Ifj. Szerencsés József ált. isk. tanuló 12 pontja

Kapás Dezső

2010. 11. 03. · Hócipő 2010/22

Ifj. Szerencsés József ált. isk. tanuló 12 pontja, amelyet ő maga tűzött ki a fáskamra ajtajára 1956. október 24-én Debrecenben, a Malinovszkij köz 3. sz. ház udvarán

1. Az oroszok menjenek ki, főleg a ruszkik! (Kifelé menet ugyanolyan virágot kell nekik kapni, mint befele jövet. Piros szegfűre gondoltam.)

2. Ne kelljen oroszt tanulni, főleg ciril betűket! (Bár én szívesen tanulnék oroszt, mert mégiscsak egy nyelv, csak ne kezdődjön mindig úgy, hogy Lenin ragyilsza, és ne végződjön mindig úgy, hogy tyanulni, tyanulni, tyanulni, i nye vütyanulni répku.)

3. Legyen új címer, szentkoronával! (A ferde kereszt helyére nyugodtan oda lehet rakni a vörös csillagot. Marad még kereszt a címerben bőven. A két angyal, ami jobbra, meg balra van, az nem kell.)

4. Rákosi helyett legyen szebb ember a képeken! (lehetőleg szakállas, mint Kosut. Ha ez nem megy, akkor bajuszos, mint Sztálin, vagy Nagyimre. De se kopasz, se hájfejűt nem szabad.)

5. Március 15-én legyen majális! (Vagy körmenet, abban az esetben, ha mégse állítják vissza Úrnapját.)

6. Minden vörös zászlóhoz varrjanak egy fehér, meg egy zöld csíkot! (Ugyanolyan nagyot. De így még mindig csak vörösfehér-zöld, ami nem az igazi. Viszont mégse megy kárba rengeteg sok piros drapéria se.)

7. A nagy októberi szocialista forradalom ünnepe vagy legyen októberben (esetleg 7-én), vagy legyen a neve nagy novemberi szocialista forradalom! (Mert így, ahogy van, sehogy se stimmol.)

8. Ha lehet, Erdélyt vissza! (Ha nem, nem.)

9. Legyen minden héten hús a boltban! (Bár mink nem veszünk minden héten. És ha nem lehet húst hozni, legalább tepertő legyen. Vagy inkább májashurka.)

10. A menzán szűnjön meg a savanyútojásleves és Erzsike néni! (Vagy legyen benne tojás.)

11. A Péterfia utcai iskolából menjen már el a büdöslábú Sárköziné! (Vagy ne tanítson biológiát, csak oroszt. De ha ő tanítja az oroszt, akkor mosson lábat.)

12. Aki akar, járhasson templomba! (És jöjjenek vissza a kápolnába a szerzetes atyák, akik ott laktak, és főleg jöjjön vissza Kajetán testvér, hogy felássa a kertet a harangláb mellett, mert már csupa gaz, és harangozni is csak ő tud két kézzel egyszerre.)

És bár nem fért bele a pontokba, de ideírom: anya ne csak titokba mehessen templomba vasárnap, ő úgyis a hétórás misére megy. Ő bizony templom nélkül nem bírná, mert négyen vagyunk fiúk neki apa nélkül, ami nekünk nagyon jó, de neki nagyon rossz. És legyen csokoládé, meg kovbojfilm a gyerekeknek, és legyen ingyen a biciklikölcsönző, mert most bizony két forint egy órára, és hogy él-e még az apám, mondják meg az oroszok őszintén. Ha meghalt, akkor meg azt mondják meg, hogy helyileg hol van, mert anya virágot akar tenni a sírjára és megkapálni. Mért mondták azt, hogy eltűnt? Mi az, hogy eltűnt? (Én már többször eltűntem, mindig megtaláltak.) Mert ha mégiscsak meghalt, akkor én nem írhatom úgy a nevemet, hogy ifjú Szerencsés. Csak úgy, hogy Szerencsés.

(A csomagolópapírra írt kiáltvány november 4-én a kamraajtó belső oldalára került, majd 5-én ifj. Szerencsés édesanyja elégette a sparhertben.)

(Megjelent a Hócipő I. évfolyamának 2. számában,
1989. október 19-én)