Összefogdosva

Smuzewitz Ilona

2011. 02. 09. · Hócipő 2011/03

Mindenki nyugodjon meg. Sikerült megvédeni a nyugdíjakat. Lehet, hogy voltak nehéz pillanatok. Amikor úgy tűnt, hogy a kormány elbukik. Amikor attól rettegtünk, hogy Matolcsy előzékeny rohamosztagait visszaverik a vérszomjas anarhonyuggerek kíméletlenül küzdő csoportjai, akik közel-keleti tömegek vehemenciájával foglalták el az állami nyugdíjellátás terét és ahonnan rendszerellenes jelszavakat skandálva köveket hajigálnak a szerencsésen írástudatlan elnök képére. Voltak pillanatok, amikor félő volt, hogy Selmeczi kormánybiztost ledarálják a járulékvadász, demagóg és pénzéhes pénztártagok. Akik a tőzsdén kaszinózzák el a tagság pénzét, és kizárólag vörös vagy fekete színű részvényeket hajlandók vásárolni. Talán még Szijjártó sem volt biztos abban, hogy sikerül. És mégis. A példátlan összefogás sokkal jobban megmentette a nyugdíjrendszert, mint arra korábban bárki is számított.

A kormány remélte, hogy a nyugdíjak megmenthetők. De most kiderült, hogy a magyar embereknek hála a nyugdíjrendszer annyira meg lett mentve, hogy vehetünk mellé két tengerjáró hajót is, és marad még egy kis apró körhintázni meg fagyizni.

Ez van. A vita eldőlt. Olyannyira, hogy Orbán nem is akar vitázni. Maga mondta. „Nem akarok vitázni.” Ezt akkor mondja a magyar ember, amikor azt szeretné, hogy a másik nagyon alaposan és megfontoltan fogja be a száját.

Orbán szerint kár olyan benyomást kelteni, hogy a nyugdíjrendszer megváltoztatható lenne. Mert nem az. Abban sem érdemes bízni, a kormányfő szerint, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatja az új rendszert. Ezt Orbán „nemcsak az alkotmányhoz konyító, hanem az új alkotmány megalkotásában részt vevő emberként” is mondta.

Azt, hogyan konyítanak az alkotmányhoz, már Lázár frakcióvezető szemléltette, amikor rájött, hogy alkotmánybírósági akadékoskodás nélkül sokkal könnyebb alkotmányellenes törvényeket elfogadni. A kormányfő most azt üzente, hogy ez a jövőben sem változik.

Az Alkotmánybíróság itt már nem baszik egy öltést sem. Persze lesz majd Alkotmánybíróság, mert az is néhány munkahely, és ha Schmittből köztársasági elnök lehetett, akkor alkotmánybírónak is kinevezhetnek néhány kellőképpen izgága és lojális gondolkodót. Az alkotmány majd pont olyan lesz, mint amit Pusztaszeren szoktak kikiáltani. Lesz benne vérszerződés meg szentkoronázás, és egy jurta előtt az új alaptörvény tiszteletére kecskét áldoz majd Hoffmann államtitkár. Engem más jobban aggaszt. Az, hogy Orbán szerint a magánnyugdíjat választó három százalék pont arra elég, hogy a kormány azt mondhassa, volt választási lehetőség. Hát hogyne lehetett volna. Bárki kiiratkozhatott a közösségből, vele majd a vágyvezérelt közgazdaságtan legnagyobb apostola, Matolcsy miniszter szemrehányóan elbeszélget.

Ennél sokkal aggasztóbb, hogy Orbán elégedett. Mert a tavaszi kétharmados győzelem, az októberi elsöprő helyhatósági választás és a mostani kilencvenhét százalékos visszalépés mit is jelez? Összefogást. Bizony, Orbánnak ezek az összefogás biztató példái.

Orbán úgy érzékeli, hogy bármit csinálnak, egyre nagyobb a támogatásuk. Már szinte mindenki a kormányt támogatja, kivéve talán néhány kommunistát és fényevőt, de ők csak azért vonakodnak részt venni a nemzeti együttműködés rendszerében, mert még nem hallották Matolcsyt tábortűz mellett énekelni és balalajkázni.

Ha viszont ennyire jól megvagyunk, ha ennyire össze vagyunk fogva, akkor mi jöhet még? Nem kéne valami egészen új rendszert kitalálni? Amiben akkor lenne választás, amikor az összefogás és támogatás mértéke csökken. Mert amíg ilyen sokan egyetértenek a kormánnyal, addig nem érdemes pénzt pazarolni választásokra.

Addig éljünk az összefogás előnyeivel. Aki meg nem akar összefogni, azt majd összefogdossák.

Hiszterizálók és földrengetők

Gondolom, mindenki számára egyértelmű, nem normális dolgoknak lehetünk tanúi. És most nem Semjén Zsoltra gondolok elsősorban.

Emberi mulasztás okozhatta a földrengést. Ezért Budai kormánybiztos vizsgálja az eseményeket és újabb szerződéseket kért be, mert minimum furcsa, hogy huszonöt éve nem volt olyan erős földrengés. Hanem épp most, amikor megpróbált véget vetni a filozófusok szabad rablásának. Az áradást vagy a vörösiszapot nem is említem most. Jóindulatúan úgy teszek, mintha azok csak úgy lettek volna. Nem pedig a polgári és emberi kormány elé gördített pokoli akadályok.

Elég volt megpiszkálni Heller szerződéseit, és azonnal megmozdult a föld. Véletlen? Hétköznapi? Hogyhogy nem akkor rengett a föld, amikor a szocialista kormányzatok a nemzeti vagyont tüntették el a spontán privatizáció időszakában? Vagy amikor a nemzetre rontó baloldali kormányzatok megszorításokat vezettek be? Akkor a föld a füle botját se mozdította? Ez Budai kormánybiztosnak természetesen nagyon gyanús. És megvizsgálja, hogy a szeizmológusok és a filozófusok milyen pályázati pénzeket kötöttek a földkéreggel és a magmával. Mert arra számít, hogy hamarosan a tihanyi tűzhányó is aktivizálódik. Mert a kommunisták és a filozófusok nem hagyják abba a külföld hisztérikus hergelését.

És akkor ilyen körülmények között maradjon épeszű egy kormánybiztos. Csoda-e, ha nem sikerül.