Igaz történet
Varga Ferenc József
2010. 09. 22. · Hócipő 2010/19
Feleségem tajvani (kínai) állampolgár, és az idén - hosszú évek internetes élete után úgy döntöttünk, végre normális életet szeretnénk élni itt Magyarországon. Ez az utóbbi félmondat sajnos sci-fi, és erre mi is csak akkor jöttünk rá, amikor felhívtuk a bevándorlási hivatalt, hogy egy szimpla tartózkodási kártyát kérelmezzünk az asszonynak. Két nap alatt kb. négy telefonbeszélgetésem volt négy különböző hivatali alkalmazottal. A négy hang négy teljesen eltérő információt közölt a szükséges dokumentumokat illetően. Az egyik szerint kell eltartási nyilatkozat, a másik szerint nem. A harmadik szerint saját, kézzel írott eltartási szerződést hozzak, a negyedik szerint azt töltsem ki, ami a sokszor elérhetetlen honlapjukon van.Volt olyan alkalmazott, aki azt mondta, elég a lakásom adás-vételi szerződése, de egy másik ezt határozottan cáfolta (mintegy lehülyézve a kollegáját), merthogy csak a tulajdoni lap jó. A tulajdoni lapot a földhivatalban kell kérni kb. hatezer garasért, és az ottani kérelmező-lap kitöltése még azok számára is komoly kihívás, akik a celebek előtt helyezkednek el a táplálkozási láncban. A tulajdoni lapon szerepel a nagymamám, aki haszonélvezőként volt feltüntetve. Ő sajnos már öt éve nincs velem. Ugye kitalálják? A feleségem tartózkodási engedélyéhez a nagymama halotti anyakönyvi kivonata is kell. No és persze a feleségemnek legyen egészségbiztosítása. No ez volt a nagy buli! Itt aztán olyan információözön árasztott el minket, hogy majdnem hazarepültünk Tajvanra. Merthogy a Bevándorlási Hivatal szerint menjek el egy magánbiztosítóhoz, és kössek egy egészségbiztosítást. Elmentünk egy biztosítóhoz, ahol Yodára guvvadt a szemük az igényünktől, és közölték, hogy biztos rossz az info, mert ilyet csak a TB-nél lehet kérni. Megint felhívtam az immigrációs irodát, ahol egy újabb hang közölte, hogy a tb-nél is lehet, igen, ha a feleségemnek van munkahelye. Munkahelye meg csak akkor lehet, ha van érvényes tartózkodási engedélye.
Az ugye még nincs, mert arra hajtunk most. Akkor mi legyen? Mégiscsak magánbiztosító. Véletlenül (!!) van egy ismerősöm, akinek szintén tajvani a neje, és őt felhívván ismertünk meg egy biztosítót, ahol végül összejött a dolog. A biztonság kedvéért ekkor bementem a legközelebbi templomba - az is lehet, hogy zsinagóga volt, nem néztem - és imádkoztam a jó Istenkéhez, hogy az eddig megszerzett papírokkal már ne legyen baj. Kezdek hívő lenni, mert az ima nélkül biztos hogy lett volna még pár gubanc. (További szükséges dokumentumok: jövedelemigazolás, ha vállalkozó vagyok, akkor a Bt.-nek a céges papírjai, bankszámlakivonat, okmánybélyeg és fotó. A többi majd később eszembe jut.) Innen már csak egy lépés a hivatal... egy baromi hosszú lépés. Előtte jól jön egy nagyfröccs.