Só maszt gó on!

Ürmös Zsolt
2010. 01. 25.
Kiszivárgott hírek szerint milliárdos útszórósó beszerzés után nyomoz a rendőrség a Főkefénél. A gyanú szerint 2006 és 2010 között a nyertes vállalkozó a leszállított mennyiségű sónál többet számlázott, jelentős vagyoni hátrányt okozva ezzel az FKF Zrt.-nek. A Hócipő tudósítója, délutáni uzsonnája elfogyasztása közben, egy sószóró autó sofőrjével beszélgetett.

Hócipő: Jó napot, jó munkát!

Sofőr: Köszönöm! Elég finom a szendvicse? Nem kell egy kicsit megsózni?

Hócipő: Köszönöm, nem! Ezek szerint igaz a hír, hogy önök akkor is szórták a sót, amikor nem kellett volna. Állítólag, gyakran a hóesés legkisebb gyanújára is kiküldték a kocsikat sózni, mert az volt az érdek, hogy minél több só fogyjon.

Sofőr: Az csak elővigyázatosság volt! Ki volt adva, hogy minden gyanúsat sózzunk. Az állatkertben a jegesmedvéket naponta kétszer is megszórtam! Ha meg a Ligetben, a lovas kocsi bakján valaki kiejtette a száján azt, hogy HÓ, mi máris ott voltunk, és borítottuk rá az anyagot!

Hócipő: Nem volt ez gyanús? Hogy ha bár nincs hó, de a sónak fogynia kell?

Sofőr: Én kérem a sózásnak élek! Ez a munkám, ez a hobbim, ezt szeretem csinálni. Egy igazi showman vagyok! Kedvenc műsorom az Esti Showder. Kedvenc műsorvezetőm a Jáksó László, és ha drámáról van szó, nálam az első helyen a G.B. Shaw áll.

Hócipő: Mégis, melyik sózása volt a legfurcsább?

Sofőr: Amikor egyszer augusztusban is ki kellett mennünk sózni, bár akkor azzal magyarázták, hogy arra járt a Havas Henrik. De hát ez nem volt csoda. Olyan tempóban kellett azt a rengeteg sót eltüntetnünk, hogy a több éve nyugdíjazott, volt munkatársakat is visszarendelték besegíteni.

Hócipő: Mi volt az ő feladatuk?

Sofőr: Nagyon egyszerű. Leborítottak az FKF telephelyén jó pár teherautónyi útszóró sót, és azt kellett orálisan eltüntetniük. Fejenként, naponta fél kilót. A jelszó: „Vén kecske is megnyalja a sót!”.

Hócipő: Igaz, hogy a belső ellenőrzés szerint ön a sóval teli kocsijával többször beállt olyan udvarra, ahol öt-tíz kilós kiskereskedelmi útszórósós-zacskókat találtak, zacskózó géppel együtt?

Sofőr: Ezt nagyon szégyellem, de annyira nem győztük a szórást a fiúkkal, hogy még haza is vittük a munkát. A család is besegített.

Hócipő: Ön miket sózott otthon?

Sofőr: Mindent. Mi otthon még a kávét is két kocka sóval ittuk. Ha a feleségem nem figyelt oda, tettem egy nagy kanál sót a vasárnapi ebédbe. Aztán a lányom esküvőjén mi nem rizst szórtunk a fiatal párra, hanem 3 zsák durva sót. És az asszony illatosított fürdősóját is útszóró sóra cseréltem.

Hócipő: Hogy-hogy nem vette észre?

Sofőr: Kicsit felturbóztam. Ráöntöttem egy fél üveg Pitralont!

Hócipő: Érdekes illata lehetett...

Sofőr: Ne is mondja... Később már nem csak haza vittem a munkát, hanem a hétvégi telekre is jutott belőle. A délegyházi bányatavaknál a nyaralóm pincéjében sóbarlangot építettem, a telek végében, a bányatóba pedig apránként, talicskával hordtam a síkosság mentesítő anyagot. Már magasabb a tó vizének a sótartalma, mint a Holt tengeré!... Elnézést, de nekem mennem kell.

Hócipő: Hova ez a nagy sietség?

Sofőr: Most szóltak rádión, hogy havazás várható. És tudja, hogy van az? Só maszt gó on!!!