Udvariasabb lengyeleket kérünk!
Smuzewitz Ilona
2010. 11. 17. · Hócipő 2010/23
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Magyarország mégis jogállam marad. Volt is nagy riadalom emiatt a kormánypárti oldalon.Nem volt meg ugyanis a kétharmad, amikor az Alkotmánybíróság jogköreinek megkurtításáról szavaztak. A fideszesek szerint azért, mert négyüknél nem működött a szavazógép. Tehát véletlenül sem az történt, hogy az alkotmányos rendszert tisztelő állampolgárként nem szavazták meg az ebből csúfot űző indítványt. Ők bármit megszavaznak. Hiszen kétharmaduk van. A szóvivő szerint a nemzeti ügyek kormánya az emberek által kijelölt úton halad tovább.
A nemzeti ügyek kormányának útját emberek szegélyezik. Akik, más választásuk nem lévén, ujjongva örülnek, ha látják a nemzeti ügyek kormányát.
A parlamentben nagyon gyorsan megállapították, hogy mindenről Balczó elnöklő tehet, aki a szavazás után azonnal kihirdetett. Úgy, hogy előtte nem pásztázta végig a termet, hátha valaki vadul integet az elromlott szavazógép miatt. A házbizottság úgy döntött, hogy beszámítja a négy fideszes szavazatot. Egy új távlat nyílt a magyar demokrácia történetében: sokkal gyorsabb is lehetne a törvénykezés (legyünk motorjai a törvényhozásnak, ne kerékkötői!), ha a házbizottság határozná meg, hogy melyik törvényjavaslatot hányan szavazhatnák meg. Szerintük. Mivel demokrácia van, néhány kormánypárti javaslatot leszavazna a parlamenti többség. Így nem lenne mégsem a parlament előtt kaloda a kommunistáknak.
Sikerült tehát korlátozni az Alkotmánybíróságot. Ez a korlátozás egészen addig érvényben marad, amíg rá nem jönnek, hogy nem is kell Alkotmánybíróság. Hisz írnak majd egy új alkotmányt. És az jó alkotmány lesz, meg a törvények is jók lesznek majd: nem kell egy intézményt fenntartani arra, a jó alkotmányt és a jó törvényeket összehasonlítgassa. Arról nem is beszélve, milyen drága az alkotmánybíróság. Spórolhatnánk rajtuk is egy kicsit, nemzettestvérek e szűk élettérben.
Ettől még persze Magyarországon demokrácia van, legalábbis Navracsics miniszter szerint. Aki a hazai közönség számára azt szereti szivárogtatni, hogy nem ért egyet az Alkotmánybíróság korlátozásával. Ugyanő lengyel újságírók figyelmét felhívta arra, hogy bezzeg nincs is mindenhol alkotmánybíróság meg alkotmány se, oszt mégis jó kis demokráciák. És kikéri magának, hogy érvelését demagógiának tekintsék a lengyelek, mert azonnal rájuk küldi a médiafelügyeletet. Ne legyen nagy arcuk csak azért, mert ők már láttak tomboló jobboldali kormányokat.
A magyar demokrácia minőségileg új szakaszba lépett. Ezt értsék meg a lengyel elvtársak. Sőt a magyarok is értsék meg minél előbb.
Jószomszédi iszony
Ünnepelt egy magyar bolthálózat, és a nemzeti ügyek kormánya egy ilyen rendezvényen szívesen képviselteti magát. Fogjuk föl ezt szolgáltatásnak: a kormány különadókat vet ki mindenféle ágazatokra. Cserébe a kormányfő jelenlétével emeli a vállalati ünnepségek fényét.
Vagy szerepelhetne hirdetésben, amint éppen telefonál. Vagy üzemanyagot tölt autójába. Esetleg rágyújthatna, mert a cigaretták jövedéki adójával is lehetnek problémák.
A kereskedelmi hálózat ünnepségén kiderült, hogy a magyar vállalat legnagyobb erénye és legfőbb érdeme, hogy magyar. Lehetne többet várni az élettől, de egyelőre ennyi jutott. Tekintsük értéknek, hogy magyar.
Próbálnám megmagyarázni. Ha érteném. Nekem vajon miért kellene ellágyulnom a gondolattól, hogy valami nem egy külföldi, hanem egy magyar oligarcha kezében van. Miért jobb, ha magyar ember tulajdonolja az offshore céget, és nem valami külföldi részvénytársaság? Attól én legyek büszkébb? Ha van egy magyar ember, aki más magyar embereket kizsákmányolva, megprivatizálva megszerzett valami gyárat vagy vállalatot, és nem valami külföldi vitte el, attól nekem miért jobb? Vagy ha a magyar nábob teljesen tisztességesen, átlátható és korrekt módon vagyonosodott, akkor arra legyek büszke? Néha szeretném érteni. Sokszor hallom, fontos, hogy magyar terméket vásároljunk. Mit? Magyar tejet? Az milyen? Magyar tehénből fejték? Vagy a tehén lehet svájci is, de Magyarországon fejjék? Vagy akkor magyar a tej, ha itt csomagolják? De ha Szlovákiában vennék tejet, és itt tölteném csöpögő zacskókba, akkor az milyen tej lenne? Magyar? Szlovák? Monarchiabeli?
A magyar tulajdonban álló vállalkozások különlegesen nagy értéket képviselnek Orbán kormányfő szerint. Ugyanő azt is megállapította, hogy a nemzeti és a nemzetközi nem áll ellentmondásban egymással. A nemzeti ügyek kormányának eddigi legfontosabb intelme pedig így hangzik: „Csak akkor tudjuk felkötni az alsóneműnket, ha van alsóneműnk; ha nincs, nincs mit felkötnünk a nemzetközi versenyben.”
Én most értettem meg, mekkora a válság. Hogy a kormányfő milyen mélységig kénytelen a problémákkal foglalkozni. Legatyásodtunk.
Miközben itt ez a nagy felfordulás, amire utalt. Valami nemzetközi verseny. Mindjárt eldurran a startpisztoly, és mi még azt sem tudjuk, hogy meztelenül versenyzünk-e, vagy lesz gatyánk, amit felköthetnénk. Kérdezzük meg az osztrákokat, van-e tartalék gatyájuk?
Elég kellemetlen. Igazából azt sem tudom, milyen versenyről van szó. Az alsónemű emlegetése miatt úgy tűnik, a nemzetközi verseny olyan, hogy ott úszni kell. Állunk a rajtkőnél, jóravaló magyar emberek, és miközben a tőlünk jobbra és balra készülődő versenyzők éppen kötik fel a gatyájukat, mi meg zavartan toporzékolunk. Mert mi van? Seggünk kivan, ugye.