Meztelen igazság
Megyesi Gusztáv
2001. 10. 17. · Hócipő 2001/21
Nem tudom, hogy a világhelyzetnek köszönhető-e, de az utóbbi időkben egyre több újsághír szól az emberi meztelenségről.A múlt vasárnap Melbourne-ben kétezer férfi és nő vonult ki hajnalban a város főterére anyaszült meztelenül, hogy egy amerikai fotóművész közös képet készítsen róluk, és ugyanezen a napon nudista fesztiválok is kezdődtek több világvárosban.
A magyarországi hírek kissé szerényebbek: két héttel ezelőtt egy meztelen férfi mászott fel a Gellérthegy szikláira, s a kivonuló tűzoltóknak csak több órás könyörgés után sikerült lehozniuk őt, de azt is csak úgy, hogy két deci rumot és egy tűzoltóruhát ígértek neki. Most vasárnap pedig a közgazdasági egyetem főépülete előtt igazoltatott a rendőr egy meztelen férfit, aki a szabályszerű felszólításra, hogy mondja meg, miért ül meztelenül a lépcsőn, azt felelte, hogy nem tudja, de nem is érdekes.
Azonnal diliházba vitték.
Nagyon úgy néz ki, hogy az új évezredre megnőtt az emberiség igénye a meztelenség iránt. Ha már egyszer meztelenül jövünk a világra - ámbár a divatcégek már dolgoznak más megoldáson -, a későbbiekben se legyen takargatni valónk. Sőt, a meztelenség immáron nemcsak szemérem kérdése, de praktikus is, és az emberiség legalapvetőbb érdekét, a túlélést szolgálja: itt van a nyakunkon az az idő, amikor kizárólag anyaszült meztelen léphetünk fel a repülőjáratra, vagy léphetjük át az országhatárt, bármi van rajtunk, gyanúsak vagyunk.
A meztelenség immáron végképp az ártatlanság kinyilvánítása lett. Aki meztelen, annak nincs takargatni valója, s őszintén néz a társadalom szemébe is. A világ kezdi felismerni ezt az összefüggést, és Magyarországon sincs más járható út, akár ha orvosunk előtt állnánk a rendelőben, vége a mellébeszélésnek.
Itt van például Mikola István egészségügyi miniszter. A minap kitüntetést adott át egy gyógyszerésznek, akit történetesen ugyancsak Mikolának hívnak, és véletlenül testvérek. Az ünnepélyes díjátadást szintén egy Mikola nevű ember celebrálta, s hogy milyen az élet, ő meg véletlenül a miniszter unokaöccse.
Most az egész ország fel van háborodva, a három Mikola pedig nem érti, hogy miért, hiszen ők csak őszinték voltak. Ha akarják, letagadhatták volna egymást. Megyek ki az emelvényhez, hát, nem István áll ott? Mögötte meg a Gergő, mosolyognak erősen, persze, hogy megöleltük egymást, azt hittem, karácsony van, hogy így együtt vagyunk; miért, maguk mit tettek volna?
Hogy őszinte legyek, tetszik nekem ez az őszinteség. - Sokat gondolkodtam azon, hogy kitüntessem-e az öcsémet - mondta a miniszter a sajtónak. - Azt is megtehettem volna, hogy az államtitkárom adja át a kitüntetést, én meg a függöny mögül lesek, de az nem egyenes út.
Vegyük észre, hogy a miniszter a nyílt és őszinte viselkedést választotta, meztelenre vetkőzött előttünk súlyos problémájával. Van egy öcsém, szeretem, büszke vagyok rá, jó öcs volt mindig, néha verekedtünk ugyan, de azért már nehogy ne tüntessem ki, ha egyszer ki akarom tüntetni.
Jobb lett volna, ha a miniszter mellébeszél? Végül is senki nem járt rosszul. A miniszter öccse jó patikus, kevés kivételtől eltekintve mindenki javasolta a kitüntetését, az most más kérdés, hogy az a kevés kivétel éppen a patikusszakma.
Az már csak a véletlen műve - mondja a miniszter -, hogy épp én vagyok az, aki kitüntettem őt. Éppenséggel lehetett volna más is, de hát éppenséggel nem más volt az, aki kitüntette, hanem én.
Sőt, ha a miniszter akarja, a másik testvérét is kitüntethette volna, de nem akarta, pedig őt is minden bizonnyal szereti.
Ilyen egyszerű a meztelen igazság.
Ami viszont a gellérthegyi ember pőreségét illeti, az szerencsétlen, amint lehozták őt a hegyről, nemhogy a legmagasabb helyről beígért rumot nem kapta meg, de még a tűzoltóruhát is elvették tőle; ott ül most a diliházban anyaszült meztelenül és kiteheti az ablakba az őszinteségét.