Humánpolitika

Révbíró Tamás

2010. 12. 29. · Hócipő 2010/26

Orbánék teljes mélységében megértették a demokrácia lényegét. Azzal, hogy Schmittet tolták fel államfőnek, szimbolikusan is jelezték: náluk bárki kerülhet magas pozícióba.

Leváltási stílusukból már a 90-es években is kaptunk ízelítőt, amikor játszi könnyedséggel penderítették ki az embereket, protokollfőnöktől legfőbb ügyészig. A 2010-es szezonban már egészen kiforrott, nagyüzemi technikát alkalmaznak: úgy hullanak az emberek, mint a konfetti.

Egy év alatt tízmillió munkahelyet ígértek (vagy fordítva, mindegy), muszáj tehát álláslehetőségeket teremteni, ezt pedig úgy a legkönnyebb, ha eltávolítják azt, aki az állásban benne van. Minden jel arra mutat, hogy az ily módon létrehozott munkahelyek betöltésében a gondosan karbantartott Kubatov-lista alapján járnak el. Ha valakinek neve mellett F betű van a listán, az ma nem fizikai dolgozó gyermekét jelenti, mint a hetvenes években. Más, F betűvel kezdődő szót jelent. Akinek a családjában előfordul a V. vezetéknév, annak neve mellett csillag látható, és az ilyenek a kinevezéseknél előnyben részesülnek.

Főügyészség, köztévé és közrádió, állami hírügynökség, állami számvevőszék, és minden, aminek a neve államival kezdődik, számot tarthat a kormánypárt embereinek élénk érdeklődésére. Az egész pályás letámadást kiterjesztették a lelátóra is, ma már ott sincs biztonságban senki. Egyetlen szemvillanásukra a monetáris tanács összerezzen, a költségvetési elhervad. Az újságírók a Kádár-korszakban rutint szerzett, idős kollégáktól tanulják a sorok között elrejteni a mondanivalót. A színházak fokozatosan átcsúsznak a bal oldalról a jobb oldalra, mint a régi türelemjáték egérkéi az üvegfedelű dobozban, ha pöcögtették.

A kultúra pöcögtetése persze csak játék, szórakozás a sokkal fontosabb tennivalók mellett. A középkori hűbérurak birtokkal, stallummal hálálták meg a szolgálatokat - ma sincs másként. Aki rászolgált, az lehet alkotmánybíró, lehet nagykövet. Polgármester. Vezérigazgató. Vadakat terelő juhász. Ha a törvény diszkvalifikálná, azt egyetlen tollvonással meg lehet változtatni. Gyöngyélet az egész vonalon.

Akinek ennyi jó kevés, kaphat kitüntetést is, ha elfogadja. És miért ne fogadná el azoktól, akik még sohasem hazudtak, csak ha megszólaltak? A színész, aki pár éve finnyás volt a Kossuth-díjra, jövőre nyilván tehet még egy kísérletet ugyanazon a magasságon. Mélységesen igaza volt Mark Twainnek, amikor azt mondta: „Kitüntetést visszautasítani ugyanaz, mint elfogadni, csak nagyobb a cirkusz.”

A megfejtés: úgy kell élni, hogy ne ítéljék oda.