Találkozásom I. Viktorral

Para-Kovács Imre

2010. 12. 01. · Hócipő 2010/24

Annyira méltatlan és kellemetlen körülmények között találkoztam először országunk miniszterelnökével, hogy pironkodva írom ezen szösszenetet, annak reményében, hogy ő nem is emlékszik rá, ami egyébként nagyon valószínű, hiszen akkor még egy liberális pártot vezetett többedmagával.

A Fiatal Művészek Klubjában dolgoztam mint művészeti vezető (a népművelőket hívták így, hogy ne nyafogjanak az alacsony fizetés miatt), és a Fidesz kibérelte a nagytermet, hogy születésnapi bulit tartson. Vagy a Fidesznek volt első születésnapja, vagy valakiknek a vezetőségből, ha megölnek sem fog eszembe jutni, mindenesetre megérkeztek a prominensek (második vonal), hogy kibéreljék a termet, de mivel éppen nem volt pénzük, azt javasolták, hogy szedjünk belépőjegyet, és abból majd összejön a terembérlet.

Akkor itt most álljunk meg egy kicsit.

Az FMK-ban multifunkcionális emberek dolgoztak, és egy olyan rendezvény esetén, amikor minimális kockázat mellett negatív haszon ígérkezett, az ügyeletes, a művészeti vezető és a jegyszedő ugyanaz az ember volt. Én.

Nem tudom, szedtek-e már jegyet esküvőn, születésnapon vagy keresztelőn, de idióta helyzet volt: jöttek a szimpatikus fideszesek, én pedig mondtam, hogy helóhegyek, boldog születésnapot, 60 forint lesz a belépés. Néztek rám, mint a szaros botra, nem értették, hogy miért kell nekik fizetni, a saját születésnapjukon, én pedig mindenkinek elmagyaráztam, hogy a saját székletrágásuk miatt van ez így, mert nem voltak hajlandók kifizetni a terembérletet, így reánk (reám) hárul a feladat, hogy most beszedjem.

Ekkor érkezett meg Orbán Viktor.

Erejének teljében volt (mondhatni egyidősek vagyunk, illetve egy évvel idősebb nálam), és úgy tudott bejönni, hogy Udvaros Dorottya majdnem megénekelte, de aztán inkább másra osztotta ezt a szerepet. Kértem a lóvét, ő pedig adta, szó nélkül, nem kérdezett semmit, úriember volt, vagy valaki szólt neki, hogy ez így lesz.

Nem volt fennakadás, heló, Torgyán Viktor!, köszöntöttem akkori fejletlen, ám jövőbe látó humorommal, és már bent is volt, nem láttam belőle többet, maradtam a jegyszedőfülkében, és dolgoztam a fizetésemért.

De most arra gondolok, esetleg elrontottam valamit, úgyhogy ezúton szeretném felajánlani a minielnöknek: bármikor visszaadom a 60 forintot, kérem, ne haragudjon rám, én nem akartam rosszat. Ja, és Fodor Gábor is ott volt, ezért is elnézést kérek, de esküszöm, hogy nem én hívtam meg.