Saárossy Ede
Boncz Géza
2011. 02. 09. · Hócipő 2011/03
Saárossy Edének nem volt küzdelmes gyermekkora, viszont 30 évesen a Fővárosi Úri Kaszinóban nyert egy színházat.Igen!
Színházat, teljes társulattal, díszletekkel, kellékekkel, tűzoltókkal, pletykákkal és egy csomó adóssággal.
Fogta bőröndjét, felöltőjét, mahagóni anyagból készült ezüstfejű inasát, s vonatra szállt Szamosvár felé.
Az út három napig tartott, de nem zökkenőmentesen.
14-én kisiklott a szerelvény, mert elaludt a mozdony.
15-én éjjel a IV. osztályú kocsi ablakán berepült a Drakula, és vérhólyagot szívott az arató munkások ülepére. A pániknál csak a rém foga volt nagyobb, így aztán az aratás pár napot késett.
16-án közvetlenül Szamosvár előtt ismét megállt a járat.
Egy óra múlva folytatták útjukat, nehézkesen begördültek az állomásfőnök irodájába, ahol már várták őket a Magy. Kir. Áll. Vasutak Vizsgálóbizottságának szakértői.
Ők nyitott szájjal hallgatták a történteket, és hüledezve nem hitték el.
A történet:
Hajnal felé a masiniszta egy tompa puffanást hallott a füle tövénél, és még látta, hogy a postakocsit megrohamozza néhány állig jóllakott dák bálnavadász.
Még félájultan észlelte, hogy az utolsó szál bankjegyig mindent elvittek, miközben a bal fülére lágyan szólt a pánsíp.
A masiniszta is valami hasonló esetről számolt be, csak azt nem értette, hogy miért van a zsebeiben az utasok összes eltűnt ékszere.
A bíróság fejenként nyolc évet szabott ki, amit egy marhavagonban kell leülniük oda és vissza.
Így érkezett meg Saárossy Ede színigazgató életének egy újabb szakaszához.
Először mindenhova sietett, s utána a szállodába, ahol rendbeszedte magát és irány a színház, a társalgó.
Pár órás beszélgetés, és megismerkedett a társulattal.
A társulat:
Barna Sakáll a mindig negatív hős, ki oly szerelmes lett saját baritonjába, hogy házaséletet élt a hangszálaival.
Megtehette, mert fiatal artista korában gumiemberként dolgozott a legnagyobb utazó vándorcirkuszban.
Somogyi Barna tűzoltó, ki alkalmanként beugrott a túlivott főszereplő helyébe, legyen az férfi, vagy nő, de előre senkinek sem jelentette be.
Így aztán rendszerint kettő címszereplő is szédelgett a színpadon.
Eperjes Nyunyu díva, de leginkább díványként vált ismertté.
Szellő Husi kiváló epizodista és hangutánzó. Amelyik darabban viharnak kellett lenni, vagy mennydörgésnek, Husi a színfalak mögé lopakodva kissé fölemelt lábbal tudta visszaadni a vihar hangulatát. Azért néha egy-egy csattanás is elhangzott, és Husi ilyenkor elhúzta a csíkot.
Tarajossy Jenő, ki egyedül alkotta a tánckart, és éppen ezért szólótáncosként vált ismertté. Daliás alakja, görögös feje minden női szívet megdobogtatott, de hiába, mert izzó szemmel nézte a korzón végigmasírozó, friss, molinószagú bakákat.
Sebes Pipi a jobb heverőket látott súgónő, nyolc konyak után megsúgta, hogy kivel és mit akar csinálni.
A jó nevű társulathoz csatlakozott még idejében Fenyő Dini, a világhírű fejbámulóművész.
A zenés darabokban közreműködött ifj. Rácz Kormi és szalonzenekara.
Végül, de nem utolsósorban emelkedik ki a halhatatlanságból Nainer Bumbi, az egykori hősszerelmes, de a sok szódás fröccstől később mint buffó (vagy büffó), és ha állapota megengedte, egy két lábon járó őstehetség volt.
