A főpohárnok és a fejhús
Farkasházy Benedek
2011. 02. 24.
Előkóstolják a hazánkba érkező EU-delegációknak felszolgált menüsort. Mi az, hogy kóstolják! Egyenesen próbafőzik őket előző nap, így mindent duplán készítenek el. Mielőtt Budai kormányzati főelszámoltatóhoz fordultunk volna pazarlást kiáltva, azért megkérdeztük a fő-fő előkóstolót, a főpohárnokot, hogy hogy is van ez?
Hócipő: Ma kerül sor a védelmi miniszterek díszvacsorájára. Betöltötték már a gulyáságyút?
Főpohárnok: Mi az, hogy betöltöttük... Már egyszer el is sütöttük.
Hócipő: Az mit jelent?
Főpohárnok: Tegnap próbafőztük az egész mai menüsort.
Hócipő: Jól értem, hogy ha ma például 120 adagot kell felszolgálniuk a delegációknak, akkor tegnap is lefőztek 120 adagot?
Főpohárnok: Ha nem is a teljes mennyiséget, de nagyjából. Tudja, erre azért van szükség, hogy ma nehogy becsússzon bármi hiba. Mint egy színházi főpróba.
Hócipő: Csak egy színházban a főpróba után akár 40-50-szer is előadják a darabot. Maguk pedig egyetlen előadásra tartottak főpróbát, így pedig az egész a duplájába kerül. Kivéve, ha bélszín helyett malacfejhússal próbálnak.
Főpohárnok: Éppen ellenkezőleg. Tegnap fejhússal próbáltunk, és ma is fejhúst fogunk felszolgálni. Tökmagolajos uborkasalátával, füstölt szalonnahabbal és mangalicatarjával.
Hócipő: Ez elég bizarr. Nem lenne jó egy sima csirkepörkölt, mondjuk nokedlivel és csemegeuborkával?
Főpohárnok: Micsoda?
Hócipő: Jó, akkor úgy mondom, ahogy minden rendes csárdában rendelnek: csiripöri nokival és csemiubival.
Főpohárnok: Mi újraértelmezzük a magyar ízeket. Ez művészet.
Hócipő: Már megbocsásson, de akkor miért pont fejhús?
Főpohárnok: Ez illik a borhoz.
Hócipő: Tehát nem az ételhez választják a bort?
Főpohárnok: Pont fordítva. A borhoz választjuk az ételt.
Hócipő: És melyik az a bor, amihez pont a fejhús illik a legjobban?
Főpohárnok: Ma egy szekszárdi kékfrankost fogunk felszolgálni. Amiben a paprikás íz dominál, ezért egy kis paprikás krumplit is adunk a fejhús mellé.
Hócipő: Már aggódtam, hogy esetleg az animális jegyeket emelné ki. Még félreértenék, ami védelmi miniszterek esetén nem kis kockázatot jelent...
Főpohárnok: Ezen kívül lesz még pezsgő...
Hócipő: Pályáztatták?
Főpohárnok: Nem, dehogy, a Balaton régióban csak egyetlen pincészet tud a magas minőségi elvárásoknak megfelelni. A végén lesz desszertbor is.
Hócipő: Gondolom Tokaji, már meg se merem kérdezni, melyik pincészettől.
Főpohárnok: Eltalálta. Tokaji. És ne kérdezze.
Hócipő: A próbafőzésen kívül mit próbálnak még?
Főpohárnok: A pincérek mozgását, hogy a Parlament vadásztermében egyszerre tegyék az asztalokra a tányérokat és a borokat.
Hócipő: Az előkóstolás miért olyan fontos?
Főpohárnok: Biztonsági okokból.
Hócipő: Tehát ha mérgezett a hús, akkor ön el méltóztatik halálozni, mielőtt még felszolgálnák azt?
Főpohárnok: Ezt a fajta ellenőrzést az őrezred munkatársai végzik, mindenféle eszközökkel, amikről nem beszélhetek.
Hócipő: Mondja, mit várnak ettől a vacsorától? Mondjuk egy csigán és békacombon edzett francia még csak-csak belekóstol, de egy magvakon, salátán, olíva olajon, sovány sajtokon és ásványvízen edződött, az egészségére is adó vendég mit csináljon?
Főpohárnok: Mire céloz?
Hócipő: Hát csak arra, hogy egy a magyar konyhához nem szokott gyomrú vendég ennyi zsírtól össze fogja fosni magát...
Főpohárnok: Velünk szemben az az elvárás, hogy emlékezetes vacsorát adjunk. Hát most megkapják.