Egy négy éves gyerek naplója

Farkasházy Tivadar

2010. 12. 15. · Hócipő 2010/25

Ma, a Hócipő megjelenése napján vagyok 65 éves, mivel 1945. december 15-én születtem, s ha anyám pontos volt, akkor 1945. március 15-én fogantam, mondhatni forradalmi gyerek voltam, igaz, már Budán sem dörögtek a fegyverek, de Nemesmedves még tartja magát az orosz áradattal szemben. Pár hétre rá pedig még Péter Gábor is felhozatja az Andrássy út 60. pincéjéből a szobájába a frissen lefogott Demény Pált, hogy ha már hat és felet ült Horthy börtönében, s még tizenegy és felet fog náluk, régi kommunistaként mégiscsak láthassa az ablakból az első szabad május elsejét.

Azóta még két forradalom volt, 1956. október 23-án buszoztam haza a suliból, amikor a 15-ös átment az Alkotmány utcán, s láttam a sötétben a nagy világosságot, épp Imre bácsit várta a tömeg, én meg hazafutottam a beszéd után a Kálmán utca 19.-be, s körberohantam a gangot, ezt kiáltozva: kitört a forradalom, holnapra nem kell oroszleckét csinálni! 12 napig tartott az öröm, ott voltam a Kossuth téri sortűzben egy dakszlit sétáltatva, amikor pedig a Gláznernél kenyérért álltam sorba, a fejünk fölé lőtt egy orosz tank. Az összes régi-új párt újságját összegyűjtöttem, de aztán nagyanyám decemberben elégette.

Az utolsó forradalom áprilisban köszöntött rám: A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.

Igaz, remek gyerekkorom volt, ügető, galopp, lokálok, kártyaszobák, 32 évig voltam kabarégyártó kisiparos, még hosszabb ideje élek boldog házasságban, született két gyerekünk, két unokánk, de hát rabságban sokáig, Rákosi, Gerő, Kádár, Münnich, Fock, Lázár, Grósz, Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai diktatúrák.

Számoljunk. A nyolcvanas években volt egy Megengedett sebesség című tévékabarém, ma főleg Sándor Gyuri Burdáját, Taxiját, Bizományiját ismételgetik belőle, meg a Markos-Nádasokat, de kevesen tudják, hogy három adása is évekig dobozban volt Kern-Molnár Vigyázat, Mélyföldjével, ne keverjék Spiró versével, bár ő is írt bele. Ebben hangzik el egy Kornis Mityu-írás, egyik mondata: három évig boldog voltam, utalással a 45 utáni koalíciós időkre.

Na, e négy szó miatt került dobozba évekre, míg Kernék végre belementek, hogy kivágják, így adták le utólag, mint A tanút tíz év után.

1949. május 15-én már csak Rákosiékra lehetett szavazni, addig tehát volt 3 év 5 hónapom, plusz 12 napom 56-ban, továbbá a Nenyi elfogadásától, június 14-től 6 hónap 1 napom máig, azaz pont újév napján leszek 4 éves. Mint egy Petőfi.

Hurrá, középső csoportos vagyok!