Alkotmány készül

Megyesi Gusztáv

2010. 11. 03. · Hócipő 2010/22

Amióta a kormány bejelentette, hogy tavaszra mindenképpen új alkotmányt akar elfogadtatni egyik minisztériumi alosztályával, a Magyar Köztársaság parlamentjével, ráadásul olyat, amelynek lesz rendes preambuluma is, továbbá hogy az új alaptörvényhez mindenki tehet javaslatot, azóta esténként elnéptelenednek az utcák, s a függönyök mögött igen serény munka folyik: komoly családfők ceruzavéget rágcsálva finomítanak újra és újra a család által javasolt preambulum szövegén, hogy az a lehető legtökéletesebb legyen, és kifejezze a magyar nép akaratát.

Nincs ebben semmi meglepő.

Már idáig is borzasztó érzés volt úgy kelni reggelenként, meg pláne úgy feküdni esténként, hogy nincs egy rendes alkotmányunk, a preambulumról nem is szólva. Külföldön járva, a várnai strandtól kezdve a Cote d’Azur-ön át a Kilimandzsáró haváig, ahol csak magyar ember megfordul, a pofájáról sül le a bőr, amikor meghallja, hogy minden rendes népnek van otthon preambuluma, csak neki nincsen; hát persze, hogy a külföldiek pökhendien átnéznek rajta, vagy ha szólnak is hozzá, foghegyről teszik.

Érezni lehetett, hogy ha nem lesz itt összeütve sürgősen új alkotmány rendes preambulummal, akkor kitör a gyalázat, nem ellik a tehén, s tán a fű sem sarjad ki többé.

Most aztán aki csak él, gondolatokat keres a preambulumba. Azt mondani sem kell, hogy az egyházak voltak a legfrissebbek, az összes egyház feltétlenül bele akarja venni az ő erkölcsi felfogását az alaptörvénybe, ami, ismerve épp e tárgykörben az egyházak között fennálló nézeteltéréseket, feltehetően még ebben a választási ciklusban véres vallásháborúhoz vezet. Tudjuk továbbá, hogy már eleve benne lesz a preambulumban kormányjavaslatra a Himnusz első sora, államfői javaslatra a sport mint szabadidős tevékenység, valamint egy eleddig meg nem nevezett erdő (!) mint természeti kincs, továbbá az Állami Számvevőszék (!) indítványára a Szent Korona, nyilván mint mérlegfőkönyvi tétel, amellyel el kell számolnia minden királynak időarányosan.

Az új alkotmány igazi súlyát azonban a lakosság és a civil szervezetek javaslatai adják: Sápi Jánosnénak például semmi baja a Szent Koronával, ő a vonatkozó passzust mindössze annyival egészítené ki, hogy Feri, a férje legkésőbb ötkor legyen otthon, mert fél hatig kell elhozni a kicsit a bölcsődéből, a nagyobbik gyereket pedig nem viheti magával, mert gyakran lázas, de viszont egyedül se hagyhatja otthon, hiszen még csak óvodás. Ha azonban Feri hazaér ötre, ő idejében el tudja hozni a kicsit, s fél hatra már otthon is van, és akkor Feri akár megint elmehet, ahová csak akar, úgysincs sok haszna, ha otthon marad.

Mások, mint például Tóth Pál, a kereszténydemokraták ötletéhez, a vasárnap szentségéhez szóltak hozzá, hogy jó, jó, tartsanak csak zárva vasárnap a boltok, de akkor legyen meg példának okáért a pénteknek is a maga szentsége, mert a legutóbbi pénteken is például a patika 8 óra 10 perckor még nem volt nyitva, holott, és ezt le is fényképezte a mobiljával, a bejárati ajtóra az van kiírva, hogy munkanapon nyitás 8-kor. Azt Tóth Pál most hallja először, hogy az alkotmányban nem szoktak fényképet közölni, de akkor viszont a Szent Koronáról se legyen kép, veti közbe, mert ahogy mondja, „vagy így, vagy úgy, de valahogy mindenképp”.

„A buzik ne szállhassanak fel a trolira.” Ezt fiatal ürömi ácsok javasolják a preambulumba feltétlenül belevenni, amin a hírek szerint már most nagy a vita az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban: önálló indítványként kezeljék-e, vagy építsék be a „Kik ne házasodhassanak?” fejezetbe. Nagyon érdekes a Magyarországi Ebtenyésztők Szövetségének javaslata, miszerint a kutyák is kapjanak választójogot. Ha ugyanis a nagycsaládosok szövetségének az az ötlete, hogy a csecsemőkorúak is szavazhassanak a szüleik révén, akkor az országban élő mintegy kétmillió eb is gyakorolhasson választói jogot a gazdáján keresztül. Tulajdonképpen a mezőörsi méhészek is hasonló javaslattal éltek, csakhogy a méhek társadalma, mint tudjuk, csoporttársadalom, nem individuumokból tevődik össze, hogy úgy mondjam, együtt sírnak, együtt nevetnek, így a választójog egyéni és titkos gyakorlása náluk nem kivitelezhető. Egy biztos - zárta le a vitát egy volt munkásőr -, hogy Krisztus urunk pártus herceg volt, aki turulmadáron érkezett meg Magyarország légterébe.

Természetesen érkeztek olyan komolytalan javaslatok is, miszerint a preambulumban mindenképpen legyen benne, hogy Magyarországon minden ember egyenlő, s hogy szolidaritás, szeretet, a másként gondolkodók és a kisebbségek tisztelete jellemzi a hétköznapokat, ám ezeket annyira szélsőséges gondolatoknak tartotta a magas bizottság, hogy nem is foglalkozik velük. Megfontolandó azonban Csordásné javaslata, aki ugyan feltehetően nincs egészen tisztában a preambulum szó jelentésével, de mindenképpen törvénybe iktatná, hogy a preambulumot feltétlenül támogassa a társadalombiztosítás, ugyanis a szívgyógyszerek már így is szinte megfizethetetlenek. Ha még ehhez hozzávesszük a Viasat nézőinek a kérését, nevezetesen, hogy miután az új alkotmány a Himnusz emelkedett soraival kezdődik, a zárópasszus a magyar hétköznapokat oly pregnánsan kifejező párbeszéd, a „Horst, ugye te sem hitted volna, hogy ez a gyümölcsfacsaró ilyen egyszerűen kifacsarja a levet, és még csak nem is koszol? Az ördögbe is, tényleg nem gondoltam volna, Gaby” dialógus legyen, akkor a lehető legjobb úton haladunk a modern és virágzó Magyarország felé, feltéve persze, ha a csomagküldő szolgálat még ajándék hámozókést is küld a magyar népnek.