Plakátbűnözők
Smuzewitz Ilona
2010. 10. 06. · Hócipő 2010/20
Föltűnt már, mennyire elpofátlanodtak a nagymamák. Tényleg ideje volt rendet vágni közöttük. Megtöltik az orvosi várótermeket, a boltban hangosan nyögdécselve rakják a lisztet a kosárba, a villamoson kikövetelik az ülőhelyet. Özvegyi nyugdíjakból élnek. Alig járnak futóversenyekre. Ami itt van nagymamafronton, az minden, csak nem közbiztonság.Kicsivel tovább tartott, mint két hét, de érezhető a javulás. A nagymamák is sorra kerültek. Nem fognak többet büntetlenül garázdálkodni. Etyeken egy nagymama választási plakátot rongált, és ezért őrizetbe vették.
Mit csináltak a kommunisták a nagymamákkal? Ajnározták őket. A tizenharmadik havi (Özv. Kovácsné Hava) nyugdíjat is csak a végén vették el tőlük, addigra pedig mind megtollasodtak. Hány nagymamát csukattak le nyolc év alatt a kommunisták? Ha jól emlékszem, csak egyet; azt, aki az unokájával együtt volt drogdíler. Nyilván összevesztek a profiton. És az unoka földobta. Vagy a veje. Mert őt viszont nem akarták bevenni.
A polgári kormány bezzeg már most lecsukatott egy izgága nagymamát. Szerintem az év végéig simán meglehet a tucatnyi elfogott közveszélyes nagyi.
Ez az etyeki különösen elvetemült példány volt. Most belátja, mekkora hiba volt nemet mondani az ajánlatra, hogy írassa át a házat a gyerekekre, ő meg menjen egy majdnem legális nyugdíjasotthonba.
Az etyeki nagymamát a rendőrök tetten érték, amint letép egy választási plakátot. Az őrizetbe vétel miatt a nyolcéves unokáját az arra járó ismerősére kellett bíznia. Ebből látszik, hogy a rongálás ideje alatt élő pajzsként tolta maga elé a gyereket. Jó lenne módosítani a szabályokon. És lehetővé tenni, hogy ilyen esetekben a gyerekeket is bevigyék a rendőrségre.
A kapitányságokon tantermet is berendezhetnének a gyerekeknek, hogy addig is tanulhassanak. Rájuk férne. Újpesten nemrég ugyanaznap két iskolában is bombariadó volt. Egy lány gyanúsítanak mindkettővel. A fülkéből felhívta a tűzoltókat, és bemondta az iskola címét, ahol bomba fog robbanni. Majd elment az iskolába, és meglepődött, hogy semmi sem történik. Akkor jött rá, hogy rossz címet adott meg. Ezt a mobiljáról helyesbítette.
Elsőre nem tudta, hogy melyik iskolába jár.
Egy tizennégy éves diák még akkor sem képes megmondani, hova jár iskolába, ha épp meg akar lógni onnan. Nyilván nagyon furfangosnak érezte magát, hogy a bombariadót kitalálta. Hiszen az nem lehet igazolatlan hiányzás, ha a tűzszerészek ürítik ki az épületet. De még ezt is képtelen elintézni. Mert nem jut eszébe, hogy hova jár. Eszébe jut egy másik iskola, de nem annak a tanulója. Mitől van ez? A médiától? Annyi bombariadóról hallott, hogy azt hitte, az valamilyen bónusz jellegű szolgáltatás, amit legegyszerűbb mobiltelefonról intézni? Ugye ő nem fog lakóépületeket tervezni? Vagy embereknek ételt adni.
Valószínűleg plakátokat sem fog letépni, mert ha most nem tudja, hogy melyik iskolába jár, akkor a plakátokról sem fogja tudni, hogy mire valók. És nem érdekli majd a politika, meg nem megy el szavazni. A kereszténydemokraták imádni fogják. Majd ők elmondanak neki mindent, amire az életben szüksége lehet. Úgy lesz a legjobb mindenkinek.
Hiszen a kereszténydemokraták szerint az emberek nem elég felnőttek ahhoz, hogy eldöntsék, kábítószereznek, dohányoznak, isznak-e vagy sem. Azaz éppen hogy eldöntik, és kábítószereznek, dohányoznak, isznak. Meg eszik a génkezelt szójás élelmiszert. Amit a kereszténydemokraták helytelenítenek. Ezért akarnak családbarát médiát. Én eddig nagyjából mindegyik kísértéstől tartózkodtam. De ha a kereszténydemokraták fognak engem családi alapon megóvni saját magamtól, akkor azt hiszem, hamar a pohár után nyúlok. Mert van egy határ, amíg a mindennapokat valahogy át lehet vészelni tisztán is. De a kereszténydemokrata családcentrikusság már minden határon túl van.
Valószínűleg keresek egy díler nagymamát. Lehet, hogy a plakáttépő a zárkában értékes kapcsolatokat létesített a narkós nagyik szubkultúrájával. Vagy más plakáttépőkkel. Budapesten is előállítottak néhányat. Igaz, ők nem téptek, hanem ragasztottak. Az alpolgármester kíséretében. fideszes plakátokra. Ami a rendőrök szerint rongálás. Meg nyilván a Fidesz szerint is rongálás. Az alpolgármester mondta, hogy a Fideszesek naponta többször lefednek minden plakáthelyet a saját plakátjaikkal. De ezt a rendőrök honnan tudnák? Nincs röntgenszemük. Fideszest meg mostanában nem lehet tetten érni.
És mindez még csak a kezdet. Mert a belügyminiszter szerint bűnözési hullám várható. Kiderült, hogy nem a kormánypártok üzelmeire gondol. Megkönnyebbültünk, én is, meg a kormánypárti képviselők is. A belügyminiszter állítólag az elszegényedés miatti számít a bűncselekmények szaporodására. De ez képtelenség. Hiszen ez nem fér bele a nemzeti együttműködésbe. Vagy lesz egy olyan forduló, amikor meghatározzák, hogy ki mennyit lophat? Ez akár működhet is. Elvégre a szocialisták pont így kormányoztak.
Ha ennyire bizonytalan idők jönnek, nem tudom, hogyan küzdenek meg az őrjöngő, plakáttépő, robbantgató nagymamákkal.
A belügyminiszter valami olyasmit is mondott, hogy a lopás úri passzió lett. Ez meglepett. Azt hittem, annak vége. Azt hittem, azt úgy hívták, privatizáció.