Hatálytalanul
Smuzewitz Ilona
2010. 11. 03. · Hócipő 2010/22
Elmegy szépen az Alkotmánybíróság is a picsába. És viheti magával a hatályos alkotmányát is. Hogy kéznél legyen, ha úgy alakul.Ha csak ennyit mond Lázár frakcióvezető, akkor a szocik és a körülöttük alacsony pályán keringő, magukat valamiért liberálisnak érzők néhány napig hüledeznek az arrogáns fideszeseken, leírnák, hogy nem is volt forradalom (mert a forradalom az olyan, meg amolyan), megállapítanák, hogy a kormánynak nincs is gazdaságpolitikája, Kovács Volt Uniós Biztos közölné, hogy Brüsszel Aggódik, te jó ég, mi lesz itt! Közben a kormány kicsit pofozott volna a törvény szövegén, és újra benyújtja.
De a kormány valamiért a látványosabb utat választotta, és Lázár frakcióvezető bejelentette, hogy akkor majd visszamenőleges hatállyal megszüntetik az Alkotmánybíróságot.
Most védhetjük a demokráciát tőlük is.
Már csak ez hiányzott. Pláne azoknak hiányzott, akik tavasz óta képtelenek voltak fogást találni a kormányon. És már attól elájultak, hogy a kormány a saját embereit nevezi ki mindenhova. Nem pedig őket. Ez a mindenre alkalmatlan, többszörösen kompromittálódott és látványosan megbukott társaság most harsoghatja, hogy a kormány az alkotmányos rendet készül kiiktatni Magyarországon.
A legdühítőbb, hogy igazuk van.
És ez rengeteg kínos pillanatot okoz nekem. Becsukom a szemem, és elképzelem, hogy a barikádon vagyok, a jó oldalon persze, a másik oldalon pedig a demokrácia és az alkotmány ellenségei, ádáz harc dúl közöttünk, érvek robbannak körülöttünk, állásfoglalások okoznak súlyos sebeket, jelszógránátvetők dörögnek, amikor oldalra pillantva észreveszem, hogy pont mellettem Gyurcsány védi a demokráciát. És akkor én azonnal hazamegyek.
Nehezen bocsátom meg Lázár frakcióvezetőnek, hogy engem Gyurcsánnyal akar egy platformra tolni.
Mert Gyurcsány is megvédené az alkotmányt. Ebben egy percig sem kételkedtem. Azonnal észrevette a lehetőséget, és sietett közölni, hogy amikor veszélyben az alkotmány és a demokrácia, akkor bizony félre kell tenni a véleménykülönbségeket, és együtt kell tiltakozni meg cselekedni.
Akkor én inkább még egy kicsit mérlegelném, mekkora a veszély.
Nem véletlenül Gyurcsány találta meg a megyei pártitkárok elkódorgó gyermekeit; most is gyorsan felismerte a lehetőséget, hogy egy legitim tiltakozás élén menetelve térhet vissza. És ez vicces. A fideszesek mindennek nekimentek a buldózerükkel, és addig nem hagyták abba, amíg Gyurcsányt vissza nem hozták.
Az alkotmányt tavasz óta annyiszor módosították, hogy bekövetkezett az elképzelhetetlen: hiányszakma lesz az alkotmányjogász.
Ez az egész alkotmányos mizéria rossz időpontban jött, és totálisan feleslegesen törte meg azt a lendületes, rögtönzött eszetlen kapkodást, amit tavasz óta kormányzásnak, meg nemzeti együttműködésnek, meg az új rendszer átgondolt építésének neveznek.
Rosszkor jött, mert éppen a magánnyugdíjrendszer ledarálásával voltak elfoglalva. Ezt a lenyúlást érdeklődve figyeltem, mert engem nemcsak a finom szövetek és a gondosan ápolt kertek nyűgöznek le, hanem a szellemi igénytelenség is. Márpedig a nyugdíjsvindli indoklása páratlanul igénytelen, hazug és aljas. Nem egyes mondatok hamisak benne. Hanem az egész. Nem az van, hogy kicsit lódítunk a pajtásoknak itt, kicsit sötétebbre árnyaljuk a képet amott, hanem a kezdetektől fogva egy hazugsághalmaz. Biztos azt gondolták, hogy így a legegyszerűbb: azt mondják, hogy a nyugdíjpénztárak rosszul működnek, ezért az államnak havonta harmincmilliárddal kell kisegítenie őket. Ezt hogy lehet cáfolni? Bonyolultan.
- Az nem úgy van, mert az a járulék, amit a munkavá…
- Hohohó kiskomám, azt mondod, hogy az állam nem utal havi harmincmilliárdot?
- De, utal, csak éppen…
- Hékás, akkor azok mégis szarul működnek, ha az államnak harmincmilliárdot kell adnia, havonta, minden hónapba, akkor mégse olyan jók a magánnyugdíjazók, he?
- De a harmincmilliárdnak nincs köze…
- De most mondtad, hogy utal az állam! Akkor valami nem jól van, nem?
Kész: ezt a csatát nem lehet megnyerni, mert a képtelen hülyeséget nem cáfolhatja senki, hiszen attól képtelenség. Mire valaki kimondaná azt, hogy alacsony hozam, állampapír, kiegyensúlyozott portfólió, addigra Orbán harminc olyan mondatot mond ki, amiben hangosan csattognak a tbetűk, a kormány döntött, elvett, hozott, megvédett, rendelkezett.
És már amott szaladnak a pénzünkkel.
A nyugdíjak lenyúlása olyan egyszerű mutatvány, hogy Selmeczire bízták, szörnyülködjön ő a tőzsdézésen meg a hozamokon.
És akkor jött ez az alkotmánybírósági döntés.
Én úgy látom, polgártársak, hogy az Alkotmánybíróság még nem csatlakozott a nemzeti együttműködésünk dinamikusan épülő rendszerébe. Még nem találta meg helyét az új világban. Hiába mondta el Schmitt elnök rengetegszer, hogy ő nem gátja lesz a törvényhozásnak, hanem a motorja, úgy látszik, nem mindenki értette meg az üzenetet. Hogy most nem lehet fékezni a haladást, hanem mindenkinek be kell kapcsolódnia. Ki is lehet maradni belőle - na, azokból lesznek a komcsik. Ami nem baj, minden társadalomban kell egy bizonyos százaléknyi komcsi. Mert nem árt, ha látjuk, milyenek nem akarunk lenni. És mert nem tudunk mindenkit valamilyen állásba betolni.
Varga államtitkár azt mondta, hogy elég volt abból, hogy az életet alakítjuk a jogszabályokhoz. Hanem a jogszabályokat kell az élethez alakítani. Ha ilyet egy ázsiai tábornok mondana, azt idézné a BBC, szerintem.
Én eddig azt hittem, hogy ha az életet a jogszabályokhoz alakítjuk, az a jogkövető magatartás. Ezért nem ülök a kormányban. Aminek vannak jó oldalai is. Nem kell azon gondolkodnom, ki kapja a legtöbbet.