléneklem a Himnuszt a Nap tiszteletére. De jó lenne.