Lepkefing
Megyesi Gusztáv
2010. 12. 15. · Hócipő 2010/25
Kósa Lajos egy lepke. Sokan ugyan más állatfajra asszociálnak a neve hallatán, mi mégis a lepke, sőt a pillangó hasonlatot forszírozzuk. Kósa Lajos hó elején mint a kormánypárt ügyvezető alelnöke egy gazdasági napilap konferenciáján meglebbentette a szárnyait, mire a pillangóeffektusnak megfelelően ha nem is a New York-i tőzsde, de a magyar forint bedőlt.Pedig csak azt mondta, amit előtte ellenzékiként éveken át mindennap, mármint hogy Magyarország könnyen Görögország sorsára juthat, annyira válságos a helyzet. Minthogy azonban Európában ma szitoknak számít gazdasági ügyekben Görögországgal példálózni, ő maga okozott nem kis káoszt a pénzpiacon. Jó, ehhez kellett némi rásegítés is. A lepkék ugyan nem csordában járnak, ám azért segítik egymást. Szijjártó Péter, aki lepkének még nem lepke, csak hernyó, megerősítette a pártvezetőt, hogy igenis súlyos válság van Magyarországon, s ezt olyan határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon mondta, hogy már-már arra gyanakodott az ember, hogy a forint brutális gyengülése mögött esetleg felső körök spekulánsai állhatnak.
A magyar lepke lebbentéseit az Európai Unió is érzékelte. Barroso elnök nemcsak stílustalannak, de a tények meghamisításának is nevezte a görög hasonlatot. Orbán miniszterelnök épp kint járt nála rém egyszerű tervével, amelynek lényege: a válságos magyar helyzetre való tekintettel lazítani az előírt megszorításokon, a korábbi megállapodások szerinti 3 százalék helyett hadd lehessen 7,5 százalék a hiánycél, ám sajnálatos módon összes szárnycsapdosása és fogadkozása lepkefingnak bizonyult.
Aminek a huzata viszont nagyon is elérte az országot. Ha most csöndes téli estéken az olvasó elgondolkodik az élet furcsa folyásán, jusson eszébe, hogy minden mindennel összefügg, a kaotikus rendszerekben különösen, s a történelmet egyáltalán nem az Úr, hanem a lepkék irányítják. Ha az EU nem enged, miképpen Orbán sem a választási ígéreteiből, azaz közvetlenül nem szorongatja az emberek nyakát, akkor máshonnét kell pénzhez jutnia. Minthogy az Úr aranybánya nyitására, olajmezők feltárására nem adott módot kedvenc népének, így csak egyetlen út lehetséges: úgy elkapni a nép torkát, hogy csak jóval később vegye észre, amikor már késő. Így aztán magától értetődőn adódnak a döntések: a bank meg mindenféle válság- és különadók kirovása, az alkotmánybíróság vagy épp a magánnyugdíjpénztárak bedöntése, meg még majd amivel a lepke az Úr következő esztendejében megörvendeztet minket.