Amerika babakötvénye
Bartus László
2006. 01. 18. · Hócipő 2006/02
Izgultak az amerikai emigránsok, nem beszélve a 11 millió illegális bevándorlóról, hogy mi lesz az utódokkal, mert egy törvényjavaslat el akarta törölni azt a rendelkezést, hogy minden, Amerikában született gyerek automatikusan amerikai állampolgár legyen. Bár a mi gyerekünk véletlenül lett az (mert véletlenül is született, amilyen mázlista, éppen Amerikában), de én is számolni kezdtem a hónapokat, hátha egy újabb amerikai állampolgár még belefér. Aztán rájöttem, hogy semmi esélyem - még akkor se, ha a hetedik hónapban talicskát tologat az asszony, hogy időben szüljön -, mert az állampolgárságról hamarabb döntenek. Ezért visszafeküdtem a szófára, megittam még egy sört a tévé előtt gatyában, aztán felvettem a "MetroStars" feliratú pólómat, és a sportcsatornára kapcsoltam.
Ráhajtott viszont az ukrán Csernyenko úr, akinek a tizenhetedik gyereke - koraszüléssel - még éppen időben érkezett. Elképzelem szegény ukrán feleséget, mennyit ült az utolsó héten meleg vízben. Mint kiderült, teljesen feleslegesen, mert a bevándorlást szigorították, de ezt a törvényt békén hagyták: az Amerikában születő gyerek ezentúl is amerikai állampolgár lesz. Mister Csernyenko családja egyébként a legnépesebb família Amerikában, telis-tele amerikai állampolgárral, és azt ígérik, még nincs vége. A hírek szerint sokáig nem is lehetett gyerekük, aztán nem volt megállás. Az nem derült ki, hogy a nagy fordulat azután következett-e be, miután Csernyenko munkahelyet váltott, és éjjeliőr lett egy iskolában. De az biztos, hogy már jó régóta az, és a gyerekek csak potyognak, mint a gólok egy NBA-meccsen. Az amerikaiak különben is örülnek, ha ezzel a névvel valaki inkább éjjeliőr egy jenki iskolában, mint főtitkár Moszkvában. Talán ezért a tapintat, hogy még senki nem kérdezte meg a büszke apát, hogyan képes éjjeliőrként ennyi gyereket csinálni, ha éjszaka az iskolában van, nappal meg alszik. De sokak szerint az amerikai állampolgárság elnyerése csodákra képes. Ha arról van szó, hogy a gyerek itt születhet, és amerikai állampolgár lehet, még a szeplőtelen fogantatás sem kizárt, főleg egy csinos feleség esetén (aki éjszakáit egyedül tölti otthon).
Ez még a magyarokra is igaz, pedig nekik már nem kellene erre ácsingózni. Egy ismerősünk rokona nemrég héthónapos terhesen átrepülte az óceánt, csakhogy itt szülessen meg a gyereke, és amerikai állampolgár legyen. Mondtam neki, hogy semmi értelme nem volt bő szoknyában, félájultan idegeskedni a határon. Ha nem tudná, a babakötvény megoldja a gyerek jövőjét már otthon is. Mire 18 éves lesz, gazdagabb lesz, mint a szülei, 220-250 ezer forint lesz a zsebében. A pénzt nem használhatja akármire, nem utazhatja el például, nem vehet rajta MP3-as lejátszót, de pályakezdésre (az mi?) és otthonteremtésre elköltheti. Ha az ukrán Csernyenko ezt tudta volna, a békásmegyeri általános iskolába jelentkezik éjjeliőrnek, nem a kaliforniai Rancho Cordovába.
A magyar nő a fejét rázta, és elsőnek azt mondta, hogy a gyerek megtanul angolul. Azonnal sorolni kezdtem a hátrányokat: kislányunkhoz mi magyarul beszélünk, a környezete angolul, ő pedig kínaiul karattyol. Jövő héten kipróbálom, ha a kínaiak megértik, beköltözünk a kínai negyedbe. Halra legalább nem lesz gond. Persze egy ideig beszél majd magyarul, aztán később a magyar kérdésekre angolul válaszol, utána angolul kell kérdeznem, ha választ remélek, és a végén tolmácscsal megyek a konyhába. Amerikai magyar ismerőseink szerint már most tegyek le arról, hogy majd kikérdezem Kosztolányiból. És ez még akkor is igaz, ha a gyereknek van egy kis utógyújtása, a miénk például mindenkinek integet, de csak azután, hogy az illető elment, viszont akkor még tíz percig. Ez csak annyit tesz, hogy nem 13, hanem 19 éves korára felejt el magyarul.
A hölgy csak mosolygott, mert amit a magyar állam a gyerek 18 éves koráig összegyűjt, az éppen ezer dollár. Ennyiért a mexikói feketemunkások nem mennek el három hétre mosogatni egy indiai étterembe. Az ő gyerekének az amerikai útlevele és a social security numbere lesz a babakötvénye, neki az elég. Különben is, ő erdélyi, a kisfia akkor se lenne magyar állampolgár, ha magyar szülők magyar gyerekeként Budapesten születik. Ott is románnak anyakönyvezik, és úgy lecsúszik a kettős állampolgárságról, mint Patrubány a Fidesz-listáról.
A gondoskodó állam, mondtam, az egy európai modell. Amerikában minden rád marad. Neked kell gondoskodnod mindenről. "Emberarcú kapitalizmus", ízlelgettem az új szót, ami abban a pillanatban jutott eszembe, az mégiscsak más. Ekkor elindult az erdélyi menyecske nyelve, mint fél éve a magzatvize, és elkezdte mondani: őt nem érdekli, mit csinálnak a magyarok határon innen és túl. Neki ne adjanak babakötvényt, hanem egy élhető országot adjanak. Ahol meg lehet élni, és jövője van a gyerekének. Működőképes országot akar, nem segélyt. Azt adják annak, aki működőképes országban is rászorul. Elege van, hogy mindenét elveszik, kitörni nem lehet, és utána 18 év alatt visszaadják a töredékét, és még hálásnak is kell lennie.
A régi reflexek miatt megijedtem, amikor azt mondta, hogy a rendszerrel van a baj, az egész felállás rossz. De Amerikában vagyunk, bármit szabad mondani, és itt minden éppen fordítva van. Eszembe jutott, hogy két és fél éve vagyok itt, s amikor eljöttem otthonról, ugyanezt mondtam, amit ez az asszony. Akkor is kinevettek, azóta is. Pedig ez már az ukrán éjjeliőröknek és az erdélyi menyecskéknek is olyan világos, mint a Wall Street mögött lenyugvó nap.
Sajnos az állam újraelosztó szerepével már hiába jöttem elő, az erdélyi aszszonyka megérezte, hogy csak provokálom. Ennyire nem nézett butának. Mondtam is neki, meghozta a kedvem még egy amerikai állampolgárhoz. A feleségem megörült, amikor ezt meghallotta, és elém tett egy hirdetést a helyi újságból: a közeli iskolában éjjeliőrt keresnek.