Felnégyelték magukat

Farkasházy Tivadar

2010. 11. 17. · Hócipő 2010/23

Babarczy szerint korai tüntetni, mert egy fél év után még nem kér semmit számon a választó. Mivel a magyar sajtó matematikai analfabéta, és mindennel foglalkozik, csak minden idők legnagyobb, 15 milliárd dolláros lenyúlásával nem eléggé. Azért írom dollárban, mert így talán el tudják képzelni a nagyságát, mivel ennyi már Bill Gatesnek is számít. Csakhogy egyszer el kell kezdeni, a Charta se százezerrel indult. Bauer és Debreczeni sosem volt az utca embere, csak nem látják már másnak az értelmét, Ungváry Rudolf egy halk szavú, elegáns, békebeli úriember jobbról, aki mindig szelíden érvel, nem véletlenül mondta most, hogy lassan mondom, a kurva anyját annak, aki kétségbe vonja magyarságomat. Alkalmazkodni próbált a sajtóhoz, a mai indexes világhoz, mert ma már nem elég a fáklyás menet, ki kell verni a biztosítékot.

Ízig-vérig civilek ők, ahogy azt a legendát is szét kéne egyszer foszlatni, hogy az MSZP gründolta a Chartát, már nem ezt. Ugyanis számtalan olyan döntésénél voltam jelen, ami hosszas hezitálás után született, s többször is az én javaslatom győzött. Az MSZP csak haszonélvezője volt, nem is engedtük volna őket a mikrofonokhoz, leszámítva Vitányit, akit Horn azonnal félreállított, de nem is nagyon kellett, mert Hegyin kívül senki se adta közülünk politikára a fejét.

De ez most hosszú lenne, inkább arról, hogy a Chartának mindig jó volt a hangja, pedig egyszer elvágták a zsinórt jóindulatú emberek a Petőfi-szobornál, de tíz perc alatt megoldottuk. A Petőfi csarnokban bombariadó volt, a rendőrök közölték, hogy öt percen belül ki kell üríteni. Konrád már majdnem bemondta, hogy menjen mindenki békével haza, amikor mutogatni kezdtem, hogy beszéljen még egy percet bármiről, ezalatt odafurakodtam a húsz méterre lévő, rockkoncerteken edződött hangosítókhoz, ők pedig tíz másodperces konzílium után közölték, megoldják. Így azt mondtuk be, hogy húsz perc múlva odakinn folytatjuk. Február elején. Még a nap is kisütött nekünk, a hó és a jég szikrázott, ez volt a legjobb hangulatú összejövetel Isten ege alatt, ahogy Jancsó emberei a Vérmezőn is kibekkelték minden idők legnagyobb záporát.

Miért mondom mindezt? Mert kedden Bauert alig lehetett érteni, Gyurcsány pedig a rossz mikrofon miatt annyira túlspilázta, hogy a végén rekedtebb volt, mint Király L. Norbert és Giorgio együttvéve. Holott sokkal többen nézték az interneten, ahol ez nem éppen nyerő. Másnap Kőszeg Ferenc, Szalay Erzsébet és Elek István felejtett el a mikrofonba beszélni, s nem mertek szólni ilyen nagyságoknak, így csak Schiffert hallottam, bár rájuk jóval kíváncsibb voltam, mint a sukorói feljelentőre. Pedig négy méterre álltam tőlük, de az aggregátor is túlzúgta őket, nem tudta szegény, hogy hiába termeli az áramot. A műsorvezető már az elején bemondta:

- Máris többen vagyunk, mint tegnap.

Nem voltak, de előző nap sem sokkal.

Együtt lettek volna. Másnap Molnár Csaba: kedden sok ezren, szerdán sok százan voltak. Nehogy legközelebb mégis közösen, az átlagéletkort nem rontanák. Mesterházy továbbra is huszonhetedikézett, akkorra már el is temethetik a magánnyugdíjpénztárakat. Szanyi meg leárulózta Gyurcsányt, mert szerinte átverte őket.

Már bocsánat, de ők minket.