Árpád-házi király a Fülelő alakulatból

Hócipő szerkesztőség

2010. 12. 29. · Hócipő 2010/26

Tisztelt Farkasházy úr! Kedves Tivadar!

A Hócipő címlapján egy régi ismerőst fedeztem fel, nevezetesen Daka (Kada) Józsefet. Mintegy 40 éve szomszédom volt a Svábhegyen, egy polgári villa melléképületében lakott. Akkor még nem tudtam, hogy Felséges Úrnak kellett volna szólítani, hiszen önkéntes lakóbizottsági tag volt, Ő szállította a mozgó urnát szavazások alkalmával. Édesapám még régebbről ismeri, a svábhegyi fülelő alakulat parancsnokának, Molnár főhadnagynak a tisztiszolgája volt, önkéntes bevonulóként. Életét apám mentette meg, amikor kutyasétáltatás közben a főhadnagy német juhász szukáját (hogy finoman mondjam) szexuális baleset érte. Apám ütötte ki a parancsnok kezéből a pisztolyt, mert le akarta lőni. Természetesen nem a kutyát. Életútját ily módon nyomon tudtam követni a csicskástól a kiráji fenségig.

Mint előzőekben írtam, Daka József a 60-as évek végén önkéntes lakóbizottsági munkát végzett a kerületi tanácsnál. Feleségem statisztikai alapon (fiatal, családos nő, pedagógus, intézményvezető) ekkortájt a VB tagja volt, ennek következtében munkakapcsolatba került hősünkkel, és így én is megismertem. Mivel szomszédok is voltunk, gyakran találkoztunk az utcán is. Ha nem tudtam idejében felugrani a 21-es buszra, elmesélte hogy az elmúlt napokban kiktől kapott levelet. A lista élén többnyire Erzsébet királynő állt, de sereghajtóként ott szerepelt a rejkjavíki polgármester is. Más alkalommal beszámolt arról, hogy a Strauss családról a tévében vetített sorozat családtagjai gyakorta vendégeskednek nála. Egy szép napon levelet hozott nejemnek, így kénytelen voltam behívni egy üdítőre. A falakon meglátva a fegyvergyűjteményemet, azonnal elmesélte, hogy volt egy svájci grófnő szerelme, akinek aztán meghalt a férje, és rá hagyta Tell Vilmos lándzsáját, ami aztán Abbáziában elveszett. Az nem derült ki, hogy eldobta és nem jött vissza, vagy hogy egy cethal lenyelte. Ez egy jó órás sztori volt, rengeteg mellékszereplővel, felidézni sem tudnám történethűen, és sajnos nem volt kéznél a riportermagnóm.

- Csaba lovagot kinevezem sváb nagykövetté!

Eljött a rendszerváltás. Főhősünk gondolatait az új helyzet új területekre irányította. Felkereste a német követséget, és némi kitüntetés reményében elmondta, hogy ismeretlen német katonák sírjait gondozza. Aztán ellátogatott a Honvédelmi Minisztériumba is, ahol előadta, azért helyezték a fülelő alakulathoz, hogy jelentsen az ottani dolgokról, és figyelje Molnár főhadnagyot! Azt azért pontosan nem tudta, hogy mit kell figyelni, és miért, na meg hogy kinek kellett volna valamit is jelentenie. Apám, mikor tudomást szerzett erről a látogatásról, megígérte - bár igen türelmes és 31 nyugodt ember volt -, hogy rojtosra rugdalja főúri fenekét.

Egy-két év múltán ismét találkoztam vele, egy lovagi rendezvényen, ahol is éppen Karászi Kulin János nagypriorral, a BRA (angol légierő) tábornokával beszélgetett. A beszélgetést csak tisztes távolságból szemléltem, de tudtam, hogy a tábornok úr bejáratos az angol királyi udvarba, Daka úr pedig levelező tagozaton végzett Erzsébettel! Gondolom, hivatkozott néhány közös ismerősre is, így aztán lovaggá avatták, ha jól emlékszem, Kecskeméten. Az a köntös is, amit a címlapon viselt, a Nemzetközi Szent György Lovagrend palástja. Feleségem ezt egyszerűen csak Belfegor-köpenynek hívja. Utoljára egy ózdi rendezvényen találkoztunk, Kozma Imre atyával és Kupa Mihállyal ültünk egy asztalnál, amikor majdnem torkomon akadt a falat, mert megláttam a lovag urat közeledni. Főúrhoz méltóan köszöntött bennünket, majd elnézést kért, hogy szeretne a tábornok úrral négyszemközt beszélni. Boldogan félrevonultam vele, örvendve, hogy ennyivel megúsztam. Ekkor közölte, hogy a Magyar Állam el fogja ismerni származását, és már a Belügyminisztériumban van név-újrafelvételi kérelme. Mint mondta, ez hétpecsétes titok, de az asztalomnál lévő urakkal, szoros kivételként, megoszthatom. Édesapám ez idő tájt halt meg, így sajnos tőle már több információt nem kaphattam! Apám halála után még két ízben jelentkezett, és kérte, hogy azt a magas katonai kitüntetést, amit korábban ő ígért neki, én próbáljam elintézni. Sajnálattal hoztam tudomására, hogy ez ügyben nem tudok neki segíteni. Ezután már csak az egyik kereskedelmi csatorna műsorán láttam, és ezt az információt már ország-világ tudja.

Persze még elképzeltem, hogy amikor Horthy Miklós megtudta, hogy az utolsó Árpád-házi leszármazottat a Svábhegyen csicskáztatják, felült fehér lovára, és érte ment, majd maga mögé ültetve átlovagolt vele a királyi palotába.

Üdvözlettel

v. l. bártfai de Bártfay Csaba
Ferenc Tivadar

Tisztelt v. l. bártfai de Bártfay úr!
Kedves Csaba! Kedves Ferenc! Kedves Tivadar!

Rendkívül sajnáljuk, hogy ön nem volt a fülelő alakulat tagja, ezért kissé hézagos I. József életrajza, de pár ismeretlen lyukat így is sikerült betömnie. Egy régi munkatársunk járatos Abbáziában, máris keresi Tell Vilmos lándzsáját. Mint tudja, nekünk is van egy trónkövetelőnk Varga Ferenc József személyében, megpróbálunk belőlük egy duót faragni, amely Markos és Nádas, valamint Bagi és Nacsa személyében már kétszer sikerült. Szívélyes üdvözlettel

farkasházi dr. Farkasházy
Tivadar Miklós