Komikusi szerepkörben is kiválónak bizonyult, mert amikor a színpadra lépett az erősen püspöklila fejével, akkor a nagyérdemű egymás nadrágtartóját húzogatta a röhögéstől.
Hát aztán itt van még Horányi Baba szubrett! Róla nem ám elfeledkezni!
Baba valóban úgy viselkedett, mint egy baba. Pedig 30 már igencsak elmúlt. Pár hónaposnak öltözött, rugdalódzót húzott magára, tipegőben totyogott, csörgőkkel játszadozott, és pólyában aludt.
Az egyik este a színpadi felügyelő rajtacsípte, amint az öltözőjében a paraván mögött gőgicsélve cumizott, nyakában a „mama kedvence” feliratú partedlivel.
Saárossy Ede ezzel a gazdag színészkínálattal gondolt egy nagyot, és merészet, nekiugrott az első darabja megrendezésének.
A mű címe, most jól kapaszkodjanak meg! Az ember tragédiája.
A próbák rendben zajlottak, mikor bemutatták a nagy műt. Igen.
Az egész város izgatottan várta a bemutatót. Budapestről kritikust vártak, és bejelentette magát a kultuszminiszter személyi titkára is. A díszpáholyban elégedetten forgolódott az alispán, szemére szorulva egy tengerésztávcsővel, és kalapját körbelengetve üdvözölte a város kultúrszomjra áhító polgárságát.
Fölment a függöny, ami a botrány előjelét sugározta.
Az egyiptomi színben megjelentek a statisztáknak szerződtetett kereskedelmi tanoda diákjai, kik a piramis körül almacsutkát dobálva kergetődztek fejükön egy-egy tűzoltóvödörrel. Többen elájultak. Aztán sokáig nem történt semmi, és a ránczok kisimultak. Aztán hirtelen megszakadt a nyugalom. A bizánci szín sok fejfájást okozott. Függöny fel, és láthatóvá váltak a keresztes vitézek, kik kezükben fejesvonalzókkal élet-halál harcot folytattak, maguk elé tartva a „Pina” feliratú rajztáblákat. Mindezt egy „i” betű miatt. A botrány szele a büféig is eljutott, és Nainer Bumbi, fején az előző napi cilinderrel és monoklival, siettében magára kanyarintott egy cifra szűrt, a színpadra toppant, és a falanszter kellős közepén elénekelte Kukoricza Jancsi belépőjét.
Pár perc múlva ugyanazon mozdulattal kivergődött a színpad szélére, hátrafordult, és hólyagjának feszítő tartalmát ráküldte az alvó tűzoltó nadrágjára.
Aki tovább hortyogott. Elszabadult a pokol. A rendőrfőnök lehúzta cipőjét, kivette belőle a Talp és Tsa. Márkájú lúdtalpbetétet és főbe lőtte vele magát. A polgármester sírt, és elfogyasztotta a felesége ropogós szalmakalapját. Az alispán zavartan fejére húzott egy női retikült és jobbra-balra köszöngetve kirúzsozta magát.
Sárfy C. Ákos, korának kritikusa nem bírta már tovább, kiugrott a második emeleti páholyból és útközben egy tűhegyes „faber castell” feliratú ceruzával herén döfte magát.
A bukásból Saárossy Ede sokat tanult, és csak zenés színműveket állított színpadra. Mint például: Tömött büfék előtt játszották a Csókos zselléreket, az Ugat a varjút és a Szederjes a kasza sikerdarabokat. A rend helyreállt, a polgárok visszaszoktak szeretett színházukhoz, és Saárossy Ede mint ünnepelt színigazgató vonult be a színháztörténelembe. Minap tevékenységének elismeréséül róla nevezték el a felújított színházat „Teater Edenescu Saárossu” néven. A történetet hadd fejezzem be Saárossy Ede leghíresebb mondásával: Kinek a szíve szőrős, annak a talpa is az!
1. kép: Saárossy Ede a színigazgató
2. kép: Horányi Baba szubrett
3. kép: Az egész társulat vidám kiránduláson a Havasalföldön. Háttérben látszanak a Havasok, vagy nem
4. kép: Nainer Bumbi érett színész korában