Tiszta és átlátható
Uj Péter
2010. 11. 03. · Hócipő 2010/01
Lapzártára esett be, hogy Kubatov Gábor kerülhet a Fradi elnöki székébe, de az szinte biztos, hogy elnökségi tag lesz.„Szeretném a munkámat felajánlani a klubnak, a sportolóknak, a Fradi szurkolóinak” - nyilatkozta a Blikknek az önzetlen és szorgos képviselő. Ilyen nagylelkű fölajánlást persze esztelenség lenne nem elfogadni. (Szerintem az autoritásukra, hűségükre, tartásukra oly büszke szurkolók szíve is meglágyul.) De hát nyilván senkinek a fejében nem fordulhatott meg az a szörnyű gondolat, hogy ez a gesztusértékű fölajánlás nem volna elfogadható. A magyar futballkluboknál minden bankból vagy politikából érkező önjelölt menedzsert messiásként várnak, és még a kabátját sem akasztja föl a klubházban, már a pénztárcájából is kiszedik az aprót.
Kicsikét meglepett Kubatov jelölése, én inkább Habony Árpádot, Nyerges Zsoltot, esetleg, hogy az ABC-ben ne menjünk túl messze, dj. Nyitrai Zsoltot tippeltem volna befutóra, bár régen hallottunk ebben a nagy káderhiányban például a politikai pályán ígéretes lendülettel induló Loppert Dánielről.
Az már kevésbé megnyugtató, hogy az elnökaspiráns - a Blikknek adott nyilatkozat szerint - tiszta és átlátható viszonyokat akar teremteni. Érdemes szó szerint idézni:
„Ha elnökségi tagnak megválasztanak, minden erőmmel azon leszek, hogy átlátható gazdálkodás, tiszta viszonyrendszer valósuljon meg. Olyan tervek kellenek, amelyekben 10 évre előre meghatározzuk a fejlődési irányt. Azaz tiszta viszonyrendszer, átláthatóság, nyugalom és tervek. S ezért minden erőmmel azon lennék, hogy ismét hazánk legsikeresebb klubja legyen a Ferencváros!”
Na most a magyar futball utóbbi húsz éve nem más, mint a tiszta és átlátható viszonyok teremtésének sorozata: nagyjából kéthetente érkezik valamelyik csapathoz egy-egy tulajdonos, menedzser, technikai igazgató vagy szakosztályvezető, aki haladéktalanul tiszta és átlátható viszonyokat teremt; szerintem kimondhatjuk, hogy a világon még semmiben sem teremtettek annyian és annyiszor tiszta és átlátható viszonyokat, mint a magyar labdarúgásban, ehhez képest a viszonyok olyanok, amilyenek, de a tiszta és átlátható jelzők biztosan senkinek nem jutnának az eszébe.
Ennyi sikertelen kísérlet után lehet, hogy meg kellene próbálkozni valami mással, mondjuk nem tiszta és átlátható, hanem zavaros és homályos vagy bűnös és sötét (etc.) viszonyokat teremteni, hátha akkor jobb lesz a végeredmény.
A tiszta és átlátható viszonyokat mostanában például azzal teremtik meg országszerte, hogy teljesen átláthatatlan hátterűnek, néha hiper-kormányközelinek, néha kormányközelből kvázibüntetésként futballfinanszírozásra kényszerítettnek sejtett klubtulajdonosok tűnnek föl (ütik föl a fejüket) egymás után, és amilyen mázlijuk van, ezzel egy időben, mintegy varázsütésre, az állammal igen szoros kapcsolatban álló óriáscégek meglátják a fantáziát és a marketinglehetőségeket a magyar labdarúgásban, és döntik a pénzt.
Nagyon nagy szerencse, hogy az oligarchiának, az oligarcháknak legfelsőbb szinten lett beintve, ellenkező esetben gyanakodni kezdenénk (orosz-ukrán sportpiaci ismeretek birtokában).
Biztosak vagyunk benne, hogy Kubatov Gábor, amennyiben belé helyezik bizalmukat a Ferencváros (hazánk legsikeresebb klubja) közgyűlésének képviselői, megteremti a megteremtendőt.